Aradi Közlöny, 1931. január (46. évfolyam, 2-24. szám)

1931-01-03 / 2. szám

N\$OOK­ MA 12 OLDAL HzerkesztSaié^. fiapóhivatal és nyomda: Bul Réz Ferdi* nar­d (József fahtfrceg­ut) 4* Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny, Arad. :: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona* kiadása és rotációs nyomása* Megjelenik naponta reggel ARA 3 LEJ­EISHzerés! graft;­­évente losa félévre 540, negyed­évre 270, havonta 90 Lei, Külföldre havonta 50 Bejjel több­ :: Egyes szíím 5 tele­kVasárnap 6 L'efc :j (B a co­res­tiben 50 báni felír* Fürdetések tarifa co rettf. ' • XLV 3. évfolyam, 2. szám & Főszerkesztő: STAXIBER JÓZSEF Szombat, 1931. január hó 3 Tízezer amerikai a békeszerződések revizióját követeli a Bélszövetségtő­ „A békeszerződések leírhatatlan­u­b nyomort teremtettek,“ mondja a memorandum — Európa népei két pártra szakadtak — A „Temps“ vezércikke — „A legkisebb provokációra ítt háború veszélye fenyeget“ * Newyorkból jelentik: Tízezer,Kiváló ame­rikai, akik legnagyobb része nem magyar. Sir Erich Drumond népszövetségi főtitkár útján pe­tíciót juttatott a Népszövetséghez, melyben többek között a következőket írják: Alulírott polgárai az USA-nak tisztelettel kérjük a békeszerződések revízióját. Amikor felhívjuk a Népszövetség figyelmét a Duna­­völgy nemzetei békés újjászervezésének szük­ségességére, hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyik nemzet érdekeit sem akarjuk megkárosítani. Bennünket az a cél vezérel, h­ogy elhárítsunk egy közeledő katasztrófát, mely a megsemmi­­sülés veszélyével fenyegeti a civilizációt. Ked­vezőbb helyzetünknél fogva tisztábban látjuk a veszélyt, mint azok, akik az események forga­tagában élnek. Látjuk azt is, hogy a győztesek­­ugyanannyi vérrel és szenvedéssel és ugyan­annyi anyagi veszteséggel fizették meg a há­borút, mint azok, akik elvesztették azt. látjuk, hogy épp úgy hiábavalóan viselik a lassú gyó­gyulás költségeit, mert az új Európa a réginél sokkal f-Tub:;-’ ” fel "­­ ...................... borzalmas tanulsággal szolgál....tujuk, hogy a féktelen mohóság olyan utódállamokat terem­tett, amelyek elnyomják a kisebbségeket és mi­vel nem tekintettek földrajzi, néprajzi és gaz­dasági egységeket, egy újabb világkatasztrófa m­agvát szórták el. Látjuk, hogy lehetetlen ös­­­­szekapcsolni a mai határokkal különböző nem­zetiségű népeket. Az utolsó évtized bizonyítja, hogy rosszul sikerültek a békeszerződések és hogy ez már is két pártra szakította Európa népeit. Az egyik csoport fenn akarja tartani érin­tetlenül a békeszerződéseket, másik pedig a re­víziót követeli. A két tábor a legkisebb provoká­­cióra hajlandó új háborút kezdeni. A békeszer­ződések leírhatatlan nyomort idéztek elő és az­ utódállamokat arra kényszerítették, hogy, óriási haderőket tartsanak fenn és efédtül a sú­lyos adóterhek szinte megfojtják a polgár­­sé­got." „A Népszövetség kötelessége elhárítani a végzetes lehetőségeket — mondja tovább a me­morandum. — Az utódállamokat újra kell szervn­vezni. Mi adtuk a világnak a wilsoni elveket és­ éppen ezért kötelességünknek tartottuk a reví­ziót keresztül vinni. Kérjük tehát az emberiség legszentebb eszméi és az igazság nevében, hogy vegyék a békeszerződéseket revízió alá. A tö­mör nemzetiségi területeket csatolják vissza.. . nspjff­­­rrxf • A •» '-v'-v T- ? '*■ '. *­gint a régi jólét. Az USA nem ratifikálta a szer­ződést és mi honfitársaink millióinak kívánsá­gát juttatjuk­ kifejezésre, amikor kérjük, kö­veteljük a Népszövetségtől a revíziót.