Aranyosvidék, 1940 (50. évfolyam, 1-49. szám)

1940-01-06 / 1. szám

2 < »ARANYOSVIDÉKõ ___________________________ 1940 január 6 VDACIAM Révész Ernő Tg.­Mureși fő és árusító Ezévben 3 drb. egyenként 1.000.000.­lejes anexa nyereményt fizetett ki. 200 lei ellenében küldünk önnek egy szerencsés sorsjegyet. Az iparosok és kereskedők nyug­díj intézményének létesítése. Az „Aranyosvidék“ részére irta: Lakatos Tivadar. Oderheim, dec. 30. Nemcsak az emberi élet nem tart soká, hanem az ingó és ingatlan vagyon is változásnak van kitéve s az időnként gazdát cserél. Sokan ma még a vagyon jövedelméből élnek, holnap azonban talán már a vagyon elvándorol s nincs mi az egyes ember további megélhetését bizto­sítsa. Az iparosok és kereskedők ifjúkoruk­­tól kezdve az öreg­korig dolgoznak, hogy mindennapi kenyerüket s egyéb szükség­letüket megszerezzék, azonban a legna­gyobb részének olyan a helyzete, hogy az öregkor napjaira semmit sem tud fél­retenni. A munkásnapok elmúlnak s az em­bert az öregkorban a betegség és a mun­kaképtelenség lepi meg. A munkáskéz meg­áll. A kézből kiesik a szerszám s nincs ki a megkezdett munkát tovább folytassa. A jövedelem elapad s mi lesz ekkor az egykori munkás, öreg iparossal és keres­kedővel? Minden támasz nélkül áll. Nem jön sehonnan segítség. Nincs reménysugár sem, mely beragyogja az öregkornak sötét napjait. Ezért tehát a jelenben úgy kell élni, és a jövőbe nézni, hogy az élet alkonyán ne legyenek kietlen, sötét napok. Mint a méhek és hangyák gyűjtenek a nyári nap melegében a hideg téli napokra, úgy kell az iparosnak és kereskedőnek is gyűjteni, amíg dolgozni tud az ifjú és fér­fikor napjaiban az öregkor számára, amely a jövő életét biztosítja. Nemrégen olvastam, hogy az iparosok mostan tömörülni akarnak egy országos szervezetbe. E szervezet célja az iparos­társadalom léte, megélhetése, fennmara­dása. Az iparosok és kereskedők eddig kü­lön külön élték egy társulatban a maguk egyszerű és egyhangú életét. Majdnem minden iparnak külön társulata volt vá­rosonként. Azonban ugyanazon társulatba tartozó iparosok országosan nem voltak megszervezve. Egyedül talán a nyomdászok voltak országosan megszervezve. Ez ipa­rosokon meg is látszik a szervezettség, mert a kiöregedett munkások öregkorukban nyugdíjban részesülnek. Ha a többi iparosokat nézzük, látjuk, hogy ma azok szervezetlenül magukra ha­gyatva állanak és élnek. Az ipar pang. Nem igen van munkaalkalom s ha lenne is a tőke hiánya és az áruk magas értéke miatt nem igen tudnak dolgozni és mun­kát vállalni. Majdnem minden iparos pa­naszkodik s így kiált fel: „mi lesz velünk­­?“ E helyzeten akar segíteni a közel­jövőben Kolozsvárra összehívandó iparosok országos szövetségének intézősége, amidőn alakuló közgyűlését tartja. E közgyűlésen feltárják a szükséges teendőket az iparos­társadalom előbbrevitele érdekében. E gyű­lésen szó lesz a tanonckérdésről, mert ha ezt országosan nem rendezik a jövő ipa­rosság utánpótlása nincs biztosítva A ta­noncoknak szakismeretekre való oktatása. Tanoncotthonok létesítése. Az iparosok teljes kiképzése a mai kor szellemében, hogy a tudásuk a mai igényeket és követelmé­nyeket kielégítse. Az iparososztály részére hitel nyúj­tása, mert a nélkül az iparos megélhetése nincs biztosítva s e nélkül nem kaphat munkát. Az iparosok helyzetének fellendí­tése érdekében mindezek fontosak, azon­ban egyet nem látok a pontosatok között, amely az iparos jövőjét