Aradi Közlöny, 1929. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

tiWütoatMAaMttM JL 1 iWRÄDI KÖZEÜNYi 1929. szeptember I. Az aradi kereskedők választott bírósága. Jogászok és kereskedők mai értekezlete megoldotta a tőzsdetörvény által okozott válságot. — Három­tagú választott bíróság dönt a peres ügyekben. — Az erre vonatkozó szerződés formulája. (Arad, augusztus 31.) Az aradi kereskedelmet a legkínosabb helyzet elé állította az új tőzsdetör­vény. A tőzsdebíróság megszüntetésével nemcsak­­a kereskedelmi perek váltak bizonytalanná azáltal, hogy a polgári bíróságok elé kerülnek, hanem a s­­agyobb kereskedelmi ügyletek megkötésében is lényeges pangás állott be. Ennek a gazdasági re­akciónak megszüntetése érdekében ültek össze ér­tekezletre az aradi kereskedők és jogászok Deutsch­­Andor elnöklete alatt. Az értekezletnek egyedüli célja volt kiutat találni a tőzsdetörvény által létre­jött kereskedelmi válságból. Hosszas tanácskozás után az értekezlet úgy határozott, hogy a keresked­elm­i ügyleteket megkötő felek nyi­­l­­atkozatot írnak alá, amelyben kötelezik magu­kat, hogy per esetén feltétlenül alávetik ma­gukat egy háromtagú választott bíróságnak, amelyet a Kereskedelmi és Iparkamara igaz­gató­tanácsának tagjai közül jelölnek meg. Ennek a választott bíróságnak a döntése kötelező­vé lesz mindkét félre nézve. Az­ értekezlet a keres­kedelmi ügyleteket megkötő felek közötti erre vo­­natkozó szerződés formuláját a következőkben ha­tározta meg: „Per esetére kölcsönösen alávetjük magun­kat egy Aradon Székelő háromtagú választott bí­róság kizárólagos hatáskörének és illetékességé­nek, amelyben mindegyik fél az aradi Kereske­delmi és Iparkamara legutolsó választásán létre­jött igazgató­tanácsának választott tagjai­ és pót­tagjai névsorából egy-egy bírót nevez be. A vá­lasztott bíróság jegyzője az aradi Kereskedelmi és Iparkamara bármelyik titkára. Felperes kere­­­s­setét birói m­egrzevezésre felhívó kérelmével , és az általa választott bíró elfogadó nyilatkozatá- . val a választott* bíróság jegyzőjéhez adja be. A " jegyz" a felhívást tértivevényes ajánlott fe­jen közti a másik féllel. A felhívó a fé­­h fel­­rás kézhezvételétől számított 15 nap alatt — ,a Aradon lakik, 5 nap alatt — ajánlott levélben tartozik a bíróság jegyzőjének az általa választott birót bejelenteni és ennek elfogadó nyilatkoza­tát bemutatni. Amennyiben a felhívás kézhezvé­telétől számított 20 nap alatt — vagy ha a felhí­vott fél Aradon lakik, úgy 8 nap alatt — a felhí­vott fél szabályszerű bejelentése nem érkeznék be, úgy az aradi Kereskedelmi és Iparkamara el­nöke, vagy akadály esetén hivatali helyettese nevezi ki részére a választott bírót. A két bíró a jegyző felhívásának vételétől számított három napon belül elnököt választ. Ha az elnök megvá­lasztásáról szóló értesítés és az elnök elfogadó nyilatkozata ezen időn belül a jegyzőhöz be nem érkeznék, úgy az aradi Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöke, vagy akadály esetén annak hi­vatali helyettese nevezi ki a választott bíróság elnökét. A bíráskodás költségeit a felhívó fél tar­tozik előlegezni.