Aradi Közlöny, 1928. február (43. évfolyam, 25-48. szám)

1928-02-01 / 25. szám

Arad, XLII­, évi 25-ik szám BfJ** peroány éra 5 lej, nsárn « M. 1928 február 1. Szerda. Szerkestette Arad, Acsevi palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat. Balez. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg-ut) Sürgünyciió: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. Audi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... .. 1080 Lej ... 540 Lej ... 270 Lej - 90 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucu­restiben 50 bánival több Kottára ólomlábakon. A postavezérigazgatóság rendeletére ké­mrél­i kísérletek folynak Timisoarán egy rá­­didióleadó állomás létesítésére. Tegnap délután­­megtörtént az e­l­ső próbahamlgverseny, amely nem járt ugyan kiellségítő eredménnyel, de a­­technikai felszerelés kiegészítése után re­mény van arra, hogy nemsokára Bécsben, ‘Budapestien» Londonban­, Newyorkban és a­­Viilág minden részén hallani fogják: „Halló, litt Temesvár.“ Örömmel állapítjuk meg, hogy a timisoarai leadóállomással mi is bele­kapcsolódunk a kulturvilág rádiókörébe, a mi művészeink is megszólalhatnak századunk legcsodálatosabb hangszerén, a rádión. . De a teatföldi kulturem­­er, aki gyönyör­ködve fogja figyelni a romániai művészet megnyilatkozásait, elképedve csapná össze a kezét, ha megtudná, hogy a timisoarai koncer­teket távoleső országok népei élvezhetik ugyan, de Oradea vagy Arad, Bánát és Er­dély közönségének nagy része már nem igen hallhatja. Külföldön már minden falusi viskó, sőt istálló is fel van szerelve rádiókészülékkel, amit már iskolás gyerekek is elő tudnak ál­lítani. Nálunk, még szenit misztikum a technika eme csodája, amelyet másutt már meg is un­tak. Romániában csak kivételesen megbízható és nagyszerű összeköttetésekkel bíró urak la­kásán vajó rádiókészülék. Jaj annak, aki enge­dély nélkül merészel rádiókoncerteket hall­gatni! Különösen a határszéleken veszik szi­gorúan a rádióval történő „visszaéléseket“ és állandó razziákkal, megfigyelésekkel el­lenőrzik, nincs-e tiltott készülék valakinél. Szóval a rádió Romániában a tiltott készü­lék, amelytől­ az alk­aim biztonságát féltik. Kétségtelen, hogy a rádió fölötte alkalmas eszköz arra, hogy azon keresztül meg nem engedhető agitáció folyjék. De a nyugati ál­lamok vezetői is épúgy féltik országukat a kí­vülről jövő, nem kívánatos propagandától és ezért nagyon szigorú nemzetközi egyezményt létesítettek, amelynek célja az, hogy kizárólag művészi és tudományos előadásokat közve­títhessen a rádió. Politikai tendenciájú közlé­sektől tehát mentesítve van a rádió és ennek dacára a romániai polgárok mégsem élvezhe­tik az általános emberi kultúra e csodahang­szerét. Külföldön hatalmas ipartelepek állítják elő a készülékek alkatrészeit, virágzó iparág lett a rádió­gyártás, kereskedők és közvetí­tők százezrei jutottak általa exisztenciához, színészek, zenészek, írók, tudósok tömege szól a levegő rezdülésein keresztül az embe­riséghez — nálunk pedig még ma is félnek közkinccsé tenni a rádiót. A mi országunkban Ólomlábakon cammog a haladás. Eddig süketek és némák voltunk a kultúra eme áldásával szen­ben, de mintha már derengene a sűrü sö­tétség. Bucurestiben már felállították az első rádió-leadó állomást és most ime Timi­soarán készül már a második. Beszélni — ha­ dadogva is — de fogunk tallán­ tudni a nagy­világgal, most­­ már csak azt tegyék lehetővé, hogy magunk is meghallhassuk a saját sza­vainkat. Ha némák nem leszünk, siketek se maradjunk sokáig. (Az Aradi Közlöny o­lu­j­i tudósí­­t­ó­j­á­n­a­k -t­e­l­e­f­o­n­j­el­e­n­t­é­se.) A hatodik­ hadtest hadbírósága ma délelőtt kezdte meg a clu­­i és oradeai rombolásokkal vádolt kilenc clu­i és bucuresti-i egyetemi hallgató és egy diádeány perének tárgyalását. A hadbíróság szigorú óvintézkedéseket foganatosított a rend fenntartása céljából. A hadbíróságon rendőr­tisztek és detektívek teljesítenek szolgálatot, akit csak alapos igazoltatás után bocsátják be az érdeklődőket. A tárgyalást élénk izgalom köz­epette nyitja meg Zbarescu ezredes, akinek utasítására szuronyos katonák kísérik be a vádlottakat. A védői tisztet Zelea Codrea­nu, Catuneanu cluji egyetemi tanár, Pop Valér dr., Dunca Jenő dr. Georgescu Mircea, Ilaria Popescu és dr. Bradu Helen ügyvédnő látják el. Nagy­ feltűnést keltett, hogy Zelea Codrea­­nu, az ismert iasi-i antiszemitavezér eljött a tárgyalásra. Zelea Codreanu nemzeti viselet­ben jelenik meg a zsúfolásig megtelt tárgyaló­teremben. Az elnök utasítást ad a vádirat fel­olvasására, amely szerint Ometi Alexandru bucuresti-i egyetemi