Aradi Közlöny, 1928. október (43. évfolyam, 221-246. szám)

1928-10-02 / 221. szám

KÖZ­lÖNY MBBaaaaaMBBgnaMMMaMBBaaBaMaBBainmang BBaBB­annaa MBMMHHW T92S OKTDVer '­. A semmitőszék megsemmisítette az aradi pótállampolgárok reményeit. Az aradi ügyészség fellebbezésére a Carte de Cassatie elrendelte, hogy egy pótlólag felvett állampolgár nevét töröljék a listából. A város ezentúl csak jogerős ítéletre pótolja a lista hibáit. (Arad, október 1.) Nagy örömöt keltett az Aradi Közlöny híradása, amely egyedül számolt be arról, hogy az aradi törvényszék egy konkrét eset­ből kifolyólag kötelezte a várost egy aradi ma­gántisztviselőnek a listába való bevezetésre. A hír nyomán seregesen keresték fel az állampolgárság nélküliek a város vezetőségét, egy olyértelmű bi­zonyítvány kiállítását kérve, amelyből kitűnik, hogy kimaradtak a listából. Ezeknek birtokában sorban a törvényszékhez fordulnak, kérve az ál­lampolgársági listába való felvételüket. Az öröm azonban korai volt, mint a Curte de Casaţie egy ma, az aradi városházára érkezett, ugyancsak elvi jelentőségű ítélete bizonyítja. Az aradi úritársaság egyik ismert tagjával tör­tént meg, hogy, mint annyi sok ezer ember, kima­radt az állampolgárok listájából, dacára annak, hogy már esztendők hosszú sora óta Aradon lakik. A törvényszékhez fordult orvoslásért s a törvény­szék itéletileg kötelezte is a várost arra, hogy az állampolgárok lajstromába felvegye. Az itéletkihir­­detés után a város elegt tett a döntésnek és pót­lólag felvette az illetőt, aki boldogan újságolta is­merőseinek, hogy a nagy harc eredményei végző­dött, immáron állampolgár lett. Az öröm azonban korai volt. Az aradi királyi ügyészség hivatalból megfe­­lebbezte a törvényszék ítéletét a temesvári táblához. " Innen az ügy a bucuresti-i Legfelsőbb Sem­­mitőszékhez került, amely kimondotta, hogy az aradi törvényszék állásfoglalása téves vált. Ezér megsemmisítette a törvényszék döntését, úá­rra utasította az állampolgárok lajstromába való fel­vételre irányuló kérést és elrendelte, hogy a város — amennyiben pót­lólag felvette az illetőt a listába — törölje az állampolgárok sorába. A Legfelsőbb Semmitőszék döntése ma megérke­zett a­ városhoz, amely az ítéletnek megfelően tö­rölte az ismert aradi urat az állampolgársági listá­ból és erről értesítette a lesújtott ex áll­armolgárt. A semmitőszéki döntés híre nagy feltűnést keltet Aradon. Értesülésünk szerint a tapasztaltakon okul­va, a város ezentúl nem veszi fel azonnal az állam­polgársági listába azokat, akiknek felvételét a tör­vényszék elrendeli, hanem megvárja a felebbezési határidő leteltét. Ha senki sem felebbez, megtörté­nik a felvétel, ha pedig felebbezést adnak be, meg­várja a város, amíg az utolsó bírói fórum is ki­mondja az ügyben a döntést. jstradon még csal­ megy valahogy a szegény virág­ [1fL pA JsffsjJf de J9usztria nenj tatai nekik. — Stoitsen Viktor dot páti gimnazista feiet /LU Ut­ 1 lufi 9 az eszi kisebbségtagból és nem tartja jó világjáróknak a lányokat. (Arad, október 1.) Nem is hinné az ember, hogy ezek között a világjárók között néha érdekes ember is akad. Mert eddig ugy­e csak annyit tapasztaltunk belőlük, hogy be­jöttek a kávéházba, árulták az obuigát levele­zőlapokat, amik tele voltak országnevekkel és primitív fényképükkel. Aztán összeszedték a fejeket. Különleges sportruhákban talpaltak az utcákon és ha megszólította őket az ember, mint valami