“ Ez a szerződés kiegészíthető úgy, hogy nem csupán egy üzlet megkötésére vonatkozik, hanem a két üzletfél között a szerződés bármilyen keres­kedelmi ügylet megkötésénél fennáll. Az értekezlet ilyen módon megoldotta a tőzsdebíróság problé­máját és addig, amíg a törvény néki nyújt valami módot, hogy ismét a tőzsdebíróságok ítélkezzenek Az Ekcéma Azok, akik szenvedtek ebben a kínos betegségben és éveken át tűrhetetlen viszketegné­,­ álltak ki, a­ Cadum kenőcs használata után rövidesen visszanyer­ték álmukat és nyugalmukat. Ez a kenőcs beigazolta, hatásosságát azáltal, hogy ezer és ezer egyént gyó­gyított ki,­akik régóta szenvedtek ekcémától, sömör­­től, pörsenéstől, pattanástól, furunkulustól, kérvé­nytől, kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeléstől, ara­nyértől, viszketegségt­ől, rühtől, tályogtól, égési sebtől, csípéstől, kérgesedéstől, úgyszintén sebesüléstől, az üzletkötésekből származó perekben, a válasz­tott bíróság tökéletesen helyettesíti a megszüntet­­ett tőzsdebíróságokat. Borzalmas hatású volt a csikszenttamási tűzvész. A falubeli magyarok minden vagyona odaégett.— Harminc millió kár. — Éheznek a tű­ztáro­sultak. • Clujról jelenítik. A csikszenttamási tűz­vész borzalmas arányai most bontakoz­nak a teljes valóságukban. A tű­z még az élő fákat is teljesen elpusztította és 250 házat hamvasztott el ami által száz család vált föl­dönfutóvá. A kár hozzávetőleges számítás szerint 1­30 millió lej, amelyből csak egy millió lej té­rül meg biztosítás révén. A­ tűzkárosultak helyzete kétségbeejtő. Elpusz­tult minden élelmiszerük, úgy­hogy valósággal éheznek. Csak az a ruhájuk maradt meg, ami-­ ben a tűz kitörése ide­jén elmenekültek. Az or­* szág magyar társadalmára és az kormányra hárul a feladat. Hogy a tűzkárosultakat élelem-* mel és a legszükségesebb ruhaneművel el­lássák. TARCA: Küzdelem a cári vagyonért A New­ York­ Times érdekes részletekert közöl arról a küzdelemről, amelyet Mária Feo­­dorovna özvegy cárnő és a Romanov-család­­nak még harminckét tagja folytat a szovjet­kézbe nem esett cári vagyonért. Ez a küzde­lem szakadatlanul folyik tizenegy esztendő, II. Miklós cár kivégzése óta. Ez a vagyon Európa különböző fővárosiéi­ban van elhelyezve. Milyen­ összegre rúg? Ki tudná megmondani? Részei az egész világon szétszóródtak. Egyes vagyontárgyakat az il­lető egyének vagy intézetek egyenesen a cár megbízásából kaptak kezükhöz, más vagyon­tárgyaknak viszont az volt a rendeltetésük, hogy a háború alatt titokban rejtőzzenek, ne­hogy a cár ellenségei ráakadjanak. Mindenesetre óriási összegekről van szó.­­Egy hozzávetőleges becslés egy milliárd dol­lárnyi összegről tud, amelyből százmilliónyi az Egyesült­ Államokban volna elrejtve. Szov­­jet-Oroszország hivatalos képviselői fölénye­sen nyilatkoznak a cári vagyonról. Azt mond­ják, hogy az szóra sem érdemes. Mos vélemé­­■myen van a Romanovok jogi képviselője, aki felszólította az összes amerikai nagybankokat, s­ogy „számoljanak el minden vagyonrészről, amely a néhai orosz cártól hozzájuk került“. Peres lépések történtek a Guarnaty Trust­­Company és a National City Bank nevű inté­zetek ellen, mint amelyek a cári uralom meg­dőlte óta kaptak letétbe cári vagyont. Az első ellen az igény millió dolárra, a másodiknál ellen az igény két millió dollárra, a másodiknál egy millió dollárra rúg. A Romanov család tagjai azt hangoztat­ják­, hogy a háború borzalmai bőségesen való­­iszínűsítik a cári családnak a külföld felé tör­tént vagyonmentési törekvéseit. Kétségtelen, hogy 1914 augusztus előtt a minden oroszok büszke cárja volt egyszersmind a világ leg­gazdagabb embere. .Vagyona felülmúlta az összesítettnek képzelt Rockefeller, Morgan, Ford és Rothschild-vagyont. Miklós cárról nem lehetett mint többszö­rös milliomosról beszélni. Az ő vagyona a megvalósult mesefantáziák közé tartozott. Azt mondják, egy napra egy millió dollárnyi jöve­delem esett, tőkéjét harminc milliárd dollárra becsülik. Mint egyházfő, ura volt az összes egyházi javaknak, saját nevén pedig százöt­ven millió hold