Aradi Közlöny, 1929. december (44. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Atism *'ütköny m­i­r­i­á ‚■■*■1111^11 Miiwrf ‚rT~i«iT Kijárással vádolnak két aradi politikust. Gherman Dante dr. és Cuciuc dr. feljelentése két parlamenti képviselő ellen.­fektus nem tűr agrárügyekben közbenjárást. — A megvádolt politikusok (Arad, november 30.) Egy cluji lap ma Arad­ra érkezett száma cikket közöl, amely érdekes­­vádakat tartalmaz két aradi parlamenti képviselő telten. A cikk szerint ez év júliusáig az arad me­­gyei Seprős község lakossága megbízta dr. Dan­te Gherman és dr. Cuciuc Aurel aradi ügy­védeket, hogy eszközöljék ki a földművelésügyi minisztériumban, miszerint a seprősi Czárán­­birtok 800 holdját szerezzék meg a lakosság ré­­­­szére. A két ügyvéd megindította a hivatalos el­járást, amelynek eredményeképen a miniszté­riumból R o t a r i­u vezérfelügyelő szállt ki és megállapította, hogy a lakosságnak tényleg joga van a földre. Köz­ben az ügyről tudomást szerzett Mar­si és Iustin dr. megyei prefektus, aki táviratot intézett a minisztériumba, kérve az akció megaka­­dályozását, mert a közbenjáró ügyvédek hono­­ráriu­not kötöttek ki az ügyben. A prefektus kije­lentette, hogy nem tűrheti, hogy a földreform kérdésekben bárki közvetítsen, miután ezt a minisztérium díjmentesen és minden közbenjárás nélkül kö­teles eszközölni. A minisztérium a prefektus közbelépésére meg is változtatta határozatát. Az érdekes ügyben most fejlemények állot­tak be, amennyiben a két ügyvéd beadványt in­tézett a földművelésügyi miniszterhez, közölve, hogy ugyanezt az ügyet két aradi parlamenti képvi­selő vállalta el holdanként 4200 lejes honorá­­á­ru­m­ mellett. Ily módon a két politikusnak két*­s­00 millió fejes haszna maradna. A memorandumban foglaltak alapján a miniszté­rium felkérte Marsiét­ Iustin prefektust, vizsgálja­­ ki az ügyet. A prefektus kihallgatta a két parla­menti képviselőt, akik kijelentették, hogy ők mint ügyvédek vállalták el az ügyet és összesen ezer lej honorárium marad nekik holdankint. Gherman dr. és Cuciuc dr. most az egész ügyet memoran­dumban közölték Maniu Gyula miniszterelnök­ » kel is. Marsié« dr. pre­­védekezése. rittiess fogorvos az első feleségét is megölte Exhumálták az első feleség holttestét, aki gyanús körülmények között halt meg.­­ Guttmann azt állítja, hogy az asszony morfinista volt Berlinből jelentik. Nagy érdeklődés közé­tette folyik a vizsgálat az odera-schwedti gyil­kosság ügyébert. Mint ismeretes, dr. Guttmann igyes schwedti-i fogorvost letartóztatták, mert vád merült fel ellene, hogy meggyilkolta fe­­l hogy felvehesse 50.000 márkás életbizto­t, boncolták fel az asszony holttestét és lapították, hogy gyilkosság áldozata lett.­­ A meggyilkolt asszony Guttmann dr. második fele­sége és miután az a gyanú merült fel, hogy az első feleség is gyilkosság áldozata lett, elrendelték az első feleség exhumálását. Guttmann azt állítja, hogy első felesége mérték­telen morfiumélvezés következtében hunyt el, ez­zel szemben a nyomozóhatóságoknak az a gya­­núja, hogy Guttmann gyorsan ható méreggel ölte meg az asszonyt. 