Aradi Közlöny, 1932. június (47. évfolyam, 122-144. szám)

1932-06-01 / 122. szám

MB 12 OLDAL Szerkesztősé­g, kiadóhivatal és nyomda: Bul- Reg. Ferdi­nand (József főherceg-ut) 4. Telefon : 151. Sürgönyeim: Közlöny, Arad. .. Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása- Megjelenik naponta reggel.Közlöny A R A 3 LEJ Előfizetési áraik:­­évente 840, félévre 420, negyed­évre 210, havonta 70 Lej. Külföldre havonta 50 Lejjel több. Egyes szám 3 Lej.­­Vasárna­p 5 Lej. ::­­Bucu­re­s­t­i­b­e­n 50 bani felár-! Hirdetések zárná szériát­ :: XLVIL évfolyamst, 122. szám­­| Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF* Szerda, 1932. júmius 1 . ■w emond­ott a Iorga-kormány Iorga miniszterelnök ma benyújtotta a kormány lemondását, amelyet a király elfogadott — A lemondás oka az volt, hogy nem volt fedezet a tisztviselő- és nyugdíjas-fizetések folyósítására — Titulescut táviratilag hívták haza — Nyil­vánosságra került Rist memoranduma . A szeszmonopol, a konverzió és a bírói likvidálás azonnali hatálytalanítását kérte a francia szakértő Politikai körök véleménye szerint Titulescu nem vállalja a megbízatást Bu­curestiből a Rador távirati iroda hivatalosan jelenti. A Iorga-kormány ma beadta lemon­dását. A már előre jelzett minisztertanács — amely koronatanács jellegeivel bírt — ma délután öt órakor ült össze a királyi palotában. A tanácskozáson, amelyen a kormány összes tagjai megjelen­tek, maga II. Károly király elnökölt. Délután fél hat óra körül az uralkodó magához rendelte Anghelescut, a Banca Naţionala kormányzóját, akit — a tanácskozást felfüggesztve — negyedórás külön kihallgatáson fogadott. Anghelescu kihallgatása után a tanácskozások újra kezdetüket vették és azok este fél nyolckor értek véget. Iorga Miklóst, aki gyalog hagyta el a királlyi palotát, az utcán hatalmas tömeg és az újság­írók légiója várta. A miniszterelnök az újságíróknak a következőket jelentette ki: — A kormány nem talált elég fedezetet a tisztviselői és nyugdíjasfizetések folyósítására és a hátralékok kifizetésére, amelyek napról-napra emelkedtek a rendkívül nehéz állami inkasszó kö­vetkeztében. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi körülmények között nem­ lehet külföldi kölcsönre számítani és hogy a fizetéseknek újabb ötven százalékos csökkentése csakis egy erős pártra támasz­kodó kormány által vihető keresztül, a kormány nem látott m­ás megoldást, minthogy benyújtsa le­mondását, amelyet őfelsége el is fogadott. II. Károly király táviratilag haza hívta Titulescut és előreláthatólag őt bízza meg a kormány­alakítással. Iorga miniszterelnök a sajtónak adott nyilatkozat elmondása után a miniszterelnökségre ment, hogy a kormány lemondásának hivatalos publikálásáról intézkedjék. Károly király beszéde a minisztestanácson Bucureşti jelentések szerint a lapok külön­kiadásai a kormány lemondásáról a követke­zőket jelentik: A délutáni minisztertanácsot Károly király a következő beszéddel nyitotta meg: — Olyannak tekintem ezt a tanácskozást, amelynek eredete a mi földünk ősi szokásai­ban rejlik. Romániában a fejedelemségek alatti nehéz időkben mindig összehívták a díván bo­járjait, hogy megbeszéljék a súlyos kérdése­ket. Ma is az alkotmányos király hívta össze a minisztereket, hogy megbeszéljék azokat a teendőket, amelyek a mai rendkív­ül­­ súlyos és válságos időkben szükségesek. A király veti fel a problémákat. Önök, a felelős miniszterek ,vannak hivatva azokat megvizsgálni és a meg­oldásra javaslatokat tenni. Amikor mint Ro­mánia királya esküt tettem, ezt mon­doztam né­pemnek. Az ő öröme az én örömön, az ő fáj­dalma az én fájdalmam. Ma, amikor akut­ai krízis, azért vagyunk itt, hogy úrrá legyünk a­ nehézségeken, enyhítve a nép fájdalmán, a­mely az én fájdalmam is. Kérem, hogy a leg­nagyobb figyelemmel és odaadással foglalkoz­­­zanak a problémával, főként azzal, hogyan old­­­ják meg a tisztviselők és a hadsereg illetmé­nyeinek kérdését. A tisztviselők az állammal kötött szerződéseik szerint fizetendők. Ez a szerződés kétoldalú és kötelezi az államost a tisztviselői munka ellenében a fizetésre. A leg­első és nélkülözhetetlen lépés, amit a helyzet megoldására tehetünk, javaslatot tenni ennek a szerződésnek a teljesítésére, hogy emiatt ne szenvedjen az ország. Önöknek kell megtalálni a megoldást és bízom intelligenciájukban, ha­zafiasságukban és lojalitásukban, h­ogy meg is találják az egyedüli célravezető, helyes utat. A király után sorra szólaltak fel az egyes miniszterek, majd újra az uralkodó beszélt és javaslatot tett, hogy küldjenek ki egy bizottsá­got, amelyben helyet foglalnak sovsa és Arge­­toianu, valamint az összes szakminiszterek. Ez a bizottság vizsgálja felül a helyzetet