Aradi Ujság, 1925. június (24. évfolyam, 119-140. szám)

1925-06-02 / 119. szám

I Ára 4 lel. I XXIV. évfolyam 119. szám, TELEFON: 503. t király június végén Francia­­országba utazik. Bucureşti: Ferdinánd király június 25 én a franciaországi Bagnole fürdőhelyre utazik. Az uralkodó kí­séretében lesz Constantinescu Alexandru földmivelésügyi minisz­ter is. ­ parlament éjjeli ülése, Bucureşti. A kamara tegnap éj­jeli ülésén különbző panaszok elő­terjesztése után folytatták a köz­­igazgatási reform részletes vitáját és a 18-ik szakaszig változatlanul elfogadták azt. A 19 ik szakasz első tárgyalása után az elnök az ülést ber­ekesztette. Elhelyezett aradi járásbiró. Demján Simon aradi járásbírót az igazságügyminiszter a pecskai járásbírósághoz vezetőnek helyezte át. Zimmermann népszövetségi fő­biztos nem akart megfizetni 30.000 korona ványt. Bécsből jelentik : A népszövet­ség ausztriai főbiztosa kellemetlen és kínos affér középpontjába került. Emlékezetes, hogy nemrég a Déli­­vasút ausztriai vonalán felszállott egy első osztályú kocsiszakaszba és sáros cipőjét feltette a bársony­­párnásülésre, amiért útitársa, egy ke­­resztényszocialista képviselő, rendre utas tetta, a kalauzt pedig felszó­lította, hogy követelje a rendetlen utastól a vasúti szabályzatokban megállapított bírságot. Zimmermann főbiztos akkor kiváltságos helyze­tére hivatkozott és felháborodva tiltakozott a megbírságolás ellen. Hasonló esete volt most is a Népszövetség ausztriai főbiztosá­nak. A pünkösdi ünnepekre autón elutazott Bécsből és áthaladt Bécs­újhelyen. A vámnál az őrök meg­állították a gépkocsit és 30.000 korona vámot követeltek annak rendje és módja szerint. Zimmer­mann azonban kijelentette, hogy hajtson tovább. A soffőr vágtatva tovább robogott. A vámőrök érte­sítették telefonon a bécsújhelyi rendőrséget s igy történt eztán,­­ hogy a legközelebbi sorompót Zim­­m­mermart lebocsátva találta. Az­­ autó kénytelen volt megállani. A népszövetségi biztos felhábo­­­rodva t­otakozott az alkalmatlanko­dás ellen és megtagadta a vám­fizetést. A rendőrök eleinte nem akarták tovább engedni csak ké­sőbb, a rendőrfőnökség utasítására húzták föl e sorompót Zimmermann autója előtt, amely aztán tovább száguldott, anélkül, hogy a főbiz­tos lefizette volna a 30.000 korona vámot. Az ügyről a vámőrök jegy­zőkönyvet vettek föl. * Leszállították Romániában a katonai szolgálat idejét. Bucureşti. A Lupta mai száma részleteket közöl a had­sereg reorganizálására vonatkozó törvényjavaslatról. A ter­vezet szerint az aktív katonai szolgálat 19 hónapig tart, ki­véve a haditengerészetet. A tényleges katonai szolgálat el­telte után a katonaköteleseket 18 évre a tartalékba helye­zik, utána hat évig népfelkelők maradnak. A katonai egységekbe való beosztást a javaslat úgy tervezi, hogy a nem román nemzetiségű ka­tonakötelesek a nekik megfelelő arányban le­gyenek képviselve a román elemmel szemben. A tervezet megvalósítja a kisantant államainak katonai egységét és a kölcsönös fegyverellátást is. m ) Aláírták a román—jugoszláv katonai és vasúti egyezményt, Bucureşti. A román—jugoszláv katonai és vasúti egyez­ményt tegnap Belgrádban aláírták és a román delegátusok visszaérkeztek a fővárosba. A két állam hasonló szerződést köt Csehszlovákiával is. A román—jugoszláv egyezmény a kisantant bucureştii konferenciájának határozatai alapján jött létre. „nagyságos asszonyom, mire ezt a levelet megkapja, én már nem élek • • Egy budapesti tüzérfőhadnagy szerelmi tragédiája. Budapest. Néhány nappal ezelőtt a Károly király­ kaszárnyában főbe­­lőtte magát Jancsó Árpád huszon­­ötéves tüzérfőhadnagy, mert halá­losan szerelmes volt egy budapesti bankár feleségébe s az asszony nem akart elválni a férjétől. A tüzérfőhadnagy mintegy há­romnegyed évvel ezelőtt ismerke­­dedett meg Lukács Nándor