Aradi Közlöny, 1931. január (46. évfolyam, 2-24. szám)
1931-01-03 / 2. szám
N\$OOK MA 12 OLDAL HzerkesztSaié^. fiapóhivatal és nyomda: Bul Réz Ferdi* nard (József fahtfrcegut) 4* Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny, Arad. :: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona* kiadása és rotációs nyomása* Megjelenik naponta reggel ARA 3 LEJEISHzerés! graft;évente losa félévre 540, negyedévre 270, havonta 90 Lei, Külföldre havonta 50 Bejjel több :: Egyes szíím 5 telekVasárnap 6 L'efc :j (B a corestiben 50 báni felír* Fürdetések tarifa co rettf. ' • XLV 3. évfolyam, 2. szám & Főszerkesztő: STAXIBER JÓZSEF Szombat, 1931. január hó 3 Tízezer amerikai a békeszerződések revizióját követeli a Bélszövetségtő „A békeszerződések leírhatatlanub nyomort teremtettek,“ mondja a memorandum — Európa népei két pártra szakadtak — A „Temps“ vezércikke — „A legkisebb provokációra ítt háború veszélye fenyeget“ * Newyorkból jelentik: Tízezer,Kiváló amerikai, akik legnagyobb része nem magyar. Sir Erich Drumond népszövetségi főtitkár útján petíciót juttatott a Népszövetséghez, melyben többek között a következőket írják: Alulírott polgárai az USA-nak tisztelettel kérjük a békeszerződések revízióját. Amikor felhívjuk a Népszövetség figyelmét a Dunavölgy nemzetei békés újjászervezésének szükségességére, hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyik nemzet érdekeit sem akarjuk megkárosítani. Bennünket az a cél vezérel, hogy elhárítsunk egy közeledő katasztrófát, mely a megsemmisülés veszélyével fenyegeti a civilizációt. Kedvezőbb helyzetünknél fogva tisztábban látjuk a veszélyt, mint azok, akik az események forgatagában élnek. Látjuk azt is, hogy a győztesekugyanannyi vérrel és szenvedéssel és ugyanannyi anyagi veszteséggel fizették meg a háborút, mint azok, akik elvesztették azt. látjuk, hogy épp úgy hiábavalóan viselik a lassú gyógyulás költségeit, mert az új Európa a réginél sokkal f-Tub:;-’ ” fel " ...................... borzalmas tanulsággal szolgál....tujuk, hogy a féktelen mohóság olyan utódállamokat teremtett, amelyek elnyomják a kisebbségeket és mivel nem tekintettek földrajzi, néprajzi és gazdasági egységeket, egy újabb világkatasztrófa magvát szórták el. Látjuk, hogy lehetetlen összekapcsolni a mai határokkal különböző nemzetiségű népeket. Az utolsó évtized bizonyítja, hogy rosszul sikerültek a békeszerződések és hogy ez már is két pártra szakította Európa népeit. Az egyik csoport fenn akarja tartani érintetlenül a békeszerződéseket, másik pedig a revíziót követeli. A két tábor a legkisebb provokációra hajlandó új háborút kezdeni. A békeszerződések leírhatatlan nyomort idéztek elő és az utódállamokat arra kényszerítették, hogy, óriási haderőket tartsanak fenn és efédtül a súlyos adóterhek szinte megfojtják a polgárségot." „A Népszövetség kötelessége elhárítani a végzetes lehetőségeket — mondja tovább a memorandum. — Az utódállamokat újra kell szervnvezni. Mi adtuk a világnak a wilsoni elveket és éppen ezért kötelességünknek tartottuk a revíziót keresztül vinni. Kérjük tehát az emberiség legszentebb eszméi és az igazság nevében, hogy vegyék a békeszerződéseket revízió alá. A tömör nemzetiségi területeket csatolják vissza.. . nspjffrrxf • A •» '-v'-v T- ? '*■ '. *gint a régi jólét. Az USA nem ratifikálta a szerződést és mi honfitársaink millióinak kívánságát juttatjuk kifejezésre, amikor kérjük, követeljük a Népszövetségtől a revíziót.