Aradi Közlöny, 1931. augusztus (46. évfolyam, 172-196. szám)
1931-08-01 / 172. szám
2 ban a következő biztos adatokat tudjuk: A párisi angol .követségtől ellopott írások között, «egy legfeli is volt, melyet az angol kormánynak egyik igen fontos faktora intézett Tyrell .követ- hez s amelyben a nevezett miniszter a roma-. iniai állapotokról mond véleményt, amihez az inspirációt Titulescutól kapta. Ebben a levélben azt írja a miniszter, hogy a romániai rezsim (hangsúlyozza, hogy rezsim és nem kormány) nem tarthat tovább két évnél. Ennek a levélnek a másolata Bucurestibe került hivatalos kezekbe. Ez pozitív dolog. Most már csak azt van hátra, hogy a kormány a levelet apokrifnak minősítse.“ Ezzel a gúnyos megjegyzéssel fejezi be cikkét az Epoca. Filipescu és a kormány viszonya Bucurestiben úgy tudják, hogy a levél ellopásában magának Grigore Filipescunak is van része, illetve tudott róla s a levél fotográfiája birtokában van. Úgy látszik, Grigore Filipescu átvette az irányítást a román diplomáciai testület felett, ő buktatja mostan Puaux-tés Cesianut, és nagyon is lehetséges, hogy megbuktatja Titulescut is. Emlékezetes még az is, hogy a Mariiu-komány alatt követet buktatott, VonMutius személyében, akit a Bucurrester Tageblatt-tal felmerült konfliktus miatt ,a német kormány i ■ kénytelen volt visszahívni i és helyéte gróf Schullenburgot küldeni. Az Epoca cikkének éle egyébként a kormány ellenis irányult mert hiszen azt a látszatot kelti, hogy párisi angol követségnél elkövetett aktalopásbana kormány is részes. A Patria meg is jegyzi erre: „Filipescu belekeveri az ország kormányát egy szégyenletes okmánylopásba és ezzel kompromittálja az országot.“ Az Epoca megcáfolta ezt. Tegnap délutáni számaiban azt írja: A Vlad Tepes-liga és a kormány között soha sem volt olyan jó viszony, mint mostan. Erre a Dimineata ma reggeli száma megjegyzi: „fia ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy a Titulescu-ellenes támadásokat akormány sugalmazza és rendezi. Úgy látszik Titulescut el akarják távolítani arról a helyről, amelyen csak dicsőséget szerzett Romániának.“ SZOMBAT, AUGUSZTUS 1. ARADI KÖZLÖNY Befejeződött a Minorita-rend gyűlése A szigorított rendi szabályokat fokozatosan vezetik be a rendi életbe • Eb utaztak a nagygyűlés résztvevői Az erdélyi Minorita-rend utolsó ülése ma délelőtt folyt le dr. Haczela Peregrin, a nagygyűlés Rómából kiküldött elnöke, a Minoritarend generális asszisztense, az újonnan megválasztott rendfőnök, dr. Pazsitn,v Bonaventura és az erdélyi házfőnökök jelenlétében. A gyűlésen az úz szigorított rendi szabályokat tárgyalták és elhatározták, hogy azokat a rend magára nézve kötelezőnek fogja ezután elismerni. Az újból megerősített határozat szerint a papnövendékek és az újonnan felszentelt papok azonnal fehér cingulust öltenek, míg a rend többi papjai fokozatosan vezetik be a fehér cin gulus viselését. A határozatnak kevés ellenzéke volt, azonban a többség ragaszkodott a most megállapított szigorú rendszabályokhoz. Az újabb határozatok és szabályok életbeléptetése után tárgyalták az egyes rendházak restaurálásának módozatait. Hosszas fontolgatás után ezt a kérdést egyelőre levették a napirendről, mert a rend pénztárát a mai körül-mények között nem lehet érzékenyebb kiadásokkal terhelni. A gyűlés végeztével dr. Haczela Peregrin a délutáni gyorsvonattal elutazott Rómába. A pápai generális asszisztenst az újonnan megválasztott rendfőnök, dr. Pazsinio Bonaventura kísérte ki az állomásra. Ugyancsak ma délután utaztak el az erdélyi rendházak most megválasztott házfőnökei is. ................................................................