Aradi Közlöny, 1932. március (47. évfolyam, 49-74. szám)

1932-03-01 / 49. szám

MIOJU MA 12 OLDAL Szerkesztőség kiadóhivatal és nyomda: 3ai- Ren •’rdi­­naod (József Bhercee­nt) 4. Te­elop: 151 Sürgönyeim: Közlöny Arad :: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Meeteseink naponta reszel. KLVII. évfolyam, 49. szám * Főszerkesztő: STÄUBER 1029SP­ARA 5 LEJ triófizetési áram: évente 1000, félévre 540, negyed­évre 27a havonta 90 Lej Külfö­dre havonta 50 Lejjel több :: Csöves szám 5 Lej Vasárnap % Lel :: (B­u­c­u­­restiben 50 bank­felár) Hirdetések tarifa szerint :: Kedd, 1932. márc­us 1 ICU : Pánikszerűen menekülnek a japánok a kínaiak öldöklő lángszórói elől A békéért folyó­­ tárgyalások — Szovjet­ hadosztályok Vladi­­vosztokban — Ötven millió dolláros kölcsön Kínának — A japánok elfogták Wang-Ken kínai tábornokot, akit ki is végez­tek — Megrázó jelenet az angol követségen . A Népszövet­s­­és a kínai-japán háború A szovjet elkerülhetetlennek tartja, hogy a japánokkal leszámoljon N­ew­ Y­o­r­k­ból jelentik. Az USA sajtó azt hangoztatja, hogy Japán minden anyagi ereje kimerülőben van. A japán kormány vég­ső erőfeszítést követ el katonai presztízsének megmentése érdekében. A belügyminiszter a bankokat újabb hadikölcsönök átvételére kérte föl, mivel a postatakarékpénztár teljesen kime­rült. Egyébként azt hiszik, hogy az angol ad­mirális zászlóshajóján sikertelenül véget ért tárgyalások, rövidesen újból megindulnak. Wang­ Sing-Wei kínai miniszterelnök nagy­­jelentőségű bejelentést tett. A miniszterelnök kijelentette, hogy a most folyó harcok, amee­­lyeknek során egyrészt a kínai hadsereg pom­pás ellentállóképességéről tett tanúságot, más­részt a koncessziós terület több ízben súlyo­san megsérült, bebizonyosodott, hogy a kon­cessziós területekre nincs szükség. Kína, amint a japánnal dűlő konfliktusát lezárja, fel­mondja az összes egyenlőtlen alapon kötött szerződéseket. Japán forrásból eredő hírek szerint, a ja­pán katonaság megvetette a lábát Lapeiben. A Reuter-iroda jelentése szerint, a K­e 11­y­­ britt tengernagy zászlóshajóján a japán és kí­nai vezető férfiak értekezletet tartottak, ame­lyen részt vett az angol követ is. A tárgyalá­sok, amelyek a béke helyreállítását célozták, hír szerint eredménytelenek maradtak és a ja­pánok újult erővel támadnak. Tokiói jelentés szerint, Vladivosztokban két szovjet­ hadosztályt összpontosítottak, amely az Ussuri kerületet készül megszál­­lani. A városban százezer főnyi katonaság van, mert december óta szüntelenül tartottak a csapatszállítások. A szovjet­ hadsereg Be­­sankában új erődöt épített és a közeli jódgyá­­rat mérgesgázakat fejlesztő üzemmé alakítot­ták át. Az európai diplomácia szerint, a szov­jet elkerülhetetlennek tartja, hogy a japánok­kal leszámoljon, akár a mandzsúriai kérdés, akár a halászati jogok rendezetlensége miatt, Japán meghátrált Egyelőre meg nem erősített hír szerint, Can-Kai-Seknek sikerült egy 50 millió dollá­ros kölcsönt megkötni. Az állítólag aláírt köl­csönszerződés szerint, a kölcsönösszeg felét, Amerika hadianyagokban folyósítja. A szovjet bizonyos feltételek mellett, haj­landó a keletkínai vasutakon megengedni a ja­pán csapatok szállítását. A nankiingi kormány egyébként felvette az oroszokkal az 1922-ben megszakított diplomá­ciai viszonyt. Tokiói jelentések szerint, kormánykörök­ben kifejezésre juttatták, hogy Japán hajlan­dó a hatalmakkal egyetértésben, a japán és kínai konfliktust egy Sanghajban összehívan­dó konferencián elsimítani. A japánok elfogták W­a­n­g-K­e­n kínai tábornokot, aki a sanghai-i amerikai konzulá­tusra akart menni és nem tudta, hogy a kon­zulátus régi épületéből eltávozott és hogy az épületet japán katonaság őrzi. A kínai tábor­nok birtokában lévő, térképen állítólag ponto­san fel vannak tüntetve a kínai állások és ter­­vek itl.Az angol rendőrségre kísérték előbb a tá­bornokot, aki térden állva könyörgött, hogy a nála lévő iratokat megsemmisíthesse. Az angol­ rendőrfelügyelő azonban ezt a kérést nem volt hajlandó teljesíteni, majd a táborno­kot kiszolgáltatták a japánoknak, akik hír sze­rint már ki is végezték. Elvben békét kötöttek a kínai és japán megbízottak a sanghai-i változott helyzetre való te­kintettel, a népszövetségi tanács ma délután plenáris ülést tartott. Simon angol külügy­miniszter hivatalosan közölte, hogy tegnap egy angol hadihajón, a­z­ britt parancsnok jelenlété­ben, a kínai és japán haderők képviselői tár­gyaltak. A tárgyalások eredményre vezettek. Mindkét fél elvben egyetért, hogy megállapo­dást készítsenek az ellenségeskedések meg­szüntetésére. Az erre vonatkozó javaslatokat már a nankingi és tokiói