bankár­ral, Lukács Vilmos és fia cég bel­tagjával és ennek feleségével. Az elegáns, finom modorú fiatal kato­natiszt két hétig járt a szép asz­­szony után s ekkor az asszony figyelmeztette férjét, hogy bárhová megy, Nyujtódi Jancsó Árpád fő­hadnagy, mint az árnyék követi. A férj ekkor figyelmeztető levelet intézett a főhadnagyhoz . Másnap reggel két katonatiszt Jancsó nevében elégtételt kért a bankártól, aki azonnal megnevezte segédeit. Két napi tárgyalás után a segédek a tárgyalást felfüggesztették, mert Lukács Nándort, az ismeretes szalámi üggyel kapcsolatban a törvényszék egy évi börtönre ítélte. Úgy látszott, hogy ezzel elinté­ződött az ügy. Lukács Nándornak azonban nagy volt a meglepetése, amikor három héttel későb fele­sége sírva panaszolta neki, hogy hiába minden, alig lép ki az Attila utca 14. szám alatti lakásából, a követ­kező pillanatban már megjele­nik mögötte Jancsó Árpád. Az asszony elmondotta, hogy a fő­hadnagy fellépése nem kihivó, in­kább szerény és alázatos, de nap­­nép után megismétli : — Asszonyom, könyörgök, vál­jon el férjétől. Elveszem feleségül. Tegyen boldoggá. Lukácsné minden alkalommal ki­jelentette, hogy­­ a legboldogabb családi életet éli, gyermekei van­nak és folyton kérte a főhadna­gyot, hagyjon fel céltalan közele­désével. Hiába volt minden, Lukácsné idők múlta már panaszkodni sem mert az urának, akinek akkoriban egész családi életét feldúlta a tör­vényszéki ítélet. A véletlen azonban a legnagyobb bajkeverő. Egy este Lukács Nán­dor a feleségét akarta telefonon felhívni és legnagyobb meglepeté­sére egy telefonbeszélgetésbe kap­csolták bele. Felesége beszélgetett a főhad­­nagygyal. 1925. június 2. aki a következőket mondotta : — Nagyságos asszonyom, nem bírok meg a nélkül élni, könyörgöm, váljon el urától. Az asszony ideges hangon vála­szolt : — Figyelmeztettem már önt nem egyszer főhadnagy úr, hogy engem se az utcán ne molesztáljon, se te­lefonon ne hívjon fel. Ebben a pillanatban beleszólt a telefonba Lukács Nándor: — Mégis csak hallatlan, mit me­részel maga tenni, főhadnagy úr ! Szó szót követett s kölcsönösen a legsúlyosabb sértések hang­zottak el. Másnap délelőtt dr. Rácz Vilmos lakásán megjelent Jancsó két se­gédje és bejelentették az ügy leg­újabb fordulatát. A segédek ekkor megállapodtak, hogy miután súlyos kölcsönös sértések történtek, a lo­­vagias ügyet tovább nem lehet füg­­gőben tartani és súlyos feltételű párbajban állapodtak meg. Már f­i is volt tűzve a párbaj időpontja, amikor a főhadnagy még egy utolsó kísérletet tett, ismét megszólította az utcán Lukács Nádornét és kijelentette, hogy ha nem hallgatja meg, öngyil­kos lesz. Az asszony ekkor a Ráday ut­cában egy rokonához ment látoga­tóba, itt volt találkozója férjével. Lukács Nándor észrevette, hogy a főhadnagy egy szemközti kapuban várakozik, ismét felelősségre vonta Jancsót és köztük olyan izgatott szóváltás keletkezett, hogy már már revolverükhöz nyúltak s az elősiető rendőrök kisérték be mindkettőjü­ket a közeli őrszobába. A párbajsegédek tárgyalásai so­rán ezalatt megállapították a pár­baj időpontját, mert időközben Lukács Nándort a tábla felmen­tette az egyévi börtönbüntetés alól. A párb­a előtt három nappal az­után Lukács Nándort Jancsó Árpád lehivatta az ucára. — Nagyon kérlek, bocsásd meg, amit tettem, — mondotta. Vagy elhagyom Magyarorszá­got vagy agyon­övöm magam. De kötelességem kijelenti, hogy feleségeddel szemben mindig a legkorrektebbül viselkedtem. Lukács Nándor igyekezett meg­nyugtatni a főhadnagyot és abban a hitben tért vissza lakására, hogy sikerült lebeszélnie végzetes szán­dékáról Jancsó Árpádot. Másnap délben ordonánc kereste fel L­ukácsnét és levelet adott át, amelyben ez volt írva : Nagyságos Asszonyom, teg­nap megvallottam férjének, hogy A leu ma Zürichben a zárlatkor: 245.)

Next