“ Ezután 510 sűrűn telegépelt iv következett, melyen az aláírások szerepeltek. A kisebbségi védelem írta: Wlassics Gyula báró Szomorú példái vannak annak az eljárásnak, amellyel a nemzeti kisebbségeket egyes államok zaklatják. Valóságos üldözés az, nem pedig a jogeszme, az emberiesség kövedelményének kielégítése. Kötetek jelentek meg azon esetekről, amelyekben vérig sértik a kisebbségeik szerződésileg biztosított jogkörét), — és fájdalom — azok, akiknek a nemzetközi garancia nevében gátat kellene vetni a lelketlen eljárásoknak, nem teljesítik kötelességüket. Nem teljesítik pedig oly szertelen mértékben, hogy nyugodt lelkiismeretességgel állíthatjuk, hogy a mai kisebbségi jogvédelem egyszerűen csődöt mondott. Csődöt mondott a hatályos ellenőrzés területén, de csődöt mondott a minden kritikát kihívó jogvédelmi eljárás tökéletlenségében. Hiába küzdött az interparlamentáris unió, a népszövetségi ligák uniója, a nemzetközi hatalmat kezükben tartó úriak _ inkább annak az iránynak látszottak kedvezni, amit Mello Franco Teljes vakmerőséggel, de legalább teljes nyíltsággal hirdetett)— az asszimiláció, a beolvasztás elősegítésének. Az ünnepies szónokiatokban tiltakoztak ugyan Mello Franco álláspontja ellen, de a tiltakozás szellemében éppen nem cselekedtek. Annak idején súlyt helyeztünk arra a tényre, hogy a nagyhattalmak, legalább szerződésileg, kötelezték az új államokat, hogy tartsák tiszteletben a kisebbségek nemzetiségi i PA\l.bT litCir 'v-LiCS gasát helyezték előtérbe, aki nem azt,hirdette, hogy a nemzetközi garancia üres szó, hanem az ő híres előadói jelentésében kifejtette, hogy a nemzetek szövetsége köteles a kisebbségekre vonatkozó jogvédelmet biztosítani. A „nemzetek szövetségének“ tanácsa — mondja az előadói javaslat — „nemcsak akkor köteles közbelépni, ha már a jogok megsérttettek, de akkor is, ha a sértés veszélye forog fenn. A nemzetközi garancia nemcsak jogot, de kötelességet is jelent“. Ez a kötelesség az, amit nekünk , minden felszólalásunkban hangsúlyozni kell. Én egyenesen kötelességmulasztásnak tartom azon nagyhatalmak részéről is, amely hatalmak a kisebbségi jogvédelmi szerződésükbe befolytak, ha nem élnek a szerződő félt megillető ama jogukkal, hogy megkérdezzék a másik szerződő felet, miért követik el azokat a szörnyű visszaéléseket, amelyek miatt a kisebbségek élete valóságos küzdelem a nemzeti létért. Hányszor iparkodtunk rámutatni arra is, hogy a kisebbségvédelmi eljárás a legalaposabb átdolgozásra szorul. Mennyi időbe és mennyi fáradságba került, míg csak azt a csekélységet értük el, mit az úgynevezett madridi reform jelent. Ez azonban annyira csekély, hogy igazi lényege nem több, mint az, hogy három tag helyett, ötből fog állani az eljáró bizottság. Az eljárási rend azonban maradt a régi. Hiányzanak a kontradiktórius rend nélkülözhetetlen kellékei. Ezért kissé sajátszerű volt, hogy az őszi Népszövetség alkalmából, azzal halasztották el a kisebbségi eljárás igazi reformjának kérdését, hogy be kell várni a madridi reform gyakorlati hatását. Én ezt oly gyönge reformnak tartom, hogy ennek hatásáról alig lehet beszélni. A halasztás nem lep meg, ez fájdalom, a főmunkaeszköze a Népszövetségnek. Jellemző a kisebbségi jog felfogására az a kijelentés is, amit ebből az