Aranyosvidék, 1940 (50. évfolyam, 1-49. szám)
1940-01-06 / 1. szám
2 < »ARANYOSVIDÉKõ ___________________________ 1940 január 6 VDACIAM Révész Ernő Tg.Mureși fő és árusító Ezévben 3 drb. egyenként 1.000.000.lejes anexa nyereményt fizetett ki. 200 lei ellenében küldünk önnek egy szerencsés sorsjegyet. Az iparosok és kereskedők nyugdíj intézményének létesítése. Az „Aranyosvidék“ részére irta: Lakatos Tivadar. Oderheim, dec. 30. Nemcsak az emberi élet nem tart soká, hanem az ingó és ingatlan vagyon is változásnak van kitéve s az időnként gazdát cserél. Sokan ma még a vagyon jövedelméből élnek, holnap azonban talán már a vagyon elvándorol s nincs mi az egyes ember további megélhetését biztosítsa. Az iparosok és kereskedők ifjúkoruktól kezdve az öregkorig dolgoznak, hogy mindennapi kenyerüket s egyéb szükségletüket megszerezzék, azonban a legnagyobb részének olyan a helyzete, hogy az öregkor napjaira semmit sem tud félretenni. A munkásnapok elmúlnak s az embert az öregkorban a betegség és a munkaképtelenség lepi meg. A munkáskéz megáll. A kézből kiesik a szerszám s nincs ki a megkezdett munkát tovább folytassa. A jövedelem elapad s mi lesz ekkor az egykori munkás, öreg iparossal és kereskedővel? Minden támasz nélkül áll. Nem jön sehonnan segítség. Nincs reménysugár sem, mely beragyogja az öregkornak sötét napjait. Ezért tehát a jelenben úgy kell élni, és a jövőbe nézni, hogy az élet alkonyán ne legyenek kietlen, sötét napok. Mint a méhek és hangyák gyűjtenek a nyári nap melegében a hideg téli napokra, úgy kell az iparosnak és kereskedőnek is gyűjteni, amíg dolgozni tud az ifjú és férfikor napjaiban az öregkor számára, amely a jövő életét biztosítja. Nemrégen olvastam, hogy az iparosok mostan tömörülni akarnak egy országos szervezetbe. E szervezet célja az iparostársadalom léte, megélhetése, fennmaradása. Az iparosok és kereskedők eddig külön külön élték egy társulatban a maguk egyszerű és egyhangú életét. Majdnem minden iparnak külön társulata volt városonként. Azonban ugyanazon társulatba tartozó iparosok országosan nem voltak megszervezve. Egyedül talán a nyomdászok voltak országosan megszervezve. Ez iparosokon meg is látszik a szervezettség, mert a kiöregedett munkások öregkorukban nyugdíjban részesülnek. Ha a többi iparosokat nézzük, látjuk, hogy ma azok szervezetlenül magukra hagyatva állanak és élnek. Az ipar pang. Nem igen van munkaalkalom s ha lenne is a tőke hiánya és az áruk magas értéke miatt nem igen tudnak dolgozni és munkát vállalni. Majdnem minden iparos panaszkodik s így kiált fel: „mi lesz velünk?“ E helyzeten akar segíteni a közeljövőben Kolozsvárra összehívandó iparosok országos szövetségének intézősége, amidőn alakuló közgyűlését tartja. E közgyűlésen feltárják a szükséges teendőket az iparostársadalom előbbrevitele érdekében. E gyűlésen szó lesz a tanonckérdésről, mert ha ezt országosan nem rendezik a jövő iparosság utánpótlása nincs biztosítva A tanoncoknak szakismeretekre való oktatása. Tanoncotthonok létesítése. Az iparosok teljes kiképzése a mai kor szellemében, hogy a tudásuk a mai igényeket és követelményeket kielégítse. Az iparososztály részére hitel nyújtása, mert a nélkül az iparos megélhetése nincs biztosítva s e nélkül nem kaphat munkát. Az iparosok helyzetének fellendítése érdekében mindezek fontosak, azonban egyet nem látok a pontosatok között, amely az iparos jövőjét az