Aradi Közlöny, 1931. július (46. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-01 / 145. szám
r*$ooi~ Szerkesztőség, kiadóhivatat és' nvoir.da: Hu). Reg fevfi«nand tróz;?! féhercez-uíl 4. Tei&for: 15! Sürgönycim; Közl&n’v, Arad Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik n&ponta reggel-Közlöny MA 12 OLDAL ara 5 LEJ Előfizetési arak*: évente IOOO, félévre 540, negyedévre 270, havonta 90 lei. Külföldre havonta 50 srebel több. :: Egyes szám 5 LeiiVasárnan 6 Lei.• (Bucureştiben 50 báni felár.) Hirdetések tarifa szerint. :: XLVI. évfolyam, 145* szám ^ Főszerkesztő: STAUBER «JTQSSläF Szerda, 1931. július is© 1 Wiah Már kora reggel, amikor a mosdó feletti vízcsapot megeresztem, hogy a kezdődő kánikulában felüdítsem magamat, egy undorító szag üti meg az orromat. Amikor pedig az arcomat elkezdem mosni, vagy pláne, ha szájvíznek használom az aradi vizet, a kénes bűztől valóságos rosszullét fog el. Ez a visszataszító szag eltölti az egész lakást, a vízzel együtt a pórusokba hatol és a legerősebb kánikulában felüdülés helyett beteggé teszi az embert. Télen is förtelmes az aradi ivóvíz, nyáron azonban, úgy látszik, ezek az undorító gázok még fokozottabb mértékben fejlődnek. Márpedig ebben a szokatlanul korai kánikulában nagy szükségünk volna tiszta és üdítő mosdó- és ivóvízre! ■. • •'? Aradnak valaha hires jó vize volt. Egyszer aztán valami spekulatív beavatkozás történt hozzá nem értő műszaki férfiak részéről és kiemelték a vízvezetéki központi kút savból a szűrőkészülékeket. Talán eladták, talán más célokra használták fel őket; tény annyi, hogy azóta vált illatatlanul bűzössé az aradi víz. Évek hosszú sora óta panaszkodik a közönség és a lapok a cikksorozatoknak egész áradatát zúdították már a hatóságok fejeihez, de mindig hiába. Mintha hatósági vezetőink mind alkoholisták volnának, akik nemcsak hogy vizet nem isznak, de mintha még nem is mosdanának, süket fülekre talál évek óta a város polgárságának ez a legeminensebb és reparálásra elsősorban szoruló sérelme. A Romániában szokássá vált folytonos politikai rezsimváltozás alatt csodálatosképpen nem akadt még eddig Aradon egyetlen választott tanács, interimár-bizottság, egyetlen polgármester vagy prefektus, aki meghallotta volna Arad polgárságának ezt a mindennapos panaszát. Történtek itt a város javára egészen előnyös intézkedések; megcsinálták az autóbuszközlekedést, amely jól jövedelmez, városi kezelésbe vették a mozikat, amikre szintén nem fizetünk rá. De ezeknek a jövedelméből nem azt a sebét siettek begyógyítani Arad városának, amely a legjobban sajog, hanem a jövedelmek nagy részét városszépítési célokra fordították. Rólunk senki sem mondhatja, hogy nem ismertük el a város vezetőségének jószándékát és hogy ellene lettünk volna minden olyan intézkedésnek, amelyek a város csinosítását szolgálták. De mindezeknek helyeslőleg történt- tudomásulvétele mellett évek óta vagyunk szócsövei a közönség ama elkeseredett hangulatának, amely a vízvezetékkel szemben alakult ki. E pillanatban még bizonytalan, hogy helyén marad-e továbbra is a városi tanács, avagy másikat erőszakol helyére a politika szeszélye. Ám akár megmarad a város, régi vezetősége, akár itt jön a helyére, nem lehet sürgősebb kötelessége, mint a vízvezeték körüli tűrhetetlen állapotokat rendezni! Ha annak idején az angolok ilyen förtelmes vizet szolgáltattak volna, mint amilyet a mai vízművek adnak, akkor a