gramofon, berregték, hogy hon­nan jöttek, hova mennek. Na és, hogy hány kilométert tettek meg. Gyalog. Ennyi, meg ennyi idő alatt. Már direkt unalmasak voltak­­és úgy megjöttek minden évben, mint az őszi eső. Ma is befutott kettő Aradra. Ezúttal két észt diák, Dorpatból. Vagy ahogy észtül mond­ják, Tartuból. Már­ száz lépésről lehitt róluk­­világjáróságuk. Az egyik csontkeretű pápa­szemes dzsentlemén, Androvits János, a dor­­­pati egyetem filozoptere. Boldogan mesélte,­­hogy ismeri az ottani egyetem aradi szárma­zású magyar tanárát, dr. Virányi Elemért. A­­másik: egészen kedves kis kamasz. Igazi ko­­­molykodó, lassúbeszédű északi, mélykék sze­gekkel, szőkésbarnán és egy irgalmatlan pat­­ttanással az orra helyén. Büszkén mutatta is­­­kolai bizonyítványát, amely arról tanúskodott, ,hogy Stoitsen Viktor „elégséges“ eredmény­eivel végezte el a tartui gimnázium hatodik osztályát. — Hát a hetedikbe miért nem iratkozott Mire? — kérdeztem. Ir.dignálódva nézett rám. — Azért kérem, — felelte óvatosan — mert nálunk csa­k hat­­osztályos a gimnázium. Nyert, úgy látszik az észt diákoknak job­ban megy, mint a mieinknek. Ebben a hitem­­ben csakhamar meg is erősített Stoitsen Vik­tor, végzett hatodikos. — Ő tudja, nálunk nagy szabadság van és sok az idegien. Különösen a német, meg az orosz. A rendőrségen, törvényszéken, általá­ban, minden ,irtásban három nyelven beszél­het, észtül, németül és oroszul. Ezen a há­rom nyelven minden állami tisztviselőnek kell tudni. És írásbeli beadványt is terjeszthet elő e három nyelv egyikén. Elintézik annak rendje és módja szerint. Sőt vannak állam­i német és orosz iskolák. Ezekben német, illetve orosz a tanítási nyelv. Nálunk szeretik az idegene­ket. Különösen a magyarokat. Na igen, mert ■hát ez rokon nép." Stoitsen Viktor elhallgat és nyel egyet. Mint aki jól felelt, így lehetett vagy egy év­­vel ezelőtt a tartói hatodikban, ha kiszólította a padból a földrajztanár. Annyi tény, hogy ezúttal egész érdekes dolgokról beszélt. — Mondja csak, — kérdem — hát nem akar­­tovább tanulni? ..................... — De igen. . . — Na és hol? _-_ — Ausztráliában. — Miért pont Ausztráliában? — Mert előbb meg akarom nézni a világot és Sidneyben beiratkozom a műegyetemre. Addig megtanulok angolul. Egy kicsit máris tudok. A nőkről kezdek beszélni. Stoltsen gyanakod­va néz rám és önkéntelenül megpiszkálja a patta­nást az orra hegyén. Elneveti magát. — Tudja. Bécsben... hát ott igen. Meg Prágá­ban. Akadt néhány, aki el akart bennünket kísérni. — Na és? Stoitsen megvetően legyint. — Leányokkal nem lehet gyalogolni. Meg akartam változtatni rossz véleményét a nőkről, de ő tovább folytatta: — Nagyváradon találkoztunk két holland vi­lágjáró leánnyal. Mert, sajnos, már ilyenek is van­nak. Mindenhova betolakszanak ezek a nők. Na de ők vonaton utaznak. „Most már az üzletember konkurrenciája be­szélt a tartui hatodikosból. Tessék elhinni — tette hozzá — nehéz do­log ma már világot járni, Ausztria már nem talaj. Tele van német vándordiákokkal. Ott nem nő rá a szegény világjárónak. Itt még csak megy vala­hogy, de a legjobb Norvégiában. — És innen hová? — Bulgáriába, aztán meg Afrikába. Ott két évig leszünk Androvits kollegámmal. Aztán Ausz­­trália. 