öreg és munkaképtelen korban biztosítja, amidőn a test energiája felmondja a szolgálatot. A munka megáll s ezzel egyidőben a jövedelem is elmarad, amely az iparos életét tovább is fenntartaná. Erre az időre kell gondolni jelenben minden ifjúnak és öregnek s meg kell alapozni a jövőt az öregek részére. Az ember nem mindig ifjú és munkaképes s az élet harcában oly hamar változik minden. Az iparosok legnagyobb részének nincs oly nagy munkaalkalma, amely az öregkor számára oly tőkét teremtsen, amely az öregség napjaira is kenyeret és megélhetést adjon. Amilyen jelenleg az iparos helyzete, olyan majdnem a kereskedőé is. Az ő jövője is kétes és bizonytalan. Ezért az ország össziparossága és a kereskedőosztály minden rétege egy szervezetbe kell beolvadjon s e szervezet keretén belöl nyugdíjintézetet kell létesíteni a legnagyobb áldozatok árán is. E nyugdíjintézmény létesítéséhez kérni kell az állam támogatását is, hogy erős és szilárd legyen az intézmény. Ez intézménybe kötelező legyen minden iparosnak és kereskedőnek a belépése. Egy oly alapot kell összehozni, amely az öregkor részére gondtalan életet, illetve nyugdíjat ad. Ez intézményt úgy kell megszervezni, hogy annak több osztálya legyen s az iparos és kereskedő abba az osztályba lépjen be, amelynek díját a jövedelméhez mérten tudja fizetni s eszerint is kapja majd a nyugdíjat, amikor munkaképtelen lesz. Ma Románia iparosainak kereskedőinek és alkalmazottjainak száma körülbelül 2 millióra tehető. Ha minden ember havonta csak 10 új hozzájárulást fizet a segélyalapnak, ez havonta 20 millió, évente pedig 240 millió. Ez összeg 20 év alatt 5 milliárd lejre emelkedik. Ezzel meg lesz alapítva az öreg iparosok, kereskedők és alkalmazottak jövője. A háború előtt az iparosság jövője részben biztosítva volt a rokkantintézmény által, de ezt is megsemmisítette a háború vihara, s ma már az iparos és kereskedő magára hagyatva áll és vár. De mit várhat, ha nem egyesül s nem alapítja meg jövőjét ? Ezért elérkezett a cselekvés 23 ik órája s nem kell tovább várni, nehogy egyesek elessenek az élet küzdelmében, ahol végig száguld felettük az enyészet zord szele. Mindenki át kell gondolja helyzetét és jövőjét. Ha ma az iparos és kereskedő a jövőbe néz, ott sivár képet lát. Látja önmagát, amint ott áll egyedül, betegen, öregen, elhagyottan s nincs ki felemelő, segítő kezét feléje nyújtsa s reszkető kezébe adja az utolsó falat kenyeret, mely megmenti s nyomortól és szenvedéstől. Ezért kedves embertárs, iparos és kereskedő testvér tekints magad körébe, szemléld meg mai helyzeted s nézz a kétes jövőbe és gyorsan cselekedj! Az iparosság általános megszervezésével egyidejűleg mondjátok ki, hogy jövőtök biztosítására megalapítjátok a nyugdíjintézetet. És ha megvan, akkor szorgalommal és kitartással dolgozzatok a jövőért s jövedelmetek egy részét adjátok oda a nyugdíjintézmény részére, hogy az öregkor napjaiban ne legyetek kitéve a nélkülözésnek, nyomornak és szenvedésnek, hanem a megelégedés fénye ragyogja be jövőben küzdelmes életetek alkonyát! Január 1-étől január 15-ig tűzte ki az idén a rendőrfőkapitányság a háztartásbeli alkalmazottak cselédkönyveinek láttamozását. A láttamozás a IV. sz. számnál történik szobában Sasu komlós minden cselédtartó gazdára kötelező. Akik ezen kötelezettségnek eleget nem tesznek vagy cselédeiket nem jelentik be, pénzbüntetésben marasztaltatnak el.