város egykori vezetősége bizonyára a nyakukban hagyta volna a vízvezeték egész apparátusát, a kutakkal és csövekkel együtt. De az angolok jól végezték munkájukat és évtizedeken át kitűnő vizet szolgáltattak az aradi vízművek; csak mi, aradiak rontottak el tudatlanságból, vagy egyes városi közegek nyerészkedési vágyából. A mi óhajunk az lenne, hogy a város mai tanácsa maradjon helyén, mert egy új tanácsinak, egy új polgármesternek megint hosszú időre van szüksége, amíg ismeretséget köt a városvezetés legelemibb kívánalmaival. De avízművek rendbehozásának kérdését többé a napirendről levenni nem lehet, mert az a tanács, amely ennek a kérdésnek a megoldását egyre halogatja, az nem képviselője, hanem ellensége a fyols.'ax&ag, lekérnek Kánikula és ivóvízVeszélyben a Hoover-terv Franciaország makacssága miatt Két teljesíthetetlen követelés — Lavale francia miniszterelnök nem adja fel álláspontját — Szerdán jár le Hoover határideje — Fantasztikus közgazdasági abszurdum, amely Németország teljes leromlását célozza . Egy ország, amelyet nem érint a Hoover-terv A berlini török nagykövet feltűnést keltő nyilatkozata az Aradi Közlönynek A_ Hoover-terv megvalósulásától várja most Európa megváltását. A mai napon azonban olyan jelentések érkeztek, amelyek komoly okot adnak arra, hogy pesszimisztikusan ítéljük meg a körülményeket. Franciaország mereven ragaszkodik ellenjavaslatához és látszólag az a helyzet, hogy az ellentétek áthidalhatatlanok. A reális valóság, a gazdasági kényszer azonban előreláthatólag összeköti azt a mély szakadékot, amely a Hoover-terv és a Lavale-javaslat között fennáll. A két politikus bizonyára be fogja látni, hogy Amerikának és Európának egyformán érdeke a gazdasági kháoszból való kibontakozás és megtalálják a megfelelő formában való közeledést. Kevés túlzással azt mondhatjuk, hogy ennek a két államférfiúnak a kezébe van most letéve a világ sorsa és bizonyos, hogy Hoover és Lavale alaposan mérlegelni fogják cselekedetüket, mielőtt ebben a nagyjelentőségű kérdésben az utolsó szót kimondják. Az ügy mai eseményeiről egyébként a következő jelentések érkeztek. Kritikus a helyzet Párisból jelentik. Francia hivatalos körök megnyilatkozása szerint a Hoover-akció ügyében folytatott amerikai és francia tárgyalások tegnap este kritikus stádiumba jutottak. Nagyon könnyen megtörténhetik az is, hogy a tárgyalások folyamán szakadás áll be. Az amerikai nagykövetségen pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet. A kritikus szituációt Francia-ország makacssága idézi elő és főleg két irányban gördít nehézségeket az akció sikerének útjába:1 Franciaország feltételei 1. A moratórium ideje alatt szünetelő jóvátételi fizetési összegeket Franciaország csak kölcsönnek tekintené és ennek a visszafizetésére nem hajlandó moratóriumot adni a visszafizetési kötelezettség határidején túl. 2. Franciaország a vitás esetekben a hágai döntőbíróság illetékességét óhajtja elismertetni, amelyet azonban Amerika semmi körülmények között nem hajlandó akceptálni. Lavale miniszternök near troil-ttt.