1933-ra be akarjuk fejezni, ő arra már ta­nár lesz, mert útközben folyton tanul. Én Dedig mérnök. Ezzel Stoitsen meghajtotta magát és eltávo­zott. Büszkén és öntudatosan ment, így nézheted ki, ha nagyritkán jelesre felelt a hatodikban. Dór patban, azaz: Tar­tubán, * Fóthy Ernő Kommunista nyomdát találtak Budapesten. A budapesti rendőrség számos kommunista munkást letartóztatott. (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójának távirata.) Többhetes nyomozás után a főkapitányság politikai osz­tálya nagyarányú kommunista összeesküvést leplezett le. A hivatalos rendőri jelentések szerint szeptember 28-án éjszaka a Munkás­­utca 11. számú házban komunista nyomdát lepleztek le a detektívek, akik nagytömegű röpiratot foglaltak le. Ez alkalommal őrizetbe­vették Popper Sándor, Jónis Béla, Budai Já­nos és Weisz Márton iparosokat, valamint Ingyen koporsóban temetik Csutak Danit. Arad éjszakai életének egy régi, ismert alakja nyomora miatt felakasztotta magát. (Arad, október 1.) Ma reggel nyolc órakor egy érdekes ember követett el öngyil­kosságot Aradon. Az aradi mulatóskedvű ifjak, de még az éjszakai életet élő agglegények is nagyon jól ismerték Csutak Dánielt, ezt a bohémtermészetű embert, aki mikor vendég­lője volt, együtt mulatott vendégeivel. Régeb­ben a Hal-téren lévő „Kis Pipához“ címzett vendéglő volt a tulajdona, de hamarosan kény­telen volt becsukni az üzletét. Akkor egy kis lebujt nyitott, ahol szintén hasonló körülmé­nyek közé került. Szegény Csutak mester na­gyon szerette az italt és minden jövedelme­­ a torkán csúszott le. Volt a Fehér Keresztben, majd legutóbb a Daciában pincér, de ott kellett hagynia állását. Ezelőtt két héttel levelet írt egyik jóbarátjának, amelyben bejelentette, hogy öngyilkosságot követ el, mert nem tudja családját eltartani, nagy adósságai vannak és képtelen kötelezettségének eleget tenni. Csu­tak barátja azonnal a rendőrségre sietett és Ligeti Magda kozmetikust. Valamennyien be­ismerték, hogy résztvettek a röpiratok ter­jesztésében. Emlékezetes, hogy két hónappal ezelőtt előállítottak a rendőrségen e­gy Sebes László nevű fiatalembert, aki öngyilkossági szán­dékból kiugrott a rendőrség egyik­ emeleti ab­­■ lakából­. Ezzel a momentummal kezdődött meg a mostani kommunista szervezkedés leleple­zése. Az előjelek szerint a mozgalom a mosz­kvai és bécsi kommunistákkal áll kapcsolat­om, s bejelentette az öngyilkossági tervet. Az elké­­­­­eredett ember akkor megígérte az őt kihall­­­gató rendőrtisztnek, hogy nem lesz öngyilkos, sőt azt állította, hogy tréfából írta barátjának­­ a levelet. De Csutak Dániel már akkor elhatározta, hogy végrehajtja végzetes tettét, de eddig ta­lán nem volt elég lelkiereje hozzá. Tegnap este azt mondotta a Strada Veliciu (Lipót-ucca) 7. számú házban lakó feleségének, hogy elmegy sétálni. Nem jött haza egész éjszaka. Felesége nem volt nyugtalan, mert hozzá volt szokva, hogy Csutak Dániel máskor is kimarad. Reg­­­­gel nyolc órakor egy cselédleány lement a pin­cébe és ott találta felakasztva, holtan Csutak Dánielt. Az öngyilkosságot jelentették a rend­őrségnek és a helyszínen kiszállt rendőrorvos megállapította, hogy a szerencsétlen­ ember csak a reggeli órákban követte el tettét. Özve­gye ma délután felkereste Vulpe József interi­­már bizottsági tagot és elmondotta, hogy gyermekével a legnagyobb nyomorban ma­­radt, még annyi pénze sincsen, hogy férjét el­­temettesse. Vulpe József intervenciójára a vá­ros egy ingyen koporsót utalt ki, "amelyben Csutak Dánielt holnap fogják eltemetni. Ki gyermekit szereti, valódi Hofer hintőport, krémet, szappant használ.

Next