Aradi Közlöny, 1927. november (42. évfolyam, 243-266. szám)
1927-11-29 / 265. szám
1971 november 29. Út RON ! Románia tárgyal Oroszországgal. Új megbeszélések indultak meg Bécsben a Besszarábia-kérdés végleges megoldása körül. (Az Aradi Közlöny bécsi szerkesztőségének távirati jelentése.) Beavatott forrásból arról értesülünk, hogy jelenleg Bécsben igen fontos tárgyalások folynak Szovjetoroszország és Románia között a két állam közti vitás kérdések likvidálására.A tanácskozások főpontja a besszarábiai kérdés, amelynek megoldására Románia bizonyos engedményekre is hajlandó. Az erre vonatkozó tanácskozásokat a két állam itteni megbízottai folytatják le. Tudvalévő, hogy néhány évvel ezelőtt márvoltak hasonló tárgyalások a szovjet és Románia között, ekkor azonban nem vezettek eredményre. Nemrégiben feltűnt már, hogy egy Seipel kancellárnál rendezett fogadás alkalmával, amikor a bécsi román követ megismerkedett az új bécsi szovjetkövettel, a két államférfi rögtön hosszas és élénk beszélgetésbe elegyedett. Politikai körökben már akkor élénken kommentálták ezt az eseményt, most pedig kiderült, hogy a két állam között újabb tanácskozások vannak folyamatban. Bécsben úgy látják a dolgokat, hogy egy megegyezés nemcsak Románia belpolitikájára, hanem egész belső helyzetére nagy megkönnyebbülést jelentene. ______ 3 irodalmi szenzáció készül Aradon. Az aradi Katholikus Kulturház keddi felavató estjén Justh Jánosné ismerteti a harminc évvel ezelőtt elhunyt Justh Zsigmond féltől őrzött naplóját. — A fényes tehetségű, korán letűnt író naplójában érdekes vonatokkal rajzolja meg a nagy emberek portréit. — Intimitások és őszinteségek még ma is szereplő írókról, művészekről. (Arad, november 28 . Szomory Dezső „Párizsi Regény“-ében olvasom e kusza és finom sorokat, amelyekben a Grand Café magyar vendégeit írja le: ... Távolabb, a terem mélyén az ablakfüggöny rései között, Justh Zsigmond derengett igen elegánsan, a szőke szakállával, a két gyönyörű kezével, ami két műtárgy volt, két külön híres dolog, a két karja végében. Jól ismertem Justhot még honi életemből, legfinomabb körökből, ahol eltengte itt vékony silhouettje, trónpretendensi szakállával, két fehér keze stiliizáltságával, Valesquez modoráiban. Imádta az ítéletet, ami lágyan tünedezett benne. Imádta is Maurice Rollinat zenéjét, miért épen ezt imádta, nem tudom. De ezeket a hervatag kis műveket mint beteg rózsákat elalélt szirmokkal,mind hazahozta Jászai Marinak becses ajándékba, és ezeket én játsztam először: „Oh ,istenem, de szép zene!“ mondta Jászai ilyenkor s szinte rávetette magát a zongorára. Azóta Justh, e zenék visszhangjaképen, egy szép könyvet is irt, egy igazi magyar könyvet, noha francia nyelven: Le livre de la Pousta (A puszta könyve) — ez volt a könyv! Adott egy példányt, milyen kedves volt, ahogy nyújtotta, amikor meglátogattam rue Duphot-beli kis hotelében egy este. Magyar legénye ép öltöztette s buzgáltjai főúri lábára a fekete selyemharisnyát mert az operába készült. Szerette az operát, a párisi estéket, a boulognei erdő akácfasorát. Szerette, ha beteg létére inkábbPárisban ápolják egy kis hotelszobában, — csak meghalni akart otthon...“ Menekülés a halál elől. . . És meg is halt szegény Justh Zsigmond harminchárom éves korában, — de nem otthon Szente-Tornyán — hanem a francia Riviérán, Cannesban. Mert egyszer, amint a toronyai kastély felé röpítette kocsiján az orosházai papot, viharos eső zúdult a nyakukba és az iffju Justh Zsigmond levetette a kabátját, ráadáttal a hidegtől vacogó, jó öreg plébánosra. Ingujjaim hajszolta tovább a lovakat Justh Zsiga csuromvizesen , és tüdőbajt kapott. „Tuber- skulózis“ mondta a tornyai felcser, ezt ding- snyögték maguk elé a pesti doktorok, a londoni orvosok, a párisi professzorok. És kezdődött a szörnyű, hajsza. Elől szaladt a vékony, ■sápadt Justh Zsiga az ő hervadó tüdejével, de ■íoholi ám utána a Halál a tbc. nevű rettenetes kaszával... Páris... Riviera... Itália... Egyiptom, , India. Justh Zsigmond érezte maga mögött a suhogó kaszást, gyorsan kell élni, sóikat, mohón — egy életre valót. Meg akarta ismerni az életet, az embereket, az összefüggéseket, mindent, mindent tudni, látni, érezni, ’átgondolni — sürgősen, mert csak néhány év az élet! Utazott, néztett, látott, beszélt, olvasott, irt, szeretett. Bejárta a délvilágot, megnézett mindent, ami nevezetes és érdekes, ráolyanokat, .aurák