Aradi Közlöny, 1928. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)

1928-08-01 / 170. szám

1928 augusztus 1." KnZ C0MY Az ötvenegyes számú kabin titka. A Dieptun-strand egyik kabinjában két napig függött egy gazdátlan öltözék, amelynek tulajdonosát már elparentálták, a jószívű strandlakók. Ma előkerült a „hula“, aki vasárnap óta kirándullon volt a hármasszigeten, szükség. Amikor a hatóság tudomást szerzett az esetről, nyomban megkezdte a kihallgatásokat, amelyeket megelőzött a tetem ruhájához való hívás. Vájjon ki ismeri fel az ötvenegyest a ruhájáról. Egy kövér fekete asszony kijelentette: — Kérem kapitány úr, én ismertem azt a fiatalembert. Sovány, szőke, magas volt. A nevét nem tudom. Egy sovány, szőke, magas hölgy alacsony barnának képzlelte el az ötvenegyest, de a nevét ő sem tudta. A kapitány úr felvette a jegyzőkönyveket és táviratok mentek a marosmenti községekbe: „Aradon a Marosba fulladt egy sovány, szőke, magas, vagy alacsony, barna, kövér ,húsztól negyven év körüli fiatalember, ha hulláját megtalálják, kérünk értesítést.“ Eltelt a hétfő, nem történt semmi. Az ötvenegyes kabint rejtélye, továbbra is rejtély maradt. A babonás emberek nem akartak beköltözni a kabinba, ami érthető is, mert senki sem vetkőzik szívesen egy hulla ruhájának jelenlétében. Már-már napirendre tértek a dolog felett, amikor kedden különös fordulat állott be. A kabinos előtt megjelent egy középtermetű, vöröshajtú fürdőruhás fiatalember és kéri az ötvenegyes kulcsát. A kabinos előtt mindjárt gyanús volt az esett és lesbe állott. A fiatalember pedig bement a rejtélyes kabinba, leszedte a szegekről a hulla összes ruháit és magára vette. Akkor már a közönség értesült a dologról és megbotrátkozva vártak, hogy elintézzék azt a szentségtörőt, aki képes egy hullának a ruháját is ellopni. Az ifjú megjelent a kabin előtt és a közönség közül már akkor néhányan elcomfordáltak, mert „ Bármely könyvért forduljon bizalommal Sándor Ferenc könyv üzletéhez. Kérjen ingyen katalógust arról, ami érdekli, a ruha túlságosan jól illett reá. A rendőr is ott állott: , ' ''. — Igazolja magát! — Itt var kérem, K. L. tisztviselő vagyok. — Vegye le ezt a ruhát, mert az egy hulla tulajdona. A tisztviselő rémülten és írtózottal nézett végig magán. Sárpadt lett, mint egy hullához illett és zúgni kezdett a feje. Miután a fejzugás nem tartozik a hullák tulajdonságaihoz, megcsípte önmagát és véglegesen meggyőződött arról, hogy ha nem is a legjobban, de él. Sikerült álláspontjáról meggyőznie a rendőrt és a halgatóságiait is, elmagyarázta, hogy vasárnap reggel kirándulásra ment és olyan jól érezte magát valamelyik szigeten, hogy csak ma tért vissza. Azután különféle atlétikai mutatványokkal beigazolta, hogy ő nem hulla. Úgy a rendőr, mint a közönség kénytelen volt az életre kelt hulla állításait tudomásul venni és mert már elveszítette minden érdekességét, elhúzódtak tőle, mintha feloszlás alatt lévő valódi hulla volna.n. g.) loioioioiosoioioiaioiuiu, (Arad, július 31.) Vasárnap este, amikor be akarták zárni a Neptun strandfürdő kapuit, a fürdő személyzete megdermedve állott meg az ötvenegyes kabin ajtajai előtt. Beint a kabinban, a deszkassalra vert szegeken egy szürke szinti férfiruha függött, összes fehér tartozékaival. Lent a padlón egy pár fél sárga cipő és benne a harisnya. — Ennek is kampec — szólt mély