1920­­december 1. séé'et. a ■ gyermekeknél A*Cadum kenőcs minden «telin» nélkül alkalmazható ae*ecseme kényes bőrén, valahányszor h­urzsolattól, kiütéstől, ekcémától, felfekvéstől és .'.lás, a kisha­jóknál előforduló idegesítő J fájdalm­aktól szenve­dnek. Azonnali enyhül**,következik­ be mindjárt a­­Cadum kenőcs első használatától. A viszketegség Azonnal megszűnik és a kenőcs kihalásai annyira m­egnyugtató és gyógyító természetűek, h­ogy ezek a fkis. .teremtések visszany­­erik rendes alvásukat. Menekülnek a kínai csapatok Pekingből jelentik: Megállapították, hogy Hailarban a kínai csapatok megfutamodását nem a szovjet csapatok offenzívája okozta, ha­nem a szovjet repülők támadása, melyek szá­mos bombát dobtak le a kínaiakra. A kínai csapatok között olyan pánik keletkezett, hogy rendetlen futásban menekültek dél felé. A menekülés még mindig tart és a ka­to­­nák útközben fosztogatnak, gyilkolnak és min­dent elpusztítanak- Carbinban megtették az in­tézkedéseket, hogy a menekülő kínai csapato­­kat eltereljék útjukból,­ mert Charton felé tar­tanak és veszélyeztetik a város biztonságét. TÁRCA. »Adjon Isten jó reggelt minden embernek!« Szemelvények Szentmirei Jenő megnyitó beszé­déből, amit ma este mondott el a Székely írók estjén. — Adjon Isten jó estét minden embernek! Ezzel a köszöntéssel is reá akarok emlé­kezni ma, aki minden más esetben, valahány­szor együtt léptünik a közönség elé, elsőnek je­lent meg a pódiumon. És meséje is­­van ennek jó köszöntésnek. Verefényes nyári reggeleken, mikor szép­számú vérszerinti unokái seregestől nyaraltak lenn Kisbaconban, igy köszöntötték­, mindig a Szobájából kilépő nagyapót: — Adjon, Isten jó reggelt, édes nagyapá­ik­ám. És ő minden reggel ugyanazokkal a sza­vakkal válaszolt: — Adjon Isten édes gyermekeim minden­­Embernek. Ebben az egyszerű köszöntésben benne volt a Benedek Elek egész írói és emberi hit­vallása. Benne volt az a, valami, amit ma, di­vatosabb szóval világnézetnek neveznek. Ez a­­minden embert egyforma szeretettel átölelő világnézet adta meg minden együtt tartott es­télyünk alaphangját és mi most az Alail is bi­zonyságát akarjuk adni annak, hogy az ő­­nyomdokaiból ezután se akarunk, de talán már nem is tudnánk kitérni, hogy első szavainkkal is őt idézzük: — Adjo­n Isten jó estét minden embernek. Most, hogy Benedek Elek félbemaradt le­velében megírta, hogy lassacskán ő már viss­zavonul a közélet mezejéről és­ hovatovább hozzá kell szoktatnunk magunkat ahhoz, hogy nélküle rójjuk tovább az erdélyi országuta­kat: fájdalom, nekem jutott a szerep, hogy a bevezető előadásokban megpróbáljam helyet­tesíteni őt. Világért sem vezérség jusson és semmiféle előbbrevalóságot vindikáló jogcí­men. Őt még nagyon sokáig nem fogja pótolni senki, helye betöltetlenül marad közöttünk mindvégig, hogy ezáltal is emlékeztessen az ő örökkévaló életére. Benedek Elek nem halt meg, csak visszavonult kisbaconi magányába, mint máskor is­ tette, ha véletlenül betegség, vagy sürgősebb természetű elfoglaltság aka­dályozta, hogy velünk útra keljen. ..Menjetek fiaim ez egyszer nálam nélkül “ irtja ilyenkor. — Én majd az újságokból úgy is elolvasom, hogy milyen szerencsével járta­tok.