földje volt, ezek közt a világ leggazdagabb bányái. Kereken száz palotája volt, ezekben 30.000 főnyi személyzete, ötszáz autója és hatezer lova. A cárnak volt érzéke a valódi érték iránt: a világháború kitörésekor egy milliárd dol­lárnyi vert és veretlen arany birtokában volt. Ez az aranykincs ma már szétszóródott a négy világtáj irányában. A háború alatt ezt az aranytartalékot és ezzel együtt a Romanov-család többi tagjai­nak vagyonát, valamint a cári bányákból nyert újabb aranyat titokban szétszakították a világ különböző metropolisaiba. A háború ele­jén két britt hadihajó vette át a Jeges tenger­ben orosz cirkálók súlyos rakományait, a cári aranykincs tekintélyes részét. Számos más hajószál­lítmány ment egyéb utakon Vladivosztokba, Japánba, Svédország­ba, az Angol Bankhoz, Canadába és az Egye­sült Államokba. Ugyanezidőtájt 2.700.000.000 dollárnyi összeget helyezett el a cár az orosz kormány Nagy-Britanniában beszerzendő ha­­diszereinek költségeire. Keserves viták foly­nak mai napig e letétek felett. Oroszország hi­telezői ugyanis azt állítják, hogy ezek az Oroszországnak adott­­kölcsön biztosítékaiul szolgálnak. Szovjet-Oroszország képviselői arra hivatkoznak, hogy ez orosz államvagyon, amelyet Oroszországnak a háború után vissza kell kapnia. Végül a Romanovok azzal érvel­nek mindezideig hiába, hogy ez a cár magán­vagyona volt, azt a letétbe vevők a cártól kapták, azt tehát a cár törvényes örököseinek kell visszaszolgáltatniok. Magában Moszkvában hétszáz millió dol­lárnyi aranytartaléka volt a cárnak. 1917 no­vember 6-án éjjel két órakor hatalmas autó ál­lott a Birodalmi Bank épületéhez. Egy csapat vörösgárdista ugrott ki belőle. Vezetődik fel­szólította a bank őrségét, hogy adja át nekik az aranykészletet, amelyet ők a nép nevében vesznek át, így is történt. A vörösök minden ellenállás nélkül vették át a cár aranyát s ezenfelül lefoglalták a cárnak ennél sokkal többet érő ingatlanait is, köztük a bányákat. Ugyanígy zsákmányuk lett a cári család ékszerkincse. Ezért az ékszerkincsért vívtak egymással keserves harcot a forradalom és el­lenforradalom mindaddig, amíg végső győző­ként a szovjet kaparintotta meg az ötszáz mil­lió dollárra értékelt ékszereket. Ezek között kétségkívül legbecsesebb a 75 millió dollárra becsült cári korona, amelynek drágakő és arany részei két és fél kilót nyomnak. 32.000 karátnyi gyémánt van benne. A korona pántja fölött emelkedik ki a híres 389 karát súlyú Ba­­lal-rubin, amelyet a cári család Pekingből ka­pott a XVII. században. Az Orloff története meglehetősen ismere­tes. Ez a kétszázkarátos fehér gyémánt Nagy Katalin egyméteres arany jogarának főékes­sége. Ezt a kincsdarabot egy francia katona lopta ki egy hindu bálvány szeméből és 1722- ben eladta Orloff hercegnek a Nagy Mogul-lal, amely további nyom és hír nélkül tűnt el vala­mikor Delhiből. Az Orloff jelenleg is a szovje­t­­kormány birtokában van. Szívesen eladná, ha akadna valaki, aki a hatvan millió pengőnyi vételárat megfizetné. Művészileg is gyönyörű ékszer az özvegy cárnő diadémja. Érthető, hogy a cárnő nem akar lemondani igényeiről, bár valószínűleg arra van legkisebb remény, hogy a mai hivatalos Oroszország szolgálta­­­­son valamit vissza e kincsekből. ( A szovjet kormány időről-időre kísérlete­ket tesz arra, hogy valamit el tudjon adni ezekből az ékszerekből, az óriási árak azon­ban elkedvetlenítet­tek minden vásárlót. A kin­cseket jelenleg egy nagy páncélszekrényben őrzik a Kreml egy titkos term­ében. A szek­rényen még rajta van a cár címere, amelyre ráütötték a szovjet vörös pecsétjét.

Next