sajnálkozással a kabinos és illlemfiadóan törülte meg száraz szemeit — ismertem — folytatta — valami hivatalnok volt, húsz esztendős lehetett és nem sajnálta a borravalót. Ezzel megtörtént a húsz esztendős, borravalót nem sajnáló magánhivtaitalnok elparentálása. Ugyanebben a pillanatban talán valahol az ujaradi hídon túl egy hullát úsztatott a Maros lefelé. A hulla nyitott szájjal, üvegesedett szemekkel bámult felfelé, a szürke, zavaros Maros vizen át az elszállt lelke után. Az ötvenegyes kabinban pedig gazdátlanul függött a szürke férfiruha minden tartozékával. Elmúlt az éjszaka, hétfő lett. A kabinos ismét meglátogatta az ötvenegyest és mert filozof természet volt, félóráiig elmélkedett a ruhák előtt. Eközben megérkeztek az élők, akik fürödni akartak és a készülődéshez kabinra volt szükségük. Ők is megtudták az ötvenegyes tragédiáját és hamarosan kisebb csődület támadt a kabin előtt. Csak ilyenkor látszik, hogy mennyire nincsen igazuk azoknak, akik az emberek gonoszságáról prédikálnak. Óh, csak látták és hallották volna azokat a sóhajtásokkal fűszerezett kritizálásokat, amelyek csak úgy csepegtek a részvéttől és az izzadtságtól. De az emberek könnyen is vigasztalódnak. Egy-két sóhaj, egy két könnycsepp és övintézteték a maguk részéről az ötvenegyest. De nem úgy a hatóság. Ott nem szabad ismerni a passzív könnyeket és relatív sóhajtásokat. Ott rideg, de hasznos aktivitásra van tempókat. Meg voltunk dermedve, nagyon helytelenítettük, mert olyan szépen beleéltük már magunkat a lassú, nyújtott tempókba, vértelen marsokba, színtelen dalokba. Konti azonban nem engedett s könyörtelenül keresztülgázolt az egészen. Remek látványa volt, mikor egy-egy ilyen generális tempóváltozást csinált. Valósággal húzta kifelé a zenekarból a hangokat és dobta fel az égig. Zseniális karmester volt. Sajnos, annyira már nem volt zseniális, hogy az én torkomból is tudott volna hangot kihúzni, nemcsak a zenekarból. _ Egyik délelőtt, mikor már mindnyájan kvviliről tudtuk a szerepeinket, már megszoktuk a Kontiur tempóit, kezdtünk belemelegedni és hangulatban próbálni. Szegény Papp Miska, örökre felejthetetlen, szeretett kollegám, a második felvonásban gyönyörűen mondotta el azt a pár szó prózát, mely Iluska haláláról szól és a Rózsaszállal végződik. Mikor az első, a legjobb, a soha el nem felejthető Bagó elkezdte énekelni a szívhez szóló kis hangján: Egy rózsaszál szebben beszél, mindnyájan nagyon meghatottan hallgattuk. A második versnél a meghatottság még fokozódott. A dal végén Papp Miska elsírta magát. A kórus háttal állott és sírt. Mindenki sírt, kivétel nélkül. Én, amilyen hosszú voltam, úgy estem rá Lázár Ödönre, ki akkor a színház titkára volt és a sugólyuk előtt állott, hogy egy kicsit nézze a próbát. Lázár is sirt. Konti letette a dirigens botját, ráborult a kottára és úgy sirt. Pedig nem volt nagyon érzékeny öreg fiú. Kivétel nélkül mindenki sirt, mindenki zokogott. Ebben a pillanatban lépett be a színpadra Beöthy. Egy szót sem szólt, csak meghatottan nézte a jelenetet. Ő is nagyon meg volt hatva. Aztán csendesen megszólalt: — Köszönöm, mára elég. Mindenki hazamehet. Mikor délben a szokottnál hamarabb mentem haza, azzal állítottam be Szidi nénihez: — Sziducim, most már biztos, hogy százszor megy a János vitéz! Alig tévedtem valamit. A mai napig mind-össze csak ötszázkilencven előadást. Legalább