kormányok elé ter­jesztették. San­ghaiból a késő éjjeli órákban, London­ba érkezett szikratáviratok jelzik, hogy a mai nap folyamán is rendkívül véres harcok­­zaj­lottak le Lapej északi negyedének birtokáért, a támadó japáni és az elkeseredetten védeke­ző kínai csapatok között. A japáni 37-ik had­osztály az első támadását délelőtt 10 órakor indította meg, a tüzérség másfél órás per éc­es zárótüze után. Az első rohamot a kínai had­sereg parancsnoksága külön erre a célra ki­vezényelt lángszóró-osztagokkal hiúsította meg, amelyek a rohamra indult japán gyalo­gosokat folyékony lánggal fogadták. Arait a lángszórók kárhozatos munkája épen hagyott, azt az elkeseredett kínai katonák fegyverei pusztították el A kudarccal végződött első roham után, a japánok délután 4 órakor intéz­tek újabb rohamot Lapej ellen. Ezúttal a tá­madást japán repülőgépek előtámadása vezet­te be, amelyek súlyos bombáikkal a gondosan elrejtett kínai nehéztüzérséget igyekeztek el­hallgattatni. A japán repülők halált megvető bátorsága azonban csak fél eredménnyel járt, mivel a gondosan elmaszkírozott tankokat a rohamra induló japán csapatok csupán a tá­madás döntő pillanatában vették észre. A kínai parancsnokság nem maradt tétle­nül a japánok taktikai eredményével szemben. Hétfőn éjjel 11 órakor a kínai parancsnok egy újabb hadosztályt dobott a visszanyomott első vonalba, amely elszánt és vakmerő ellentáma­dásba ment át. A kegyetlen küzdelem a va­kító fényszórók és a szikrázó röppentyűk mel­lett folyt le és azzal az eredménnyel zárult, hogy a kínai csapatok újból visszasze­rezték reggeli pozíciójukat, amelyeket a japá­nok hullákkal borítottan hagytak hátra, pánik­szerű menekülésükben. Sapej tehát a jelen pil­lanatban újra a kínaiak kezén van. GHICA külügyminiszter A külügyminiszter váratlanul otthagyta Géniét és írtban van hazafelé — Titulescu átvette a genfi román de­legáció vezetését — A kormány további dilemmák­ előtt — Éles eltérések a londoni ke­let és Ghica között — Az eredménytelen rigai tárgyalások következményei A külügyi tárca vezetését Argetoianu vállalja Bucurestiből jelentik. Párisi táv­iratok adják hírül, hogy G­h­i­c­a külügymi­niszter ma váratlanul Parisba érkezett. A ro­mán külügyminiszternek váratlan elutazása Génfből, politikai körökben sokféle kommen­tárra ad alkalmat. Bucurestiben úgy tudják, hogy a külügyminiszter szombaton Bucuresti­­be érkezik és nincs kizárva az a lehetőség, hogy benyújtja lemondását. Bucureşti-­ ben­­fentes körökben úgy tudják, hogy ha Ghica herceg lemond, tárcája ügyeinek intézését Ar­­getoianu vállalja. Egyes lapok máris sokféle kommentárt fűznek Ghica váratlan hazatéréséhez, amelyet T i­t u l­e­s­c­u bucuresti-i útjával hoznak ösz­­szefü­ggésbe. Titulescu valóban átvette a genfi román delegáció vezetését és ez a tény nélkü­­lözhetővé tette Ghica további genfi tartózko­dását. Kétségtelen, hogy a kormányt további dilemma elé állítja Ghica, ha lemond. Politikai körökben egyébként Ghica kül­ügyminiszter hazatérése általános feltűnést keltett, annál is inkább, mivel a külügyminisz­ter éppen akkor hagyta el Genfet, amikor a le­szerelési konferencia legfontosabb munkája, az egyes kérdéseknek bizottságokban való alapos megbeszélése­ került sorra. Politikai kö­rükben általános az a vélemény, hogy itt Ghi­­ca külügyminiszternek nem önkéntes hazajö­­veteléről, hanem visszahívásairól van szó. Emlékezetes, hogy már Titulescu bucu­resti-i útjával kapcsolatban szilárdan tartotta magát az a hír, hogy a londoni követ és az ország külügyminisztere között, éles eltérés van a leszerelési konferencián követendő ma­gatartásra, valamint Románia egész külügyi politikájára vonatkozólag. Titulescu bucu­resti-i útja alkalmával azt kérte az uralkodó­tól, hogy bízza rá Románia genfi delegációjá­nak a vezetését. Ez meg is történt. Ghica kül­ügyminiszter hazatértével a genfi delegáció vezetését Titulescu vette át. A Curentul szerint, kormánykörökben sem tagadják, hogy Ghica külügyminiszter hazaér­kezése után, be fogja nyújtani lemondását. Ez annál is valószínűbb, mivel általános az a vé­lemény, hogy Ghica le fogja vonni annak konzekvenciáit, hogy a szovjettel Rigában folytatott tárgyalások teljes eredménytelen­séggel zárultak. Ehhez járul pedig az, hogy Titulescu bucuresti-i útja során teljes elégté­telt kapott. Kérdés még az is, hogy a külügyminiszter visszatér-e egyáltalán a római követség élére, amely Ghicának külügyminiszterré való kine­vezése óta címzetes vezető nélkül maradt. Nem valószínű, hogy Ghica az elszenvedett diplomáciai kudarcok után, ismét elvállalja egy olyan fontos követségne­k, mint a római­nak, a vezetését, lemond

Next