Aradi Közlöny, 1930. október (45. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

KIA 10 OLDAL ARA­D LEJ Szerkesztőség, kiadóhivatal­ és nyomda: Bu! Reg. »»érdi-* nand (József főherceg­né) Telefon: 151. Sürgönyeim:1 Közlöny, Arad. .: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reggel.Arad Közlöny XLV. évfolyam, 222. szám ^ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF Szerda, 1930. október hó 1 Előfizetési árak: évente 1080, félévre 540, negyed­évre 270 h­vcm-ra 90 l­ej. Külföldre havonta 50 Lejjel több­ :: Egyes szám 5 Lej Vasárnap 6 Lej :: (Bucu­­restiben 50 báni felár) Hirdetések tarifa szerint :: Szomorú szüret A jövő hét­en zajos élet költözik a hegy­aljai szőlőkbe és a gyönyörű őszi napsütésben megkezdődik a vidék legszebb ünnepe: a szü­ret. Bőséges, nagy szüret lesz ez idén, az egész évi munka a természet jóvoltából meghozná azt a gazdag jutalmat, amely más körülmé­nyek között örömmámorral töltené el a Hegy­­alja népét. Az időjárás kitűnő volt a termésre, a szüret előtti áldásos napsütés méret csöpög­hetett a szőlőszemekbe, úgy mennyiségileg, mint minőségileg elsőrendű a Hegyalja termé­se. Máskor, ha az ideihez hasonló szüret adó­dott, akkor az erről szóló vezércikknek „Vi­dám szüret“ volt a címe. Ma, sajnos, a bősé­ges hegyaljai szüretről szóló vezércikk elé ezt a címet kell biggyesztenünk: „Szomorú szüret“. Egy éven át művelte a gazda szőlőjét, rengeteg munkabért, drágán vásárolt anya­got invesztált és most ott tartunk, hogy so­kan gondolkodóba esnek azon, érdemes-e egy­általán szüretelni. A szőlősgadák igyekeznek gyümölcs formájában túladni a termésen, mert a bor értékesítése szinte lehetetlennek látszik és a gazda kockázatosnak tartja a szüret költ­ségeit is. A tavalyi bortermés is eladatlanul hever a pincékben és az idei termés iránt még a minimális érdeklődés sincs meg. Nincs ára a bornak és nincs kereslet iránta. A régi aradi ember azt szokta mondani, hogy a ház nem jó ingatlan­befektetés, de annál jobb a szőlő. És ezt azzal indokolta, hogy: „ház még sohasem , jövedelmezett szőlőt- de a szőlő már nagyon so­k házat termett''. Ez a kedélyes axióma ma már érvényét vesztette. Ott tartunk, hogy aki­nek szőlője van és fenn akarja azt tartani, an­nak rámegy a háza is. A hegyaljai bor egyik aranytermő forrá­sa lehetne Romániának, de nem vesz észre bennünket a kormány és szomorú, hogy parla­menti képviselőink sem tudják ideterelni a kormány érdeklődését. Hogy mennyire mosto­ha gyermekként kezelnek bennünket, jellemzi az a sérelem, amely a román—cseh kereske­delmi egyezmény kapcsán érte Arad-hegy­­alját. Ebben az egyezményben ugyanis taxa­tíve vannak felsorolva azok a bortermő vidé­kek, amelyekről szállítási és vámkedvez­ménnyel leh­et a borokat exportálni és ebből a listából érthetetlen módon kimaradt az Arad- Hegyalja, annak ellenére, hogy ezt a vidéket földrajzi fekvése és borainak kitűnő minősége elsősorban predesztinálta volna a kedvezmé­nyekre. Hát ennyire nem számítunk mi akkor, amikor kedvezményekről van szó, de igenis gondolnak ránk akkor, amikor megkezdődik az adókivetés. A Heralja termését, nemes tüzű borait nagyon jól ismerik és kedvelik külföldön, de ez az elsőrendű export-cikk már évek óta nem kerül a határon t­alra, itt hever a pincék mé­lyén és senki sem érdeklődik iránta. A kor­mány