Aranyosvidék, 1923 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-24 / 12. szám
2_________________________________________„ARANYOS VIDÉK “______________________________1923. március 24 Szentkirályi «József dTM* Női és férfi ruhaszövetek érkeztek, nagy választékban lakáskérdés megoldása végett szükséges, akkor azokat a belsőségeket, amelyek a törvény kihirdetésétől (vagyis 1921. június 23.) számított 5 év leteltével, vagyis 1926 évi junius 23 án beépítetlenül fognak maradni, ki fog kelleni sajátítani. Ez az 5 év tehát 1926. június 23 án jár le és ezen határidő után minden üres belsőség, ahol egy lakás felépíthető,e ki lesz sajátítva tekintet nélkül arra, hogy az jelenleg udvar vagy kert és pedig abban az árban, amilyen ára volt 1913 évben. Minthogy e miatt a telektulajdonosok legnagyobb része igyekezni fog építkezéssel a kisajátítást megelőzni, ennélfogva a városi hatóságoknak figyelmet kell fordítani arra, hogy az építkezések a vonatkozó szabályrendeleteknek megfelelően történjenek vagyis ne engedje meg a városi hatóság azt, hogy olyan helyen, ahol a szabályrendelet értelmében emeletes ház vagy villa volna építendő, ott egy kis házacskát építsenek, hanem a telkek területének minél megfelelőbb felhasználásával csekély építkezést engedjen meg, amely a fennforgó lakás hiányán radikálisan fog segíteni. Ezt annál is inkább meg kell tenni, mert a kis ház felépítése után még rendesen marad egy-egy háznak való üres hely, és bizony az ki lesz sajátítva. A tordai lutheránus egyház gyarapodása. A tordai lutheránus egyház most, amidőn az egyházi élet ismét rendes mederben folyik le, pontos statisztikát állít össze hívei számáról Habár a folyamatban levő összeírások még nem nyertek befejezést, máris megállapodó azon örvendetes tény, hogy az egyház, főként a városunkban alakult iparvállalatokkal kapcsolatosan letelepedett idegen családok által jelentékenyen megnövekedett. Ennélfogva biztosítottnak tekinthető úgy magának az egyháznak, mint a létesített, legszebb eredménnyel működő német nyelvű elemi iskolának jövője. Annál is inkább, mert ezután az egyház összes tagjai közre fognak működni az egyház érdekei minél hathatósabb előmozdításában; még azok is, akik mostanig kételkedtek az egyház újjászületésében, életképességében s abban, hogy az egyházi elöljáróság eziránt közel két éven át kifejtett tevékenysége eredménnyel fog járni, mert — látván a már is elért eredményeket — véleményük alaposan megváltozott. A nem messze fekvő Aranyosgyéres községben is megalakult a közelmúltban egy kicsiny, kb 50 lélekből álló lutheránus egyház, csatlakozva a tordai testvéregyházhoz. Az ottani „Sodronyipar részvénytársaság“ lutheránus alkalmazottai és néhány aranyos gyéresi lutheránus család ugyanis kifejezték azon szándékukat, hogy csatlakoznak a tordai lutheránus egyházhoz, természetesen hozzájárulva az egyházi terhekhez is. Ezzel szemben csak az a kívánságuk, hogy legalább havonta egyszer Aranyosgyéresen is tartassák lutheránus istentisztelet. A tordai egyház tevékeny lelkésze minden elfoglaltsága mellett azonnal örömmel vállalkozott arra, hogy az aranyosgyéreki lutheránusok kivánságának eleget tegyen. Az első istentisztelet az ottani lutheránusok élénk részvétele mellett meg is történt s elhatároztatott, hogy ezután rövidebb időközökben vasárnap a délutáni órákban állandó istentiszteletek fognak tartatni. Hogy ez megvalósítható volt, az köszönhető a gyéresi lutheránusok lelkesedésén és a tordai egyház lelkésze buzgalmán kívül azon körülménynek, hogy az ottani református egyház templomát a lutheránus istentiszteletek havonként egyszer-kétszer való megmegtartására vasárnap délutánra