még egy ehhez hasonló tévedést nem bánnék életemben. Azt hisze, Beöthy sem. De, ahogy Beöthyt és magamat is ismerem, a felében is szívesen kiegyeznénk. A premier a legnagyobb izgalmak közepette folyt le. Beöthy soha nem látott módon nervózus volt. Mindig csak azt hajtogatta, hogy: — Csai a gatyán legyünk túl, a többi aztán már rendben van. Az egész izgalmas premierhangulatot csak fokozta a nagy politikai esemény, mely azon a napon játszódott le, 1904 november 18-án. — Azon a napon volt a parlamentben a híres Percel-féle zsebkendőszavazás, melyet felvonás közben Zichy Jenő gróf kipirult arccal mesélt. Hála a Csepreghy Ferencné remek ízlésének, a gatya nagyszerűen sikerült. A János vitéz-ruhák kitűnően vannak összeállítva. Színekben, formában, minden legkisebb részletben. A kalapomat, mellette mezei virágok, kar és árvalányhajjal, a karikásomat, a dohányzacskómat, a furulyámat — Újházi Edétől kaptam. Mielőtt kimentem volna a színpadra, az utolsó pillanatig fogta a jéghideg kezemet, folytonosan igazított rajtam valamit, megveregette az arcomat, aztán mikor a zene megszólalt, elkezdett kolompolni és ugatni. Kolompolt és ugatott. de tele van a szívem imádattal és hálával, kedves emléke iránt! Hogyne lett volna annak a darabnak sikere. Minden este, mikor nem játszott, kivétel nélkül, minden este ő tette a fejemre a kalapot, ő akasztotta a nyakamba a karikást, aztán megint kolompolt és ugatott, megvárta a második felvonás rózsaszál jelenetét, aggódva leste, hogy megint igazi könnyeket sirtam-e, aztán ment a Gambrinuszba vacsorázni a mester. Drága barátom... Biztosan vár engem valahol a másvilágon és biztosan ugyanazzal a mosollyal fog fogadni, ugyanolyan kis flakonból fogja magát átkorongozni, mint akkor tette, mikor a Király Színházban az öltözőm ajtajában várt ream Ma este 1! Miss Ferenc az Olympiába ! Miss Ferenc Budapest legnépszerűbb színésze, az Olympiában utólérhetetlen ! ! Miss Ferenc az Olympiában és felvonások között cigányzenével magyar dalokat énekel. Miss Ferencet 4107 mindenki megnézi! Miss Ferenc Miss Ferenc Miss Ferenc Miss Ferenc a legjobb magyar szülész, a legszebb magyar férfi, gyönyörűen énekel. Rövidzárlat okozta a kötélgyári tüzet. A tűzvizsgáló bizottság ma kiszállt a helyszínre, a tűz okának kiderítése végett. (Arad, július 31.) A Mossóczy-telepen lévő Reich-féle kötélgyár üszkösödő romjait csak a reggeli órákban hagyhatták ott a tűzoltók, mert az éjszaka több ízben lángra lobbantak az összeégett, lehullott gerendák. Reggelre teljesen eloltották a tüzet és a felkelő nap a pusztulás képét mutatta a gyártelepen. Délelőtt tizenegy órakor megjelent a helyy- színen a tűzrendészeti bizottság és megkezdi a vizsgálatot a tűz okának kiderítésére. Pontosan nem lehetett megállapítani a tűz keletkezésének okát, de a vizsgálat a kihallgatott tanúk vallomásaiból valószínűnek látja, hogy a tűzveszedelmet rövidzárlat okozta. A gyárépület padlásán dolgozó munkások elmondották, hogy a tűz olyan hirtelen keletkezett és olyan gyorsasággal terjedt, hogy alig volt idejük a menekülésre. Egyszerre észrevették, hogy fejük felett lángok csapnak szét és az egész padlás pillanatok alatt lángokban állott. A tűzveszedelem következtében nagy kárt szenvedett Szabó József kertész, akinek üvegházát teljesen tönkretették a lehulló zsarátnokok. Kára felülmúlja a százötvenezer lejt.