Aradi Közlöny, 1939. április (54. évfolyam, 74-98. szám)

1939-04-01 / 74. szám

2 SZOM­BAT A rapi kotilonz 1939. április 1. A Reuter ügynökség jelentése szerint illetékes lengyel körök­ben kijelentették, hogy Németor­szág nem tett konkrét javaslato­kat Lengyelországnak Danzig és a korridor átengedésére nézve. Ezzel szemben megfelel a való­ságnak, hogy Ribbentrop külügy­miniszter felvetette ezt a­ kér­dést Lengyelország berlini nagy­követe előtt. Lengyel részről már eleve kijelen­tették, hogy katonai fenyegetés nyomása alatt nem hajlandók tárgyalni és csakis az egyenlőség alapján készek bármely vitába belemenni. Grandiózus német tervek a romániai közlekedési utak kiépítésére Bér­l. A német távirati Iroda jelenti: Ro­mániának a világpiac kockázataitól való örökös függő viszonya a román—német gazdasági egyezmény folytán megszűnt. A német piac fix és ésszerű árakat biztosít Románia számára. A német geológusai és bányavállalatok részt­­vétele a román petróleum kiaknázásában ked­vezőbb Románia részére, mint azok a feltéte­lek, amelyek mellett a petróleumtermelés ed­dig történt. A kiaknázás n®m alkalmazkodott Az ,,Evening Standard“ jelentése szerint a Szovjet egyelőre nem vesz részt az angol kormány által tervbe vett közös nyilatkozatban. A Szovjet kimaradására Lengyelország magatartása adott okot. Lengyelország ugyanis világnézeti szempont­ból nem akar résztvenni olyan szövetségben, amely­nek a Szovjet is tagja, Halifaxnak választania kell Lengyelország és a Szovjet között és az angol kül­ügyminiszter Lengyelországot választotta. Lehet­ségesnek tartják, hogy a Szovjet később csatlako­zik a­ nyilatkozathoz. Addig is az angol kormány állandóan tájékoztatja a nemzetközi kérdésekről Szovjet-Oroszországot. A „Star“ szerint a négyhatalmi nyilatkozat pótlásaként angol és francia kötelezettségvállalást mérlegelnek Lengyelország és Románia támogatá­sára. De csak abban az esetben, ha a két ország Németországgal szemben belép a kölcsönös segély­­nyújtási egyezménybe. A két államnak különben ilyen vonatkozású érvényes szerződése van a Szov­jettel. Londoni körökben úgy tudják, hogy Beck lengyel külügyminiszter angliai útja tisztázni fog­ja a lengyel álláspontot. Német figyelmeztetés, ami legfőképpen szóba kerül a lengyel külügyminiszter londoni látogatásakor A Daily Teleraph szerdai vezércikkében azt írja, hogy egyre valószínűbb, hogy Németország újabb akcióra készül. A Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz, a német külügyminisz­térium félhivatalosának cikke úgyszólván az utol­só figyelmeztetés Lengyelországhoz, amikor hang­súlyozza, hogy a lengyelországi németellenes ak­ciók súlyos következményekkel járatnak Európa jövőbeli, harmonikus fejlődése szempontjából, noha Németországnak az volt a vágya, hogy béké­ben éljen a lengyel néppel. A Daily Telegraph sze­rint ezt a kijelentést aligha lehet félreérteni. Beck külügyminiszter Londonban ezekről a kérdésekről fog tanácskozni. Jugoszláv és bolgár baráti viszony Németországgal A "Völkischer Beobachter“ című­ lap szerdai vezércikkében visszautasítja azt a gyanúsítást, hogy Németország most már Jugoszláviát fenye­­getné. Bizonyos londoni és párisi körök terjesz­tik ezeket a híreket Németország állítólagos szándékairól, de nem tudják megmagyarázni, hogy mi célja lenne ilyen nyomásnak a baráti Jugoszláviával szemben. Belgrádi politikai kö­rökben kellő nyugalommal fogadják ezeket a cél­­zatos híreszteléseket és napirendre térnek azok A "Pravda" című­ belgrádi lap szintén azok­­kal a hírekkel foglalkozik, amelyek szerint a né­­met birodalom gazdasági nyomást gyakorolna Jugoszláviára. Hála annak az előrelátásnak — írja a lap —, amellyel külpolitikánkat vezetik, Jugoszlávia északi határánál nincsenek ellenfe­lei. Berlinben megállapítják, hogy a Jugoszlá­­viára gyakorolt állítólagos nyomás egyáltalában nem létezik. Bel­gr­ádból jelentik, hogy az utóbbi időben hírek terjedtek el arról, hogy Kiosseivanoff hól­az ország lehetőségeihez