az öreg és munka­­képtelen korban biztosítja, amidőn a test energiája felmondja a szolgálatot. A munka megáll s ezzel egyidőben a jövedelem is elmarad, amely az iparos életét tovább is fenntartaná. Erre az időre kell gondolni jelenben minden ifjúnak és öregnek s meg kell alapozni a jövőt az öregek részére. Az ember nem mindig ifjú és munkaké­pes s az élet harcában oly hamar változik minden. Az iparosok legnagyobb részének nincs oly nagy munkaalkalma, amely az öregkor számára oly tőkét teremtsen, a­mely az öregség napjaira is kenyeret és megélhetést adjon. Amilyen jelenleg az iparos helyzete, olyan majdnem a kereskedőé is. Az ő jövője is kétes és bizonytalan. Ezért az ország össziparossága és a kereskedőosztály minden rétege egy szer­vezetbe kell beolvadjon s e szervezet ke­retén belöl nyugdíjintézetet kell létesíteni a legnagyobb áldozatok árán is. E nyug­díjintézmény létesítéséhez kérni kell az állam támogatását is, hogy erős és szilárd legyen az intézmény. Ez intézménybe kö­telező legyen minden iparosnak és keres­kedőnek a belépése. Egy oly alapot kell összehozni, amely az öregkor részére gond­talan életet, illetve nyugdíjat ad. Ez in­tézményt úgy kell megszervezni, hogy an­nak több osztálya legyen s az iparos és kereskedő abba az osztályba lépjen be, amelynek díját a jövedelméhez mérten tudja fizetni s eszerint is kapja majd a nyugdíjat, amikor munkaképtelen lesz. Ma Románia iparosainak kereskedői­nek és alkalmazottjainak száma körülbe­lül 2 millióra tehető. Ha minden ember havonta csak 10 új hozzájárulást fizet a segélyalapnak, ez havonta 20 millió, évente pedig 240 millió. Ez összeg 20 év alatt 5 milliárd lejre emelkedik. Ezzel meg lesz ala­pítva az öreg iparosok, kereskedők és al­kalmazottak jövője. A háború előtt az iparosság jövője részben biztosítva volt a rokkantintézmény által, de ezt is megsemmisítette a háború vihara, s ma már az iparos és kereskedő magára hagyatva áll és vár. De mit vár­hat, ha nem egyesül s nem alapítja meg jövőjét ? Ezért elérkezett a cselekvés 23 ik órája s nem kell tovább várni, nehogy egyesek elessenek az élet küzdelmében, ahol végig száguld felettük az enyészet zord szele. Mindenki át kell gondolja helyzetét és jövőjét. Ha ma az iparos és kereskedő a jövőbe néz, ott sivár képet lát. Látja önmagát, amint ott áll egyedül, betegen, öregen, elhagyottan s nincs ki felemelő, segítő kezét feléje nyújtsa s reszkető ke­zébe adja az utolsó falat kenyeret, mely megmenti s nyomortól és szenvedéstől. Ezért kedves embertárs, iparos és kereskedő testvér tekints magad körébe, szemléld meg mai helyzeted s nézz a kétes jövőbe és gyorsan cselekedj! Az iparosság általános megszervezésével egyidejűleg mondjátok ki, hogy jövőtök biztosítására megalapítjátok a nyugdíjintézetet. És ha megvan, akkor szorgalommal és kitartással dolgozzatok a jövőért s jö­vedelmetek egy részét adjátok oda a nyug­díjintézmény részére, hogy az öregkor nap­jaiban ne legyetek kitéve a nélkülözésnek, nyomornak és szenvedésnek, hanem a meg­elégedés fénye ragyogja be jövőben küz­delmes életetek alkonyát! Január 1-étől január 15-ig tűzte ki az idén a rendőrfőkapitányság a háztartásbeli alkalmazottak cseléd­könyveinek láttamozását. A láttamo­­zás a IV. sz. számnál történik szobában Sasu koml­ós minden cseléd­tartó gazdára kötelező. Akik ezen kötelezettségnek eleget nem tesznek vagy cselédeiket nem jelentik be, pénzbüntetésben marasztaltatnak el.

Next