“ . Ama végzetes augusztusi nap óta deget írtak és elég emlékbeszédet mondottak el már itt is é­s másutt is az ő elhanyatlott élete felett. Cikkek, értekezések, emlékbeszédek alaposan felmérték már az ő nagy és még nagy ott so­o­káig nem pótolható értékeit. Nekünk, akik kö­zelebbről ismertük hétköznapjait is, akik nyolc hosszú esztendőn keresztül együtt tervezget­tünk, aggódtunk és töprengtünk és vereked­tünk ,éi ha kellett, lehetetlen. Hogy megálljunk­ a puszira emlékezésnél. Nekünk tovább kell mennünk, hogy ráirányítsuk a szemeket arra a szivet elszomorító tragédiára, mely tíz éve zajlik immár a mi kicsi Erdélyünk színpadán s amelynek Benedek Elek a legtisztább karddal verekedő s épen ezért már eleve bukásra ítélt egyik főhőse volt. Sőt meg kell mondanom, hogy nem is az első, nem is az egyetlen elbu­kott hőse. Elsőnek Sipos Domokos ment el fiatalon, tüdejének utolsó roncsáig énekelve és hiába­­érdekeivé, Halálra. Ítélte őt a mindnyájunk fe­lett lecsapni kész héjjaként keringő erdélyi sors. Most másodszor lőtt meggondolatlan kéz­zel tulajdon szivéhez Erdély és ez a golyó Be­nedek Eleket találta, aki a maga szivét lökte immár mártírok áldozatkészségével a fegy­ver - .cső elé, hogy a sok csapás alatt megzavart erdélyi értelem inkább őt némítsa el, mint ama nagy kollektiv szivet. Mert annak élnie és ’do-* bógnia kell még, mig ösztönösen ráismer egy­szer legjobb fiaira, leghívebb frontkatonára, akiket most még rövidlátó önzéssel hull­ani en­­ged, vagy egyenesen a halálba küldi ».,* . w ,Mi sem ismerünk ellenségeket, mert meg* tanultuk tői©, gyűlölni csak a gyűlöletet sza­bad. Mi is meg akarunk érteni minden igaz tö­rekvést, hogy mentői többen legyünk, akik egyfele haladunk. De elfordulunk mi is a hamis hangtól, mert keserű tapasztalatok tanították meg, hogy a sima hazugság, a tetszetős lát­szatok mögé bújtatott bűn, az egyetlen ezen a világon, amely minden jónak, szépnek és igaz a*­nak életére tör. A mi kicsiny csapatunkból kést áldozatot már elnyelt a Moloch, a két legféltet­tebb, leghűségesebb társat. Most meg akarjuk mondani Erdélynek és benne s kívüle minden­kinek, aki szabad és tiszta célkitűzések hóhé­ra akar lenni még, hogy elég a vértanukból. Elég az egymást eltiprő őrültségből! Elég a jövőt nem látó vakság oktalan hadonászásai­ból! Meg kell kérdeznünk nyíltan, hát itt már tüzes trónuson musz­áj megsülnie minden Dó­zsa Györgynek!? Minden Dávid Ferencre itt csak testi, vagy lelki bilincsek Várnak? Min­den Apáczait ezentúl is a halálra hajszolnunk, a­ki többet s jobb iskolát akar? Mikor lesz itt úrrá már egyszer és­ végképen az igazi Torda és az igazi Gyulafehérvár szelleme? Vagy ezek a nagy kinyílások csak felvillanó lucidum intervallumai akartak lenni a sokszázados köd­nek és zűrzavak­nak, mely itt az értelmet meg­feküdte? Mi nem akarjuk Finn!, Hogy ez így legyen ! Hogy ennek igy kelljen ezentúl mindvégig lenni. Mi épitő munkát akarunk. Jertek, épít­sünk együtt a Benedek Elek tiszta nevével ad otthont gyermekeinknek. Építsünk együ­tt egy szebb, i­gazabb, embernek arlóbb jövendőt. —* Adjon Isten jó reggelt mankn­erab*.m­efc

Next