átengedte. A tordai lutheránus egyház elöljárósága e helyen is köszönetet mond az aranyogyéresi református egyház szeretett, nagyrabecsült lelkész mek és mindazon tagjainak, akiknek része van az erre vonatkozó határozat hozatalában. Ezen, egyházunkkal szemben tanúsított nagyfokú előzékenységgel, amely által lehetővé vált a gyéresi lutheránusok lelki életének ápolása, a gyéresi református egyház lelkésze és presbyteriuma az igazi testvárfelekezeti szeretetnek adta tanújelét, Marosi Gézának H E. a színésznek és s rendezőnek 20 éves jubileumára Régen volt, apró gianázista lehettem mikor Mirosi Gézát először láttam a színpadon. Jókai „Arany emberét“ játszták és ő volt Krisztyán Tódor. Mintha tegnap történt volna úgy emlékszem reá. Füzes Lenke volt Noémi, Szatmári volt Tímár Mihály és Ő volt Krisztyán Tódor. A színészeken nem látszik meg az idő, — azt mondják hogy a színésznőkön sem — amíg színésznők. Ezt nem tudom de arra világosan emlékszem hogy Marosi akkor is ilyen volt. Ilyen szikár sápadt és villogó szemű. Egy asztalon ült, valamit ivott és a fogét bicskával piszkálta. Ezt akkor én borzasztónak találtam, mert akkor azt hittem hogy ez senkinek sem szabad még egy kalandornak sem. Azóta sok idő eltelt sok minden megváltozott de az egyedüli aki most is a régi: Marosi Géza akit most ünnepel a tordai közönség 20 éves színészi pályafutása egyik határkövénél. Hi most játszaná azt a régi szerepet most is úgy csinálná vagy talán még jobban és még erehübban. De nem ez a csodálatra méltó benne, hanem ez, hogy most is ugyanolyan kedvvel csinálná. Talán nincs göröngyösebb út mint a színész útja. Hit még a vidéki vándor színészé! S ő fiatalabb és lelkesebb hittel és akarattal dolgozik mint valaha. Most hogy húsz hosszú év után megáll egy pillanatra vajon mit érez és mit lát a múltból ? Ha nekem emlékembe maradt egy színházi este forró sikere vajon hány emlék torlódik össze az ő edzett kemény férfi szivében ezen a mai napon mikor új állomáshoz ért művészi pályáján? Nem kérdem én tőle azt, csak szeretnék csöndes szóval melléje állani, hogy amikor eltűnnek a régi jelenések szeretettel és biztatóan neszek reá én az idegen is és azt mondjam neki ! Krisztyán Tódor uram, széles a világ sokat kell járni széltében hosszába í annak akit az a küldtek el az istenek : mégsem fáradt el kigyelmed ? Üljön le már egy szóra ide közénk ahová mindig visszajött — s ahova mindig visszavárták. Nemcsak kigyelmed maradt, a régi, a régi maradt a hűséges közönség is. Az kitartott a régi kedves színész mellett sőt uj barátokkal szaporodott. A színház hóditolt, mamá? nemcsak azok járnak színházba akik akkor jártak, hanem uj erőre kapott emberek is akik a szivüket mind kitárják hogy Ti töltsétek meg szépséggel és gyönyörűséggel akik a művészet oltárán áldoztak hittel és ihlettel a mi kultúránkért. Ezen az ünnepi napon a mi áldozatra kitett szivserlegünkből száll fel a hála és az ádozat a szép istenéhez aki adjon Neked erőt és derűs vidám lelket szép pályád újabb magaslatin felé hantodban. Magyarossy Zoltán Az árubódékat a főtéren egyik helyről a másikra helyezik át. Ez ellen még nem is merülne fel semmi kifogás, azonban az árubódék nagyon csúnyák és dísztelenek, kopottak és a környékük tele van szeméttel, piszokkal, mocsokkal, különféle hulladékokkal, ezt eltűrni nem lehet már a közegészségügy szempontjából sem. Az is tűrhetetlen, hogy az árubódék egy része becsukva legyen és annak bérlője az árubódé mellett elkopott csúnya Húsvéti illatszerek, öntözők, (szúródugóval) Tojás festékek, kicsinyben és nagyban dús választékban legolcsóbban beszerezhetők a TRANSSY JL ¥ AMI A illatszertában Tufdási Főtér?