Aranyosvidék, 1938 (48. évfolyam, 1-53. szám)
1938-04-30 / 18. szám
Cenzurat ' / Anul XLVIII. Nr. Turda, 30 Aprilie 1938. ARANYOS VIDÉK Gazeta săptămânală politică și socială (REGIUNEA ARIEȘULUI) Apare în fiecare Sâmbătă 1 ? ABONAMENTE: Prim redactor: Editor proprietar: Pe un an 150 Lei 11 Pe un sfert de ani 38 Lei Dr. Gál Nicolae FÜSSY IOSIF Redactor responsabil. Redactor, Redacția și Administrația: Turda, Piața Mihai Abonamentele se trimit la Administrația ziarului. BorOSS Alexă Magyaróly Zoltán Viteazul No. 39. Pe o jumătate de an 75L 11 Un exemplar 3 Lei. A munka hármóniája. Sok viszontagság és izgalom után végre elérkeztünk egy olyan korszakhoz, amikor már lehet társadalmi munka harmóniájáról beszélni, mert tudjuk, hogy a társadalmi egyensúlyt, a lelkek békéjét semmi más nem valósíthatja meg, mint a munka harmóniája. Minden munka érték és értékteremtő. Ezért mindenkinek a munkája fontos. De a legfontosabb az, hogy az összes állampolgárok és munkatényezők folytonos tevékenysége egyetlen nagy összhangban olvadjon össze és egyetlen célt kövessen. Ez a cél nem lehet más, mint minden dolgozó munkásember életlehetőségének biztosítása és ezen keresztül az egész ország jólétének fellendítése. Ez a jólét a legáldásosabb harmónia. A társadalmi harmónia alapja a közgazdaság. Minden, ami történik, bármilyen távoli vonatkozásúnak is látszik, alapjában véve mégis a közgazdasági életben gyökerezik. Elvont politikai elméletek indítóokait megtalálhatjuk a közgazdasági élet talajában, ha figyelmesen kutatjuk keletkezésüket. Ha a teória rossz talajból fakadt, akkor életképtelenné válik. Ha azonban az eszmének megvan az önmagában rejlő konstruktív teremtőereje, akkor építőleg érvényesülni fog. A mi viszonyaink között nem is vitás az, hogy a magántulajdon elvét tiszteletben tartó, mindenki számára megélhetést biztosító társadalmi berendezkedés az egyetlen lehetséges, mert ennek közgazdasági talaja a munka értékének megbecsülése és a munka eredményének biztosítása. Nálunk, ahol a természeti előfeltételek bőséges alkalmat nyújtanak mindenki számára ahhoz, hogy dolgozzék és munkájából megéljen, életképtelen minden olyan társadalmi teória, amely megkíséreli elvitatni a munkához való jogot. A mi közgazdasági életünkben a változások, a fellendülések, a hanyatlások, a fejlődések, a visszafejlődések szinte mechanikus pontossággal követik a közgazdasági élet hullámzásait. Ez természetes is. Majdnem azt lehet mondani, hogy Romániában állandó konjunktúra volna, ha néha meg nem zavarnák különböző befolyások. A munkások millióit lehetne még foglalkoztatni bányákban, erdőkben, új vasutak és utak építésénél, új közegészségügyi intézmények alapításánál, az általános életnívó fellendítése körül. Sok milliárd értéket lehetne felhozni a föld alól, vagy a föld színéről, sok energiát lehetne kitermelni a folyóvizekből anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy nem találunk piacot az új termékek számára. A legnagyobb piac, maga Románia. Románia népe a termékek legnagyobb részét maga fel tudná haszhasználni, ha megvolnának az áruk beszerzéséhez szükséges anyagi eszközei. Ez pedig magától bekövetkezik akkor, ha mindenki dolgozik, mindenki termel és mindenki munkájának eredményét biztosítva látja. Ennek megvalósításához csak a megszervezés szükséges. Új eszmékre van szükség, amelyek a közgazdasági élet termékeny talajából hajtanak ki és amelyek épen ezért életképesek és megvalósíthatókhhez a korszakhoz most közelebb jutottunk. Ha valóban sikerülni fog a politikát teljesen kiküszöbölni a társadalmi és közgazdasági életből, ez már korszakalkotó eredmény. Belenyugszunk abba, hogy átmenetileg még bizonyos, nem tisztán közgazdasági jelentőségű intézkedések történni fognak, de engedjék meg azt, hogy reméljünk. Az átmeneti intézkedések után egyedül és kizárólag a társadalmi munka harmóniája lesz a legfőbb szempont, ami a békés együttélést és összeműködést biztosítani fogja. Most már igazán nincs szó sem optimizmusról, sem pesszimizmusról. A közgazdasági élet embereinek feladatuk az, hogy termelő munkáikkal járuljanak hozzá az állami és társadalmi értékek növeléséhez és a maguk erejéből is segítsék elő a társadalmi munka igazi harmóniájának megteremtését. A pénz. K. L Miről esik manapság több szó, mint a pénzről, erről a furcsa kis jószágról, mely áldást és átkot egyaránt áraszt! Áldás az olyan ember kezében, aki nem pazarolja el oktalanul, hanem okos beosztással használja saját javára és nemes lélekkel a kultúra terjesztésére, a jótékony intézmények támogatására. Sajnos a legtöbb ember, ha nagy vagyon birtokába jut, önzővé, fukarrá lesi és csak megnövekedett igényeit elégíti ki, a nemes közcélok anyagi támogatásától ridegül elzárkózik. Vannak azonban oyan önzetlen lelkek is, kik már azzal a kitűzött céllal gyűjtenek, hogy legyen mit hagyjanak emberbaráti, vagy kulturcálokra. Ezek a legtiszteletreméltóbb emberek. Lemondanak arról a dicsőségről, hogy a dicsérő himnuszokat élvezhessék, mert azokat róluk már csak haláluk után zenghetik el, mert csak akkor derül ki, miért voltak olyan lemondók saját személyüket illetőleg. Ha a pénz így és ilyen célokat szolgál, a legnemesebb eszköznek lehet tekinteni. De van a pénznek ördögi arculata is, mely addig vigyorog egy egy szerencsétlen emberre míg eltéríti a becsület ú járót. Hány ember átkozta már meg a pénzt, melyért mindent feláldozott, a minek valódi értéke van a földön, — hogy aztán kiközösítve embertársai közül a teljes züllésbe sülyedjen. Azt szokták mondani, hogy amíg pénzed van, van elég barátod is. Mert valóban az élet sok példája mutatja, hogy a jó módból szegénységbe jutott embertől elpártolnak barátai még akkor is, ha önhibáján kívül jutott mostoha helyzetébe. Az ilyen „barátokén" azonban nem kár, Saját érdekét mozdítja elő, ha a HANGYA“ Szövetkezetben vásárol, mert a Szövetkezet reklámja: a jó áru, a szolid ár és az előzékeny kiszolgálás. «