“ Ezután 510 sűrűn telegépelt iv következett, melyen az aláírások szerepeltek. A kisebbségi védelem írta: Wlassics Gyula báró Szomorú példái vannak anna­k­ az eljárás­nak, amellyel a nemzeti kisebbségeket egyes államok zaklatják. Valóságos üldözés az, nem­ pedig a jogeszme, az emberiesség köved­elmé­­nyének kielégítése. Kötetek jelentek meg azon esetekről, amelyekben vérig sértik a kisebb­ségeik szerződésileg biztosított jogkörét), — és fájdalom — azok, akiknek a nemzetközi ga­rancia nevében gátat kellene vetni a lelketlen eljárásoknak, nem teljesítik kötelességüket. Nem teljesítik pedig oly szertelen mértékben, hogy nyugodt lelkiismeretességgel állíthatjuk, hogy a mai kisebbségi jogvédelem egyszerűen csődöt mondott.­­ Csődöt mondott a hatályos ellenőrzés területén, de csődöt mondott a min­den kritikát kihívó jogvédelmi eljárás tökélet­lenségében. Hiába küzdött az interparlamentá­ris unió, a népszövetségi ligák uniója, a nem­zetközi hatalmat kezükben tartó úriak _ inkább annak az iránynak látszottak kedvezni, amit Mello Franco Teljes vakmerőséggel, de leg­alább teljes nyíltsággal hirdetett)— az asszimi­láció, a beolvasztás elősegítésének. Az ü­­nne­­pies szónokia­tokban tiltakoztak ugyan Mello Franco álláspontja ellen,­­­ de a tiltakozás szellemében éppen nem cselekedtek. Annak idején súlyt helyeztünk arra a tényre, hogy a nagyhattal­mak, legalább szer­ződésileg, kötelezték az új államokat, hogy tartsák tiszteletben a kisebbségek nemzetiségi i PA\l.bT litCir 'v-LiCS gasát helyezték előtérbe, aki nem azt,hirdette, hogy a nemzetközi garancia üres szó, hanem az ő híres előadói jelentésében kifejtette, hogy a nemzetek szövetsége köteles a kisebbségek­re vonatkozó jogvédelmet biztosítani. A „nem­zetek szövetségének“ tanácsa — mondja az előadói javaslat — „nemcsak akkor köteles közbelépni, ha már a jogok megsérttettek, de akkor is, ha a sértés veszélye forog fenn. A nemzetközi garancia nemcsak jogot, de köte­lességet­ is jelent“. Ez a kötelesség az, amit nekünk , minden felszólalásunkban hangsúlyozni kell. Én egye­nesen kötelességmulasztásnak tartom azon nagyhatalmak részéről is, amely hatalmak a kisebbségi jogvédelmi szerződésükbe befoly­tak, ha nem élnek a szerződő félt megillető ama jogukkal, hogy megkérdezzék a másik szerződő felet, miért követik el azokat a ször­nyű visszaéléseket, amelyek miatt a kisebbsé­gek élete valóságos küzdelem a nemzeti létért. Hányszor iparkodtunk rámutatni arra is, hogy a kisebbségvédelmi eljárás a legalaposabb át­dolgozásra szorul. Mennyi időbe és mennyi fá­radságba került, míg csak azt a csekélységet értük el, mit az úgynevezett madridi reform jelent. Ez azonban annyira csekély, hogy igazi lényege nem több, mint az, hogy három tag helyett, ötből fog állani az eljáró bizottság. Az eljárási rend azonban maradt a régi. Hiányza­nak a kontradiktórius rend nélkülözhetet­­len kellékei. Ezért kissé sajátszerű volt, hogy az őszi Népszövetség alkalmából, azzal halasztották el a kisebbségi eljárás igazi re­formjának kérdését, hogy be kell várni a mad­ridi reform gyakorlati hatását. Én ezt oly gyönge reformnak tartom, hogy ennek hatásá­ról alig lehet beszélni. A halasztás nem lep meg, ez fájdalom, a főmunkaeszköze a Nép­­szövetségnek. Jellemző a kisebbségi jog felfo­gására az a kijelentés is, amit ebből az alka­lomból egy