és alá volt rendelve az óceánontúli netre tenni társaságok érdekeinek. Németország saját érdekében nem fog vissza­élni a koncessziókkal, úgy hogy ezt szemére hányják azon külföldi vállalatoknak, amelyek most dolgoznak Romániában­ Egyébként — mondja a német hivatalos je­lentés — a román mezőgazdasági termésnek a német piac szükségleteivel szembeni függő vi­szonya— nem lesz nagyobb, mint a német ipari termelés függősége a román piac kívánságaival és szükségleteivel szemben. A német—román kereskedelmi szerződés­sel kapcsolatban azokban a román kikötőkben, amelyekben tervbe vették az ipari és kereske­delmi vállalatok kibővítését, német szabadk­ikö­­tőt létesítettek. Különösen raktárakat és át­rakó berendezéseket építenek a német hajók számára. E célnak érdekében kiépítik a román közlekedési hálózatot és összekötik egymással a különféle víziutakat. Ebben a vonatkozásban Németország belépése a Dunabizottságba külö­nös jelentőséggel bír-Hamburgból rendszeres hajóközlekedést lé­tesítenek a Fekete-tengerrel. A Hanzavárosok bekapcsolódása a délkeleteurópai áruforgalom­ba igen nagy jelentőségű és ennek örvendetes kereskedelmi következményei rövidesen jelent­kezni fognak. Bár miniszterelnök közelebbről Berlinbe utazik. Úgy látszik, hogy az utazás közelebbről megtör­­ténik. A bolgár miniszterelnök útközben valószí­nűleg kiszáll Bel­gr­ádban és tanácskozik Cvetko­­vics jugoszláv miniszterelnökkel. Chamberlain új nyilatkozatra készül Londonból jelentik. A péntek reggel megjelent angol lapok egybehangzóan bejelentik, hogy ameny­­nyiben Lengyelországot katonailag megtámadnák, úgy Anglia és Franciaország nyomban a megtáma­dott Lengyelország segítségére sietne. Chamberlain miniszterelnök — a Havas-iroda jelentése szerint — még a pénteki nap folyamán bejelenti ezt a tényt az angol alsóházban. A „Times“ ezzel a híradással kapcsolatban meg­állapítja, hogy abban a pillanatban, amikor a londoni külügyi hivatalban tudomást szereztek arról, hogy a német katonai gépezet újból akcióba lépett, vagy­is hogy csapatokat és hadianyagot vontak össze, szükségesnek mutatkozott a helyzet megvitatása. An­gol diplomáciai körökben ugyancsak tegnap arról ér­tesültek, hogy a német birodalmi kormány egy hét­tel ezelőtt erélyes hangú jegyzéket intézett a len­gyel kormányhoz a danzigi korridor rendezése és a katonai műnt kiépítése érdekében. Tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban a német sajtó kihívó han­gon támadta Lengyelországot, nem lehetett tisztán látni, hogy tulajdonképen a német birodalmi kor­mánynak mi a célja? Angol diplomáciai körökben azt hiszik, hogy ezzel a módszerrel a német jegyzék kedvező elintézését akarják kikényszeríteni a len­gyel kormánytól. Ugyancsak tudni vélik hogy éppen Beck lengyel külügyminiszter küszöbön álló londoni utazására való tekintettel az angol alsóház pénteki Stockholm. A nemzetközi politikai köröket egyre inkább foglalkoztatja a kérdés: semleges marad-e Svédország háború esetén. Svédország­nak olyan vasérctelepei vannak, amit Németor­szág háború esetén nem nélkülözhet. Ezenkívül Németország ellenfelei háború esetén Dániában, vagy Svédországban repülőbázisokat létesítenek. Végül megoldásra vár az a kérdés, hogy kinek jutnak Dánia élelmiszer tartalékai? Svédország kormánya és népe egyetért ab­ban, hogy háború esetén mindent meg kell ten­ni Svédország semlegességének megőrzéséért. Ezért nagy tartózkodással kell fogadni azokat a híreket, hogy Svédország háború esetén kész be­szüntetni ércexportját Németországba. Svédország attól tart, hogy ezt a lépést Né­metország a semlegesség megszakításának minő­sítené és erőszakkal venné el a vasércet. Ezért Svédország inkább akar ércet szállítani Angliának és Németországnak is, mint a világháború idején tette. Miből fog fizetni azonban Németország, amelynek sem devizája, sem aránya, — ez már, ülésén a kormány ünnepélyes nyilatkozatot tesz, hogy úgy Anglia, mint Franciaország a megtámadott Lengyelország segítségére