-Trime javaslata mellől. A kormány éjszakai konferenciája után kijelentette, hogy Franciaország a kérdésben az engedékenység legvégsőbb határáig elment. — fia Hoover elsáncolta magát a kongresszus mögé, — jelentette ki a francia kabinet elnöke — úgy én a francia kamara mögé rejtőzöm, amely félreismerhetetlen módon nyilvánította akaratát. Franciaország közvéleménye nem tudná megérteni álláspontomat, ha nem tartanék ki a kormány szigorúan lefektetett nézetei mellett. Én szilárdan megmaradok eredeti véleményemnél, azt nem adhatom fel. A döntésnek holnap, szerdán be kell következnie, tekintet nélkül arra, hogy ekkor jár le Hoover határideje, amelyet a javaslatok benyújtására vonatkozólag adott. Lavale miniszterelnök kijelentése :minden kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy Franciaország álláspontján el fog bukni Hoover nagy szenzációt keltett és nagy gazdasági reményekre jogosított moratórium-indítványa. Németország gazdasági leromlása Londonból jelentik. A Daily Herald arról ír már, hogy Mellon amerikai pénzügyi államtitkár párisi tárgyalásai holtpontra jutottak. A kudarc Franciaország csökönyös magatartásán múlott, tekintettel arra, hogy azt követelik Németországtól, hogy a moratórium letelte után azonnal fizesse meg az elmaradt reparációs összeget. A lap fantasztikus közgazdasági abszurdumnak tekinti ezt a követelést, amely még súlyosabbá tenné Németország helyzetét, mert a jövő évben kettős jóvátételi évi annuitást kellene fizetnie. Hoover nem járulhat hozzá a balkán-uralom ilyen megerősítéséhez, amelynek éle Németország gazdasági leromlását célozza. A lap megjegyzi, hogy ha Franciaország nem mérsékeli követelését, a megegyezés lehetetlenné válik. Végül utal arra, hogy holnap már szerda van, amikor lejár Hoover határideje. Berin bejelenti az Aradi Közlöny tudósítója-; Hoover elnök javaslata a háborús adósságok és a reparációk moratóriumáról egyetlen állam kivételével, a világháború összes európai résztvevőit érinti. Az egyetlen kivétel Törökország, amely a világháború után, az elfogadhatatlan békeszerződés ellen, új szabadságharcot kezdett. A török nép új háborúját Kemal pasa győzelemre vitte, az antant kénytelen volt a régi feltételeket visszavonni és Törökországgal új alapon békét kötni, így szabadult meg Törökország többek között az eredetileg reá kirótt óriási reparációktól. Most, hogy Hoover elnök átmenetileg a világháború többi résztvevőit is egy, vagy két esztendőre mentesíteni akarja a fizetésektől, az Aradi Közlöny berlini, tudósítója érdekesnek tartotta kikérni Törökország berlini nagykövetének, Kemal etti Sami pasának, Kemal pasa bizalmas hívének véleményét. A török nagykövet a feltett kérdésekre így nyilatkozott: — Mi törökök, a világháború, után fi ügy, erőfeszítéssel elhárítottuk az állami és nemzeti összeomlás veszélyét. A világ megmentése nélkül azonban mi sem élvezhetjük nagy eredményünk gyümölcseit. Ma már mindenkinek be kell látnia, hogy Európa ma gondtalanul élhetne, ha a háború befejezése után a világ úi rendjét a népjog és a gazdasági szükségszerűség alapjain építették volna fel. Sajnos azonban, akkor az egyetlen szempont a hatalmi politika volt. És lényegében azóta semtörtént változás. A célok és az eszközök a régiek maradtak és ha valamit olykor revideáltak, úgy a legjobb esetben valamilyen fényestelen metódus volt. Mi előnyös Franciaországnak? — Közép- és Déleurópának szüksége van a politikai differenciák kiküszöbölésére és a gazdasági egységre. Ez az áldásos és kivonatos cél azonban természetesen nem érhető el a kisantant szellemével és eszközeivel. Az egyre növekedő krízis következtében, a gazdaságpolitikának háttérbe kellene szorítania a hatalmi politikát. Nem tudom megérteni, miként hihetik egyes diplomaták, hogy a hatalma.