és nyolc nap múlva a király elnökletével új mi­­nisztertanácsot hívnak egybe, amely tanács elé már konkrét javaslatot terjesztenek. A ki­rályi előterjesztéshez többen szóltak hozzá, majd az uralkodó berekesztette a tanácskozást. Ezután a miniszterek eltávoztak, de a ki­rály még visszatartotta Iorgát, míg miniszter­­társai egy másik teremben várakoztak. A han­gulat itt igen vegyes volt. Többféleképpen vi­tatták meg a király tervezetét, majd a vita so­rán kijött Iorga, aki elmondotta kormánya tagjainak, hogy az uralkodó a megoldást rend­kívül sürgősnek tekinti és már holnap szeretne konkrét javaslatokat, amennyiben ez nem le­hetséges, úgy nyolc nap alatt feltétlen elvárja a megoldásra vonatkozó előterjesztéseket. A miniszterelnök a király szavaiból azt vette ki, hogy az uralkodónak már valamilyen határo­zott terve van. Erre azt felelte, ha a király bi­zalma továbbra is vele lesz, úgy a legnehezebb munkát is el tudja végezni. Károly király erre kitérő választ adott, mire a miniszterelnök nyomban benyújtotta lemondását, amit az uralkodó el is fogadott és megbízta az ügyek további vitelével. Iorga senkit sem bocsájtott maga elé a tanácskozás után A hivatalos kommüniké szerint az ural­kodó köszönetét fejezte ki Iorgának és kormá­nyának a nehéz munkáért és változatlan ke­gyéről biztosította. Iorga Miklós a miniszterta­nács után azonnal hazament és meghagyta, hogy senkit se bocsássanak be hozzá. Arge­­toianu az estét barátai körében töltötte, akik­kel a politikai események fölött tanácskozott. Egyes verziók szerint Titulescut Londonból hazahívják, mert a király koncentrációs kabi­netet szeretne, amelyben a londoni követnek fontos szerepet szánna. Politikai körökben úgy tudják, hogy Titulescu, akit m­ár több ízben csalódások értek, óvatos és nem valószínű, hogy elvállalja a megbízatást. Vannak, akik úgy hiszik, hogy a koncentrációs kormánynak Argetoianu is tagja lenne. A kombinációk már megindultak és természetesen a fantáziának tág tere van, amelyeknek azonban semmi ko­moly alapjuk sincs. Az összes politikai pártok vezetői Bucurestiben tartózkodnak. A kormány lemondásának híre a főváros­ban hatalmas izgalmat keltett. A királyi palota előtt állandóan nagy néptömeg volt, hasonló­képpen rengeteg ember állott a lapok szerkesz­tőségei előtt és várta a legújabb híreket. Rist jelentése nagyban hozzájárult a kormány bukásához A kormány lemondásával kapcsolatban az alábbiakban ismertetjük Argetoianu utolsó pénzügyminiszteri nyilatkozatát, amelyet Scru­­tatornak, a Dimineata politikai főmunkatársá­nak adott. Scrutator a Rist-jelentés iránt ér­deklődött Argetoianunál és a volt pénzügymi­niszter nyilatkozatából kitűnik, hogy Rist va­lóban nem helyeselte a kormány három leg­­fontosabb törvényalkotását és hogy a francia szakértő jelentése, illetve véleménye nem kis mértékben játszott közre a Iorga-kormány bu­kásában. Argetoianu mindenekelőtt kijelentette, hogy a keddi, illetve a mai minisztertanácson a különböző találgatások eloszlatása végett felhatalmazást fog kérni Rist jelentésének köz­zétételére. Leszögezte Argetoianu, hogy Rist az elmúlt évek költségvetéseit kritizálja jelen­tésében és a pénzügyminiszter megállapította, hogy ezeknek a költségvetéseknek az összeál­lításánál valóban nem tartották mindenben szem előtt a stabilizáció alkalmával vállalt kö­telezettségeket. Argetoianu szerint Rist az 1932-es költségvetést nem kifogásolta, azonban annak szigorú betartásához ragaszkodott. Megemlítette ny­anistatátum a pénzügy.­-­ miniszter, hogy Rist a szeszmonopólium törvé­nye ellen foglalt állást és az 1927 előtti alko­hol­rendszer visszaállítását kéri. A kormány azonban a szeszmonopóliumtól jelentős jöve­delmeket remélt és ezért ragaszkodott ennek megvalósításához. A konverziós törvénnyel kapcsolatban Rist attól tartott, hogy az állam túl nagy terheket vállal magára. Ezzel kapcso­latban a pénzügyminiszter azt kívánta meg­említeni, hogy jelentésének első részében ép­pen Rist említette meg, hogy a román polgá­rokat ma kevesebb köztartozás terheli, mint a háború előtt, így tehát — szerinte — a köztar­tozásokat még lehet emelni. Ami Ristnek azt a kívánságát illeti, hogy a Banca Naţionala a konverzió következtében ne szenvedjen káro­kat, Argetoianu kijelentette, hogy a Banca Na­­tionalával és Auboinnal egyetértve olyan for­mulát sikerült találniuk, amelyeket a konverzió finanszírozásáról szóló törvény paragrafu­saiba fognak belefoglalni és amellyel Ristnek teljes elégtételt fognak szolgáltatni. Aggodal­mát fejezte ki Rist a kényszerlikvidálásról szóló törvény fölött is, de Argetoianu vélemé­nye szerint mind a két törvény megszavazta­t­­ása S300140S szükség v­o­lt. A Részügy minisz-5

Next