interjúban a jugoszláv állam kül­ügyminisztere tett, hogy a kisebbségi védelem új garanciáiról csak akkor lehet­ szó, ha a nagyhatalmak hozzájárulnak a kisebbségi ren­delkezések kibővítéséhez az összes államokra. Akkor —­ mondta a miniszter úr — Jugoszlá­via is késztrízsakadálya szelien­tben átdolgozni a kisebbségi statútumokat. Ez nemcsak Marin­­kovics untak, de ak­i kisantantinak is álláspontja volt. Szembetűnő, hogy akkor, midőn a kisebb­ségi eljárás, tehát a kisebbségi alaki jog sza­bályairól kellett volna beszélniük, a kisantant urai átcsapnak a kisebbségi anyagi jog­­terüle­tére. .. ami nem is képezte a napirend tár­á­gyát. A kisebbség anyagi jogával akarták a fi­gyelmet elfordítani a kisebbségvédelmi proce­dúra halaszthatatlan reformálásától. Ennek az ügyeskedésnek az volt a célja, hogy az alaki jog, tehát a jogvédelmi perrend területén is szóbahozhassák, esetleg érvényesíthessék azt az elvet­, hogy az érdekelt államok beleegye­zése nélkül, a perrendhez tartozó ellenőrzési jogot sem lehet szabályozni. Nem kell arra szót se vesztegetni, hogy ez az álláspont sem­miféle jogi érvvel nem támasztható alá. Ez le­hetetlen álláspont,­­ mert a szerződésileg megállapított ellenőrző közeg, tehát­ a nemze­tek szövetsége eljárási rendjét megállapíthatja az érdekelt államok beleegyezése nélkül is. . Minden mesterkedés, minden ellenállás da­­­­cára, nekünk elmulaszthatatlan kötelességünk gondoskodni arról és ezt folyton napirenden tartani, hogy a magyar kisebbségek érezzék azt a meleg gondoskodást és szerettetet, mely a lelkünkben él, sokat szenvedő testvérein­k iránt. Gondoskodni kell arról is, hogy az egyes bebizonyított esetek a nagy nyilvánosság elé kerüljenek és ezek világánál kell reámad­attíti a kisebbségek gyakorlati életének azon akadá­lyaira, melyek egyenes ellentétben állanak a szerződésileg vállalt kötelezettségekkel és kü­lönösen azok szellemével. De gondoskodni kell arról, hogy azok a nagyhatalmak is tudomást­ szerezzenek az el­rettentő esetekről, amely nagyhatalmak szer­ződésileg kötelezték az illető államokat­ a­­ki­sebbségi védelmi jog pártatlan gyakorlására. Azok sem térhetnek ki azon kötelesség teljesí­tése elől, hogy a szerződő államok figyelmét­ a szükséghez képest felhívják, hogy a kisebbsé­gek bánásmódjának sikeres forrása csak­ az emberszeretet, a lojalitás és a humaniz­mus­­szolidaritása lehet. Készíti az amtirevsziós blokk Parisból jelentik: A Temps vezércikkben foglalkozik azzal a ny­­ilatkozattal, melyet Mus­solini miniszterelnök a Daily Mail munkatársá­nak adott.­ A lap nagy örömmel állapítja meg, hogy a Duna irtózik a háborútól és hogy Olasz­ország soha háborút nem fog folytatni. Miután Európában nincsen olyan állam, amely Olaszor­szágot megtámadná, a gondolatot megnyug­vással kell fogadni. A­lan Mussolininek a béke­­szerződések revíziójával kapcsolatos álláspont­járól megállapítja, hogy a szerződések csak­ugyan hibásak és korrekcióra szorulnak". Belgrádból jelentik: A Novosty című lap abból az alkalomból, hogy Cherambe francia újságíró Belgrádban tartózkodik és egy­ anti­­reviziós blokk létrehozására törekszik, a kö­vetkezőket jelenti ki: Az antirevizionista blokkra, vagyis az ér­dekelt népek közös akciójára, már csak azért is szükség van, mert a revíziós áramla­tna­k hatalmas sikerei vannak Európaszerte és európai nagy tekintélyek is csatlakoznak azokhoz, akik a békeszerződések revízióját követelik.

Next