Aradi Közlöny, 1938. augusztus (53. évfolyam, 180-193. szám)

1938-08-14 / 180. szám

Adm­instrator delegat: ARAD, ANUL 53. No. KO- Redactor responsabil: Dr. STAUBER JÁNOS 1938. augusztus 14, vasárnap. SZ. JAKAB GÉZA Proprietară: Societatea Anonima pr. editora ziarului Aradi Közlöny, inreg. in Reg. Part. Periodice sub No. 146—1938. Trib. Arad. BAJTÁRS-KERESÉS ÍRTA: SZÁNTÓ GYÖRGY Éppen húsz éve, hogy itt, Európa belsejé­ben elhallgattak a fegyverek. Azóta nem egy­szer szólaltak meg ismét a többi földrészeken, a tengereken és most két éve az ibériai félszi­geten is, amely mintha ki akarná pótolni, hogy az úgynevezett világháborútól mentes maradt. De a régi hadszíntér még csendes, egyelőre. Hacsak a földalatti morajok dübörgése elől be nem csukjuk a fülünket. De becsukjuk. Hiszen olyan jó a csend, még ha erőltetett, mestersé­ges, látszólagos is. Elégedetten olvasgatjuk amerikai riporterek leleplezéseit, hogyan sike­rült az Intelligence Service egy szakácsruhába bújtatott emberének, vagy egy újabban gyak­ran emlegetett nyugalmazott kapitánynak gyors elhatározással megmenteni ha nem is a világbékét, de legalább a mi békénket. És még arra is­ ráérünk, hogy okmányok, jegyzőköny­vek után tallózzunk, amelyeknek bizonyítaniok kell, hogy részt vettünk a világháborúban, mint frontharcosok. Mert ez kiváltságokkal jár. Hogy mik ezek a kiváltságok? Jelen eset­ben nem fontos, nem is érdekes. Inkább szo­morú. Néha holmi százalékarányszámról van szó, néha okmányhalmazokat tesz feleslegessé, ha igazolja valaki, hogy bizonyos időt a fron­ton töltött, mint kombattáns. De húsz év nagy idő egy emberéletben. Elvesztek a régi csapat­kötelékek irományai, és a saját okmányaink is- Bajtársak kerestetnek tehát, két élő tanú, hogy ott harcoltunk velük, együtt jártuk a nagy tán­cot halál őfelségének dicső színe előtt. De ez sem könnyű dolog. Húsz év alatt alaposan szerte­szóródtunk, hirdetések útján kell egy­más holléte után szimatolnunk. És ime mégis, a bajtársak jelentkeznek. Hírt adnak egymásnak, segítséget nyújtanak, mint egykor szörnyű pergőtüzekben, véres ro­hamokban. Most a bürokrácia ra­ Diethalma­­zában nyújtják felénk segítő kezüket, nehogy elsülyedjünk ebben a rendelethalmazban, mint valami folyondáros hínárban, miami-eznek a régi nevek, akiket mármár elfeledtünk, fajra, nyelvre és felekezetre való tekintet nélkül, ki­állnak a tűzbe, mintha a régi lövészárkokból ugrálnának ki. Átugorják ezt a húsz évet, mert megmaradtak egymással szemben életfogytig annak az embernek, annak a testvérnek, akik olyan egyek voltak a halál előtt, mint semmi­féle barát. Mert a barátokat régen elválasztot­ták azóta érdekszövevények, világszemléletek, politikai pártok, üzleti vállalkozások, de a baj­társakat soha. Voltam nemrégiben egy ilyen bajtársi ösz­­szejövetelen, úgynevezett ezredvacsorán. Nem az én ezredem volt, mint vendég, tudtam ob­jektív szemlélő maradni. Megfigyeltem, hogy ide is befurakodtak a kútmérgezők eszméi, itt is alakultak klikkek, itt is estek sértődések, félreértések. De mikor arról értesültek a mó­dosabbak, hogy az egyik bajtársnak nincs kenyere, állásba segítették, ruhát, cipőt, fehér­neműt adtak neki titokban, kölcsönné­ is kise­gítették. Valami összekötötte őket, amit szó­val nem lehet kifejezni, csak megérezni lehet. Nem csaták és hőstettek emléke- Több ennél.­­A végzet keze, a közös katona­sors be­léjük­­égetett bélyege. És én szomorúan vettem tu­domásul, hogy a szenvedés sokkal inkább ösz­­szeforrasztja az embert, mint az öröm, a szép­ség, a szeretet. Mert úgy ültek ott, mint vala­mi titkos szekta tagjai és nekem arra kellett gondolnom, hogy egy újabb és újabb világ­égésnek kell majd jönnie, amely ezt a bajtársi kört egyre jobban kiszélesíti, ezt a bajtársi ér­zést egyre jobban elmélyítse. Mi volt a háború akkor, amikor formális hadüzenettel kezdték és micsoda ma? Ha Gö­rögországban megvertek egy angol kalmárt, négy csatahajó indult teljes gőzzel az égei ten­gerre. Ha­ bántalmaztak egy konzult, ez egy­értelmű volt a mozgósítással. Ma néhány tucat hajót sülyesztenek el és ez még jegyzékváltást sem indít meg. Követségeket repítenek levegő­be és az illető nagyhatalom meg sem mozdul. Tankok és repülőgépek zúdulnak idegen terü­letre, ágyuk bömbölnek, ezredek indulnak ro­hamra