- - - - - - - - - - • - • • • - • • • ............................................. Romániának a kisebbségi kérdést Észtország mintájára kellene megoldania Ammende dr. népkisebbségi főtitkár ismét Romániában van. Nyilatkozik az őt ért támadásokról. Mamu kijelentése csak ígéret marad. Csernovitzbról jelentik: ’Ammende dr., a kisebbségek világszövetségének főtitkára tegnap Csernovitzba érkezett. Ammende dr. minden egyes alkalommal, a kisebbségi világkongresszus összeülése előtt körútra indul. Most Lengyelországbólérkezett Csernovitzba, innen Besszarábiába és Dobrudzsába megy. Ammende az idén nem jön Erdélybe, mert a múlt évben már járt itt és volt alkalma az erdélyi kisebbségi kérdést behatóan tanulmányozni. Ammende dr. nyilatkozott az újságíróknak és kijelentette, hogy különösen az erdélyi kisebbségeket sok kísérletezés után súlyos, csalódások érték. Maniunak még Gyulafehérváron tett több kijelentése csak ígéret maradt. Kisebbségi törvényről nemhogy szó sincs, de a kisebbségek különböző címeken még üldözéseknek is ki vannak téve. Ammende megemlékezett az Universul támadásáról is, amely azzal vádolja őt, hogy a kisebbségeket állandóan bujtogatja, hogy minden sérelmeiket vigyék a Népszövetség elé. Ammende dr. visszautasítja az Universul támadását és utal egy németországi lapnak adott nyilatkozatára, melyben azt mondta, hogy a kisebbségek először a saját pátriájukban keressenek jogorvoslást és csak a végső eset-ben forduljanak a Népszövetséghez. A kisebbségi kérdést leghamarabb kulturális autonómiával lehetne megoldani és Románia sokat nyerne a világ közvéleménye előtt, ha Észtország mintájára a kulturális kérdést tartaná szem előtt. Mire huszonnégyet ütnek az órák... Irta: Móra Ferenc. Rómában V. Sixtus idejében nagy divatában voltak az olyan utcai verekedések, mint amilyennel a Romeo és Julia kezdődik. Egyszer, éppen húsvét reggelén a Péter-templom közelében rendeztek valami nagy öldöklést az úri duhajok. (Talán éppen ott, ahol most, négyszáz év múlva bomba szaggatta fel a földet.) A felháborodott pápa másnap parancsot adott ki,hogy tilos az utcán fegyvert viselni. . Akinél fegyvert találnak, azt felkötik, ha közrendű ember, a nemes urnák pedig a fejét veszik. Történt azonban, hogy ekkoriban Rómába érkezett Ranuccio Farnese, a pármai herceg egyetlen fia, nagybátyjának, a hatalmas Farnese bíborosnak látogatására. A pármai herceg hűbérese volt a pápának s nagy becsülésben állt előtte hasznos szolgálataiért. Az ifjú Ranuccio pedig kedves és szép legényke volt, egyformán jártas a haditudományokbanés a táncban, lovagi tornákban és szonettköltésben s egyformán kedvelt Isten és emberek előtt mint hercegurfiakkal lenni szokott. A pápa igen szívesen fogadta leghatalmasabb hűbéres fiát, akit a bíboros nagybácsi mutatott be neki s áldását adván rá, tiszta szívből kívánt neki hasznos és kellemes időtöltést Rómában. A fiatalember pedig még azon az esetén a Cesarini-palota ünnepelt vendége volt, s lőtt poharazás közben szóba került a pápa fegyvertilalmi rendelete is. Berzenkedtek az urak ellene, de azt is bevallották, hogy ellenszegülni nem mernek neki, mert a Szent Atya ebbennem érti a tréfát. — Már pedig én megtréfálom. — ütött az asztalra boros fejjel a kis herceg. — Én legközelebb maga felé őszentsége elé állok odafegyverrel s szeretném látni, ki merne ezértnekem szólni! A vendég szeleskedését senki se vette komolyan, csak ő maga. A született nagyúr egéiszen jótréfának tartotta azt, hogy