hallgató, Manache Dumit­ru Saviliu cluji orvosnövendék, Gitulescu Ioan, Ta­r­ni Ioan, Toma Vasilie, Peliciteanu bucu­­resti-i egyetemi hallgatók és Adelina­ Prisesc egyetemi hallgatónő vezetői voltak a cluji tüntetéseknek. Elővezetik a vádlottakat. A vádirat megállapítja, hogy a vádlottak legnagyobb része a cluji állomáson tartózko­dott, amikor a katonaság és rendőrség meg akarta akadályozni, hogy a diáktömeg bejut­hasson a városba. A vádlottak izgatták diák­társaikat és vezetői voltak annak a tömegnek, amely végül is áttörve a katonai kordont, be­hatolt a városba és ott rombolásokat végzett. A vádirat felolvasása után a vádlottak kihall­­®al ásásra kerül a sor. Legnagyobb részük jól öltözött fiatalember, akik személyi adataik be­mondása után egyöntetűen tiltakoznak a ter­hükre rótt bűncselekmények ellen. Mindnyá­jan ártatlanságukat hangoztatják és éles han­gon vázolják, hogy ötven nap óta ülnek a had­bíróság börtönében anélkül, hogy tullajdonké­­pen komoly bizonyítékot tudnának ellenük fel­hozni. Kijelentik, hogy azért kerültek a vád­lottak padjára, mert a hatóságok bűnbakot ke­resnek. Az állomáson minden ok nélkül, séta­közben tartóztatták le őket. A vádlottak után a fal­uk­t hallgatja ki a bíróság. Többnyire rendőr- és katonatisztek szerepelnek a tanúk között, m­ajd Negulescu hadbíró ügyész, mint tanú tesz vallomást, Negulescu ugyanis szol­gálatot teljesített azon a napon, amikor a tün­tetések lezajlottak és Stat­escu volt rendőr­­prefektussal együtt intézte a rend fenntartá­sát. Negulescu részletesen ismerteti az állo­máson és a környéken történt eseményeket és elmondja, hogyan törték át a diákok a katonai kordont. A Vádlottak személyazonosságára vonatkozólag azonban nem tud felvilágosítást adni. , , Szövetkezeti társaság rombolt _ A tanúkihallgatások után Ioanescu vau­­biró-ü ü­giyész tartja meg vádibeszédét. Megálla­pítja, hogy a rombolásokra szövetkezett társa­ság követte el a bűncselekményeiket. A főtet­teseket nem lehet kinyomozni, tehát azokat kell elíté­nni, akiket a csoportosulás­­alkalmá­val fogtak el. A rombolásokra vonatkozólag a rend­törvény 1. és 14. paragrafusa az irányadó, amely egy évtől tízig terjedhető fogházbünte­tést ír elő. Kéri ezeknek a szakaszoknak az alkalmazását. Mircea Georgescu dr. ügyvéd tartja meg az első védőbeszédet. Megállapítja, hogy a diákság nem rombolásra szövetkezett társa­ság, tehát nem alkalmazhatók velük szemben a hadbíró-ügyész által felhozott rendtörvény paragrafusai- Bradu Helén dr. ügyvédnő a kö­vetkező védő. — 1903-ban Oradean éppen a mostani rombolásoknak a színhelyén román-ellenes tüntetések voltak, amelyek során románokat gyilkoltak meg és meggyalázták a román templomokat, — kezdte védőbeszédét az ügy­védnő. Tiltakozik az ellen, hogy a román di­ákság egy csoportját elítéljék azért, mert ki­sebbség-ellenes cselekedeteket hajtott végre. A hatóságok szabad kezet engedtek a rom­bolásra. Statescu védő rámutat arra, hogy a kon­gresszusra összegyűlt diákok ovációban ré­szesítették a rendőri és katonai hatóságokat, akik szabad kezet engedtek a rombolásokra. Ennek ellenére mégis letartóztattak 19 diákot, akilknek tanúi igazolják, hogy nem vettek részt a­ rombolásokban, ezeket a diákokat a rombo­lások elkövetése után három héttel szállították, a fővárosból Grujra. Ezt nevezik a bűnbak­­rendszernek, miután a rombolások alkalmá­val egyetlen diákot sem tartóztattak le. Ítélet a templomromboló diákok ügyében. Négy diákot k­éthónapi fogházra ítélt a hadbíróság, a többi vádlottat fel­mentették. — A védőbeszédek súlyos v­ádakkal illetik a zsidóságot. — Egyik védő szerint a zsidók 1903-ban Oradeán (Nagyváradon) bemocs­ikolták Krisztus oltárát. Szabad-e a zsidó templomokat lerombolni? „A zsidóság a leggyalázatosabb nép a világon.“ Pelenta orvoskapitány a következő védő. Felveti azt a kérdést, hogy milyen okok előz­ték meg az antiszemita kilengéseket és hogy bűn-e lerombolni a zsidó templomokat. Nem bűn lerombolni a zsidó templomokat -- mondja — és pedig azért nem, mert a zsidóság a leg­­gyalázatosabb nép a földkerekségen, ők hoz­ták be a csalást és ők honosították meg a nemzetietlen magatartást. Ezután elővesz egy könyvet, amely a zsidóság háborúalatti tetteit tartalmazza. Felhoz egy esetet, amikor a né­met megszállás idején egy német főhadnagy és­ egy román hazaáruló vezetésével a zsidók­ románellenes tüntetést rendeztek. Azt mondot­ták ekkor a zsidók: ,,Pusztuljon el minden, ami szent a románok előtt“, azután behatol­tak a román templomokba és bepiszkolták Krisztus oltárát. Miért­­bűn tehát a zsidó tem- Lapunk mai száma 10 oldal.

Next