bűne, hogy ez így van és azé a szeren­csétlen kereskedelmi politikáé, amely nem tud­ja kihasználni ennek az országnak pazar kin­cseit. Egészen érthetetlen indolencia, amely nem ismer körültekintést és nemcsak egy vi­déknek okoz megfizethetetlen károkat, de megkárosítja az egész országot, amelynek ex­­po­rtjátt lényegesen vissza fogja vetni ez a ,,feledékenység“. Lehet­ azonban, hogy más probléma is rejlik az Arad-Hegyalját ért mel­lőzés mélyén. Azt kell hinnünk, hogy a regát­­beli borokat akarja a kormány támogatni az aradhegyaljai nemzetközileg elismert borok rovására. Szomorú politika ez, amely ország­részeket favorizál és egy olyan országrészt nyom el, amelynek legfontosabb terméke a bor. Ezért áll szomorúan a természet gazdag ajándéka előtt az aradhegyaljai szőlősgazda és ezért lesz ezidén az áldással megrakott. szőlőhegyeken isz&et*»* „Legyenek a kisebbségek türelemmel, OAIWnli fai/nlni fflifU mondotta II. Károly király Kolozs- ÖV* uliii JliVUlIII ivl| városi—Makkay Sándor református püspök az Automobilklub kolozsvári vacsoráján a király elé terjesztette a kisebbségek sérelmeit — I. Károly király nyilatkozott az utak javításáról KOLOZSVÁR, szeptember 30. II. Kár­o­l­y király, mint ismeretes, Kolozsvár vendége- ahol szemlélője volt a lezajlott nemzetközi autóver­senynek. Tegnap az autóklubban az uralkodó és a versenyzők tiszteletére bankett volt, amelyen a király a következőket mondotta: — örvendek­­ a mai napnak, ennek a pompás versenynek, melynek öcsém aktív résztvevője volt. Mi, akik hosszú ideje, harcoltunk a román autósport fejlődése érdekében, ebben , a verseny­ben művünk megkoronázását látjuk. Boldogok va­gyunk- hogy Romániában már nem, fényűzés az autó, hanem mindennapi és közszükségleti tárgy. Sok praktikus jó is származik az autóforgalom nagy fejlődéséből, itt van például az utak megjaví­tása is, habár csak kis részük tökéletes még. De reméljük, hogy az útjavítás tovább halad és az ország minden útja a legkiválóbb lesz. Hálás va­gyok a verseny rendezéséért azért is, hogy ha nem hivatalosan is, de Erdély szívébe, Kolozsvár­ra jöhettem. Poharam emelem a versenyzők egészségére, a megjelentekre és­ a klub vezető­ségére Ezután a király Mikid­ herceg és a hatóságok vezetőinek társaságában a klub kisszalonjába ment át, ahol a megjelent notabilitások hódolatát fogadta. Először a versenyzőkhöz fordult a ki­rály, akik közül Li­ch­tenstein herceggel és Al­m­á­s­s­y gróffal beszélgetett el, majd a görög­keleti püspök és a polgármester üdvözlő szavait hallgatta meg. Ezután Makkay Sándor refor­mátus,és Boros György uni­árius püspököt tün­tette ki megszólításával őfelsége. Makkay püspök­kel az elhunyt Nagy Károlyról beszélgetett a ki­rály, majd a püspök őfelsége kérdésére elmondot­ta, hogy az egyházának hány lélekszáma van és­­kellő formában az iskolaügyi sérelmeket is a király elé tárta. Őfelsége, a püspök szavaira a kö­vetkezőket mondotta: — Legyenek a kisebbségek türelemmel és jó reménységgel, mert az ország helyzetének általános javulásával az ő sorsuk is javulni fog. Boros püspök végül angol nyelven beszélt az uralkodóval és megemlítette, hogy a kisebbségi egyházak a közeljövőben együttes audienciát kér­nek. Tizenegy óra után a király búcsút vett a tár­saságtól, kíséretével az állomásra hajtatott és fél 12 órakor az udvari