M .sfiaallumok másnak.. beszélt mindenkivel, aki valami szerepet vitt az időtájt, elolvasta a nagy elmék termését, irt nyolc könyvet: (Káprázatok, A puszta könyve, Gányó Juliska, Fuimus, Páris elemei, Művészszerelem, Delelő, A pénz legendája), cikkeket, novellákat a Fővárosi Lapokba, a Szemlébe, a Magyar Szalonba, a Hétbe, ezerszámra irta és kapta a leveleket a világ minden részéből s végül volt még egy nevezetes irodalmi tevékenysége, amely eddig még ismeretlen és amely e cikkemnek tulajdonképeni témája. Kitépett lapok egy lázas élet regényéből. Justh Zsigmond, ahogyan a halál elől menekült, kis, néha exotikus hotelekben bújt meg. Itt aztán estémkint leült egy levélpapír mellé és frissen, lázasan ráfirkantotta az aznapi im-presszióit. A levélpapírok gyűltek, egyre gyűltek, már három dobozzal volt belőlük... kitépett lapok egy érdekes, lázasan menekülő életből: Justh Zsigmond naplója. A cannesi hotelszobában írta az utolsót, amikor utolérte a halál, a csökönyös ellenség, aki nem hiába loholt utána Európán, Ázsián, Afrikán keresztül. A három levélpapírdoboz, tele gyors betűkkel, bátyjához, Justh Gyulához került, a tornyai kastély archívumába. Itt őrizte a család ezt az értékes és érdekes naplót a nyilvánosság elől harminc év óta. Még ma is élő, szereplő emberekről mondott véleményt, kritikát naplójában az első impressziók alapján. A levélpapírokon, amelyeket nem szánt postára, éles jellemképeket adott emberekről. ■Kortársai, barátai, ismerősei voltak ezek, akiken keresztülszaladt az ő röntgen-tekintete és egy pillantás alatt meglátta bennük a hibát, félszegséget, a pózt. De a szépségeket is. Hangulatától függött aztán, hogy kiről milyen fotográfiát adjon a napilapokon. Hogy egypár nevet említsek: Munkácsy Mihály, Bródy Sándor, Mikszáth Kálmán, Kiss József, Gozsdu Elek, Szabolcska Mihály, Gyulai Pál, Ambrus Zoltán, Jókai Mór, stb stb. sokszor a maguk emberi gyarlóságaikkal kerültek Justh Zsigmond biztos kézzel vezetett tolla elé. Aradon feltámad az eltemetett Napló. Érthető tehát, hogy a Justh-család nem engedte ezt a naplót a nyilvánosság elé, amíg az a bizonyos harminc esztendő el nem telik, amely tompító távlatot von az író és az illetett szereplők közé. Néhányan ugyan még ma is élnek közülük, de most már nincs fájdalmas éle a gyorsan elejtett szavaknak. Justhék most már bátran előhozhatják a három papírdobozt a tornyai ládáik mélyéből. És elő is hozzák... A magyar irodalmi életnek hatalmas szenzációja lesz kedden este Aradon, a katolikus kultúrház felavató estjén, ahol a kitűnő tollu Justh Jánosné fogja ismertetni Justh Zsigmondnak eddig még kiadatlan irodalmi hagyatékát és főleg ezt a csemegéket ígérő naplót, amelyet hét pecsét őrzött a nyilvánosságtól. Maga a napló csak akkor fog szélesebb körök- igen óriási feltűnést kelteni, amikor teljes egészében kiadásra kerülnek, ami nemsokára meg is történik. Justh Jánosné nagy ambícióval és buzgalommal dolgozik, azon, hogy a korán elhunyt nagy magyar író legmarkánsabb írásait sajtó alá rendezze. Napvilágot látnak tehát Justh Zsigmond rejtett és titkos írásai, amelyekben ez a rendkívüli talentum a gyónó tisztultságaival és őszinteségével nyilatkozik meg és szinte megdöbbentően új formák között egy nagyszerűen konstruált, hatalmas magyar koponya bontakozik elénk. Ez uj magyar tehetség, most, harminc éves némaság után, kiszállt a tornyai kastély levelesládájából s kedden este meghökkentő robosztusán az aradi katolikus kulturház dobogójára lett — Justh Jánosné karján, Gárdos Sándor. a bécsi,Glünksteller, Stein szerencse háza révárta 18 millió lejt nyerhet az osztrák állami osztály sorsjáték egyetlen sorsjegyével! Jutalom: kb. 12 millió lej (500.000 schilling) Főnyeremény: kb. 6 millió lej (250.000 schilling) Nyeremény: kb. 241 millió lej (100.000 schilling) és sok sok más schilling-főnyerenény, csebesen 506000 nyeremény 200 millió lej (lő 7a millió schilling) értékben. Az I. osztály húzása december 28. és 30. Minden nyeroifi készpénzben, Krg. Az I. osztályú sorsjegyek árai: Egész sorsjegy 800.— lej. Fél sorsjegy ... 400.— lej. Negyed sorsjegy 200.— lej. Fizetes a sorsjegy vétele után nemzetközi postautalvány, vagy bankjegyeket esetleg csekket tartalmazó pénzeslevél, avagy bankátutalás útján. Rendeljen azonnal az óriási nyáromnysl révén közismert bécsi szerencsebanknál „Glückstelle“ JOSEFSTEIN Wien, 1.,Wippingerstrasse 21együttesem