siet annak dacára, hogy előzetesen az érdekelt államok között semmi sem­ ilyen irányú írásos megállapodás nem volt. A német csapatmozdulatokról szóló híradás folytán attól le­hetett tartani, hogy a német—lengyel viszony vég­zetesen elmérgesedik és ezért Chamberlain minisz­terelnök,­­ továbbá Halifax külügyminiszter felvették az összeköttetést úgy Pakissal, mint Varsóval és azonnali választ kértek. A ,.Times­ cikke végül meg­állapítja, hogy a német jegyzéknek nem volt ugyan ultimátum jellege, de éppen ezért kell a nagyhatal­maknak haladéktalanul állást foglalni nehogy ezt a szigoru hangú jegyzéket ultimátum kövesse. Varsó csöndesen a kedélyeket Varsóból jelentik. Hivatalos helyen hangsúlyoz­zák, hogy Be­ejt külügyminiszter londoni útját még a nemzetközi események beköve­tkezése előtt határozták el és hogy a külügyminiszter utazásának programja módosítást nem szenved. Kihangsúlyozzák azonban, hogy a közvélemény a lengyel külügyminiszter londo­ni útjától szenzációkat ne várjon. Gorth és Gamelin tanácskozása Párisban Londonból jelentik: Itteni dip­lomáciai körök szerint erősen csökkent a támadást elítélő véle­mény. Az angol külügyi politika pillanatnyilag­ elejtette az orosz szovjettel való szorosabb érint­kezést, viszont egyes sajtómeg­­ítélés szerint Lengyelország tá­mogatása még korántsem tisztá­zott, mert Lengyelországnak kül­politikai nehézségekkel kell megküzdenie. Ezzel szemben az angol lapok rendkívüli fontosságot tulajdonítanak Gorth, az angol birodalmi haderők vezérkari főnöke és Gamelin találkozásának. A két vezérkari főnök szerdán három órán keresz­tül folytatott bizalmasabb megbeszélést és még tolmács sem volt jelen- Az angol sajtó kiemeli, hogy a világháború óta nem volt olyan fontos ka­tonai esemény, mint a két ország vezérkari fő­­nökének megbeszélése. Ágyú­szörnyek költözése a Maginot-vonalban Párisi jelentés szerint Guy de la Chambre légügyi miniszter a francia vezérkar több tábornoká­val tegnap Reimsbe érkezett, ahonnan autón elindult a kíséreté­ben lévő tábornokokkal együtt a Maginot vonalnak a megszemlé­lésére. Az erődítményekbe két hét óta szállítják a nehéz­ kali­berű ágyukat, azokat a legújabb típu­sú monstrumokat, amelyek hatása minden képzeletet felülmúl. A jövő héten Franciaországba, érkezik Sir Kingley Wood angol légügyi minisz­ter, aki szintén megtekinti a Maginot-vonalat. A két miniszter kö­zött nagyfontosságú tanácsko­zások folynak majd le, más kérdés. Ha a háború címződik, Németország helyzete még súlyosabb lesz. Svédországban tar­tanak attól, hogy Anglia — esetleg a Szovjet — nem fogják megengedni a skandináv államoknak, hogy ércet , azaz muníciót szállítson Németor­szágnak. Stockholmban azt hiszik, hogy Anglia nem akarja Svédországot Németország karjaiba kergetni, ami azonban megtörténne, ha blokád­dal arra kényszerítessék Svédországot, hogy semmit se szállítson Németországnak. Ez azon­ban nem elég ok a német presszióra, miután Svéd­ország megfelelő élelmiszer tartalékokkal ren­delkezik — kb. 140 millió korona értékben. Hosz­­szú időre ez sem elég­ Más lenne a helyzet és Svédország rögtön felhagyna semlegességével, ha a németek elfog­lalnák Dániát. Svédország ebben az esetben kénytelen lenne lemondani­­ideáljáról. Arra a kérdésre tehát, hogy a német mon­­ológyáraknak elengedhetetlenül szükséges vas­ércekben gazdag Svédország elkerülheti-e a há­­borút, tagadólag kell válaszolnunk, mert Svédor- Angliának választania kell a Szovjet és Lengyelország között Kiutasítják Franciaország területéről az összes külföldi politikai ügynököket és izgatókat Fran­ciaország az ország lelki egységének biztosítására máris fontos intézkedéseket ha­tározott el. Közelebbről kiutasítják francia területről az összes külföldi politikai ügynököket és izgatókat. A hárommillió külföldiből csak a politikailag nem exponált egyének további tartózkodását engedélyezik és ezeket a francia mezőgazdaságban és a fegyverkezési iparban foglalkoztatják. ..És Svédország?

Next