a mandzsu határon és közben külügy­minisztériumok hivatalszobáiban tárgyalnak a békéről. Olcsó lett az emberélet, mindennél olcsóbb. Nem érdemes háborút kezdeni miatta. Emberi méltóságért sem. Petróleumért, gya­potért, vasért, ez más- Ezért érdemes. Hiszen csak néhány százezer emberéletbe kerül- És közben lehet szónokolni a békéről. És mégis, talán így szaporodik a bajtár­sak száma. A háború nő, dagad és terjed, te­rületeken és éveken át. Talán, majd ha behá­lózza az egész földgömböt, a mi világunkat, akkor válik majd bajtárssá mindenki és akkor mindnyájan megindulunk, a legnagyobb közös ellenség, a háború mészárlásai ellen. Bajtár­sak, segítsetek- Igazoljátok, hogy ott voltunk, mindnyájan, testvéreink a szenvedésben és bajban. Igazoljátok, hogy megkaphassuk a béke és az emberi méltóság elemi jogait, hi­szen megszenvedtünk érte. És öt földrész rom­jain majd összeülünk mind, egy szomorú­ vi­dám bajtársi összejövetelre, hogy bemutassuk egy világégés okmányait a legfelsőbb égi ha­tóságnak. Letették az esküt az u. tartományi kormányzók Marta Alexandru dr. nyugalmazott Timisoara—temesvári táblai elnököt nevezték ki kormányzónak a Timis —temesi kormányzóság élére Beiktatták u. méltóságába Volfrad­mer Adolf dr. katolikus püspököt Bucureştiből jelentik. A közigazgatási reformról szóló törvényrendelet értelmében az új kor­mányzók szombaton délben fél 1 órakor tették le az esküt Őfelsége II. CAROL király kezébe. Az esküszöveg elmondása után Őfelsége szerencsekí­vánatait fejezte ki az új kormányzóknak. A­ so­­mesi—szamosi kormányzóság élére HANZU Alex­an­dru tábornok, az alba-iuliai—gyulafehérvári kor­mányzóság élére PAP Danila nyugalmazott táb­ornok, az elti kormányzóság élére SCARISOREA­­NU Romulus nyugalmazott tábornok, a buceci k­ormányzóság élére GANE Alexa, a törvényhozó tanács volt elnöke, a tim­isi—temesi kormányzós­ág élére MARTA Alexandru dr­, volt timisoarai temesvári ítélőtáblás elnök, a pruti kormányzóság élére NEGRUZZI Nicolae, a Dunarea-menti kor­mányzóság élére CĂDERE Victor és Nistru- menti kormányzóság élére DINU Simian volt al­­miniszterek, a suceavai kormányzóság élére ALE­XIANU Gh. cernăuţii egyetemi tanár kerültek. Az új Timis —temesi kormányzó Martha Alexandru dr. tartományi kormány­zó rendkívül nagytudású jogász. Több, mint há­rom évtizeddel ezelőtt Lipován volt ügyvédi iro­dája. A kiváló ügyvédnek országszerte előnyös híre volt. Többek között arról volt nevezetes, hogy a bírósághoz eljuttatott beadványait pél­daként mutogatták egymásnak a bírák. Általá­ban, mint a szorgalom és a korrektség megtes­tesítőjét emlegették Martha Alexandru dr.-t, kit az a csaknem egyedülálló előléptetés­ért, hogy még a háború előtt az ügyvédi minőségben mű­ködő kiváló jogászt a szegedi ítélőtáblához ne­vezték ki tanácsosnak. Az impérium átvétele után Martha Alexandru dr--t táblai elnöknek léptették elő és az Oradea—nagyváradi táblá­nál nyert beosztást. Bihor—Bihar megye szék­helyéről került azután a Timişoara—temesvári ítélőtábla főelnöki székébe ez a rendkívül kép­zett, európai műveltségű, puritán jellemű kitű­nő jogász, akinek kormányzóvá történt kine­vezése úgy többségi, mint kisebbségi körökben osztatlan örömöt váltott ki. A közigazgatási törvény szentesítése Az ünnepélyes eskütétel részleteiről egyéb­ként a következőket jelentik: A kormány tagjain, az államtitkárokon, a két királyi tanácsoson kívül, akik a trón jobb oldalán helyezkedtek el, részt vett még az ün­nepségen a királyi udvar valamennyi tagja. Utóbbiak helyét a trón baloldalán jelölték ki- Jelen voltak még ezenkívül annak a bizottság­nak a tagjai is, akik a törvénytervezetet elké­szítették: Barinescu és Mirelescu professzorok és Vantu­s. Déli fél egy órakor elhelyezkedtek a trón lőtt, majd a szertartásmester jelezte Őfelsége király érkezését. Az uralkodó fehér nyári ru­hában lépett a trónterembe, üdvözölte a jelen­­éveket, utána pedig a trón lépcsőzetén helyez­kedett­ el. Ezután Armand Calinescu belügy­­miniszter felolvasta a közigazgatási törvény életbeléptetéséről szóló királyi kéziratot. En­­nek megtörténte után őfelsége aláírásával szentesítette a köz­igazgatást törvényt■ Ugyanekkor a bel­ügyminiszter felolvasta azt a királyi kéz­ír nini ninPll­­iol hni PQ7iPnilPi i­flöt(iTtilTTlV ). S­lei.

Next