vonat elindult Bucureşti felé. A közoktatásügyi miniszter aradmergyei prefektúrára a felekezeti iskolák bezárásával fenyegetőzik Intézkedések a Magyar Párt egy körrendelete ellen. A városnak is támogatni kell az állami elemi iskolákat. Szankciókat alkalmaznak az illető kisebbségekkel szemben. Érdekes és főképpen magyar kisebbségi­­ szempontból jelentős belügyminiszteri rendelet­­ érkezett ma az aradi megyei prefektúrára. Ar­ról van szó, hogy a belügyminisztérium rend­kívül erélyes hangú rendeletben tiltja meg, hogy az egyes városi és községi tanácsokban helyet foglaló magyar tanácsosok a Magyar Pártnak körrendeletét végrehajtsák. A rende­let szó szerint a következőképpen h­angzik: — A közoktatásügyi minisztérium 103413 —1930. számú átiratában másolatot terjeszt elénk egy körlevélről, amelyet a Magyar Párt küldött szét egyes szervezeteinek. Ebben a kör­levélben a közigazgatási törvény 104, 462, 549 és 572. szakaszainak mesterséges félremagyará­zásával a párt azt tanácsolja mindazoknak a városi és községi tanácsosoknak, akik a Ma­gyar Párt képviseletében jutottak a tanácsba, hogy utasítsák vissza az állami elemi iskolák anyagi támogatását. Az épületek és iskolák fenntartása a községek kötelessége. Az állam évenként 2 milliárd 600 millió lejt fizet ki a ta­nítói karnak, a többi viszont az illető községek kötelessége. A községeknek rendes bevételük 14 százalékát és a korcsmák után kivetett ille­tékekből befolyó összeg egy­harmadát kell, hogy az iskolák fenntartása céljaira adják.­­ A minisztérium úgy rendelkezett, hogy azon községekben, amelyekben jelentékeny számban élnek kisebbségek, a felekezeti isko­lák részére is adjanak támogatást, ami igazsá­gos, miután az adókat minden állampolgártól egyformán szedik be, nemzetiségre való­­ kü­lönbség nélkül. Mindennek dacára a kisebbsé­gek visszautasítják az állami iskolák fenntar­tóit a felekezeti iskolák érdekében. Kérjük Önöket, feltétlenül hassanak oda, hogy a Ma­gyar Párt körlevelét ne vegyék figyelembe a magyar tanácstagok s ne nehezítsék meg az ál­lami iskolák működését, mert ebben az esetben a miniszter el van határozva arra, hogy az illető városokban, vagy községekben nyomban bezáratja a felekezeti iskolákat. Mert nem engedhető meg, hogy akkor, amikor az állam jelentékeny összegeket ad ki ki­sebbségi iskolák fenntartása érdekében, éppen a kisebbségek bojkottálják az állami iskolákat. Ezen szankción kívül, amelyet az iskolaügyi hatóságok foganatosítanak, értesítjük Önöket hogy mi is közigazgatási téren fogunk szank­ciókat alkalmazni az illető kisebbségekké szemben. Értesítsenek bennünket a­­rendele végrehajtásáról. A miniszter helyett: Marinescu. Vezérigazgató: Caloian. A rendelet nyomán dr. Nichin János me­gyei tanácsi vezértitkár nyomban megtette szükséges intézkedéseket arra, hogy a kö­igazgatási hatóságokkal tudassák azt, végr­hajtás végett. Kisebbségi körökben általános ki­tűnést keltett a belügyminiszteri rendelet, am it inkább, mert ez az első eset, hogy a felső hatóságok ennyire élesen szembehelyezkedi a Magyar Párt egyik intézkedésével és szak­ciókat helyeznek kilátásba, ha a párt­tak eleget tesznek a pártvezetőség utasításainak közoktatásügyi minisztérium éles rendelet valószínűleg a Magyar Párt vezetősége is­­ teszi a szükséges lépéseket a helyzet tisztáz céljából.

Next