a pásztorfiúból lett pápát zavarba hozza. Pár nap múlva audiencián jelentkezett nála s úgy intézte a dolgot, hogy harmadik térdhajtásnál egy töltött pisztoly guruljon ki az övéből a pápa lábaihoz. Aztán térdelve maradt s gúnyos tekintettel leste a hatást a pápa méltóságot s arcán. Csak akkor sápadt el, mikor a pápa odafordult testőrtisztjeihez s egy szemrebbenés nélkül azt mondta nekik: — A pármai herceg ur halálra itélte magát. Vezessék az Angyalvárba! A testőröknek ugyan megrebbent a szemük, de azért teljesítették a parancsot, amelynek pillanatok alatt híre futott a városban. Farnese bíboros családi gőgjén erőt véve, sírva könyörgött kegyelemért a pápa lábainál. Hivatkozott a szeles fiú fiatalságára, az apja érdemeire, az európai udvarokkal való rokonságára. A pápát nem lehetett megingatni. Hivatta Ser Angelit, az Angyalvár parancsnokát. — Mikor az Angyalvár órája ma délután huszonnégyet üt, le fogja ön fejeztetni Ranuccio herceg urat. —■ Mindössze két óránk van. — futott a bíboros kéztördelve Olivarez grófhoz, a spanyol követhez, — s mit tehetünk két óra alatt? Ha egy napot nyerhetnénk, föllárméznénk Nápolyt és Pármát. De hát ki állíthatja meg a napot, mint Józsua? — ön! — villant fel a szeme Olivareznek. — Ha jól tudom, eminenciád a felügyelője Róma minden toronyórájának? — Én vagyok. — Tehát azonnal tolassa vissza eminenciád a mutatót minden toronyórán húsz perccel. —• Mit nyerünk azzal? — Majd azt is megmondom. Előbb azonban adja ki az intézkedést eminenciás, mert a fiú élete percek hajszálán függ. A bíboros azonnal szétküldte embereit az óraigazító paranccsal, aztán a két úr tanácsot tartott. A spanyol követ felsétál az Angyalvárba, a bíboros pedig sürgős kihallgatásra fut a pápához.. ..... Az Angyalvár udvarán már akkor kezdtek gyülekezni a katonák a vérpad körül s a börtönök felől behallatszott a barátok feneke, a Dies irae. Angeli idegesen jött-ment a várudvaron s nem igen hallgatott a hozzácsatlakozott spanyol követre, aki hazájabeli udvari pletykákkal igyekezett mulattatni. — Bocsássa meg a szórakozottságomat, kegyelmes uram. — pislogott az Angyalvár órájára. — Mikor az óra ütni kezd, az ítéletet végre kell hajtani. Hihetetlen, milyen lassan telik ma az idő. Már akkor tíz perc hiányzott a huszonnégy órából. A bíboros akkor lépett be a pápához, aki az órájára pillantva, azt gondolta magában, hogy a fiatal herceg már tízere óta halott. Épp azért meglepődve kérdezte a reszkető főpapot: — Mit akar eminenciád? — Boldogtalan unokaöcsém testéért esedezem, hazaszállittatnám Pármába, hadd nyugodjék legalább ősei közt. — Legalább keresztény módon halt meg? — Magamnak se kivánok szebb halált. A pápa bólintott és saját kezübe megírta a parancsot Angelinek: — Elrendeljük, hogy Ranucero Farnese herceg adassék Farnese biboros őeminenciájának: Cito citissime. Aláírta, pecsétet ütött rá s a biboros lóhalálában vágtatott a rendelettel az Angyalvárba. Mikor odaért, a toronyórán még két perc híja volt a huszonnégynek. Ranuccio már levetett ujjakkal állt a vérpadon s csuklyás barátok kara a De profundis-t zsolozsmázta. — Kegyelem! — kiáltott a spanyol követ s karján vette le a kocsiról a bíborost. Angeli átvette a parancsot, kétszer is elolvasta, azután maga segített öltöztetni a szabadon bocsátott foglyot. S mire az Angyalvár órája huszonnégyet ütött, már négylovas hintó vágtatott a pármai utón a bíborossal és Ranuccioval. A pápa csak másnap reggel tudta meg csínyt, mikor a spanyol követ jelentkezett nála hódolatával és sunyi képpel hálálkodott neki nagylelkűségéért.