alkalomból egy interjúban a jugoszláv állam külügyminisztere tett, hogy a kisebbségi védelem új garanciáiról csak akkor lehet szó, ha a nagyhatalmak hozzájárulnak a kisebbségi rendelkezések kibővítéséhez az összes államokra. Akkor — mondta a miniszter úr — Jugoszlávia is késztrízsakadálya szelientben átdolgozni a kisebbségi statútumokat. Ez nemcsak Marinkovics untak, de aki kisantantinak is álláspontja volt. Szembetűnő, hogy akkor, midőn a kisebbségi eljárás, tehát a kisebbségi alaki jog szabályairól kellett volna beszélniük, a kisantant urai átcsapnak a kisebbségi anyagi jogterületére. .. ami nem is képezte a napirend tárágyát. A kisebbség anyagi jogával akarták a figyelmet elfordítani a kisebbségvédelmi procedúra halaszthatatlan reformálásától. Ennek az ügyeskedésnek az volt a célja, hogy az alaki jog, tehát a jogvédelmi perrend területén is szóbahozhassák, esetleg érvényesíthessék azt az elvet, hogy az érdekelt államok beleegyezése nélkül, a perrendhez tartozó ellenőrzési jogot sem lehet szabályozni. Nem kell arra szót se vesztegetni, hogy ez az álláspont semmiféle jogi érvvel nem támasztható alá. Ez lehetetlen álláspont, mert a szerződésileg megállapított ellenőrző közeg, tehát a nemzetek szövetsége eljárási rendjét megállapíthatja az érdekelt államok beleegyezése nélkül is. . Minden mesterkedés, minden ellenállás dacára, nekünk elmulaszthatatlan kötelességünk gondoskodni arról és ezt folyton napirenden tartani, hogy a magyar kisebbségek érezzék azt a meleg gondoskodást és szerettetet, mely a lelkünkben él, sokat szenvedő testvéreink iránt. Gondoskodni kell arról is, hogy az egyes bebizonyított esetek a nagy nyilvánosság elé kerüljenek és ezek világánál kell reámadattíti a kisebbségek gyakorlati életének azon akadályaira, melyek egyenes ellentétben állanak a szerződésileg vállalt kötelezettségekkel és különösen azok szellemével. De gondoskodni kell arról, hogy azok a nagyhatalmak is tudomást szerezzenek az elrettentő esetekről, amely nagyhatalmak szerződésileg kötelezték az illető államokat akisebbségi védelmi jog pártatlan gyakorlására. Azok sem térhetnek ki azon kötelesség teljesítése elől, hogy a szerződő államok figyelmét a szükséghez képest felhívják, hogy a kisebbségek bánásmódjának sikeres forrása csak az emberszeretet, a lojalitás és a humanizmusszolidaritása lehet. Készíti az amtirevsziós blokk Parisból jelentik: A Temps vezércikkben foglalkozik azzal a nyilatkozattal, melyet Mussolini miniszterelnök a Daily Mail munkatársának adott. A lap nagy örömmel állapítja meg, hogy a Duna irtózik a háborútól és hogy Olaszország soha háborút nem fog folytatni. Miután Európában nincsen olyan állam, amely Olaszországot megtámadná, a gondolatot megnyugvással kell fogadni. Alan Mussolininek a békeszerződések revíziójával kapcsolatos álláspontjáról megállapítja, hogy a szerződések csakugyan hibásak és korrekcióra szorulnak". Belgrádból jelentik: A Novosty című lap abból az alkalomból, hogy Cherambe francia újságíró Belgrádban tartózkodik és egy antireviziós blokk létrehozására törekszik, a következőket jelenti ki: Az antirevizionista blokkra, vagyis az érdekelt népek közös akciójára, már csak azért is szükség van, mert a revíziós áramlatnak hatalmas sikerei vannak Európaszerte és európai nagy tekintélyek is csatlakoznak azokhoz, akik a békeszerződések revízióját követelik.