Árboc, 1922 (2. évfolyam, 7-18. szám)

1922-05-15 / 9. szám

II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Á­RBOC HAJÓZÁSI * KÖZGAZDAG * ÉS­­VIZISPOILT * FOLYÓIRAT MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER :: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., FELSŐERDŐSOR 4 .: TELEFON 135-29 :: EGYES SZÁM ÁRA 15 K :: EGÉSZ ÉVI ELŐFIZETÉSI ÁR 360 K BUDAPEST, 1922 MÁJUS 15 A NEMZETKÖZI DUNA IRTA: Dr. SCHILUNGER FERENC A Trianonban kötött békeszerződés 275. cikke egyrészt a Dunának és ennek több állam területét érintő mellékvizeinek nemzetközivé nyilvánítását, másrészt a Duna egész vízhálózatának nemzetközivé tételének lehetőségét foglalja magában. 3. helyen és ez alkalommal e nemzetközi« fogalomról kívánok államias szempontból néhány gondolatot megrögzí­­teni.­­ Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a béke­­szerződések »nemzetközi« fogalma blankettfogalom, vagyis szó, amelynek formai és tartalmi értelmét csak az elméleti vizsgálódás és a gyakorlati alkalmazás fogja megadni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar tudományos világ még alig foglalt állást azzal az új állapottal szemben, amely a Dunának nemzetközivé nyilvánítása folytán­ létesült. Az államtan az állami lét ismertető jeléül a szuverenitást tekintette. Szuverenitás nélkül szerinte államról nem szólhatunk. Ezzel szemben a nemzet­közi jog eddig is ismert félszuverén államokat és ismerte a szuverenitás olyan súlyos korlátozását, mint a konzuli bíráskodás joga és folyók nemzetközi igaz­gatása. Az ilyen megszorítások azonban eddig csak félig vagy egyáltalán nem civilizált népeknél léteztek, modern állami életet élő nemzeteknél eddig ismeret­lenek voltak. A békeszerződések új intézményei — a népek szövetségétől a számtalan több-kevesebb hatalommal ellátott bizottságokig — nem egy olyan tulajdonsággal bírnak, amely a szuverenitás tanával nehezen egyez­tethető össze. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a szuverenitás tana megdőlt, hanem csak konstatálom, hogy a valóság látszólag ellenkezésbe jött a theóriá­­val. Az elmélet feladatát képezi már mostan annak megállapítása, hogy a szuverenitás tanát megdőltnek­ kell-e tekinteniük, vagy pedig, hogy a békeszerződé-­ seknek említett intézményei beilleszthetők e tan kely­reteibe. Kitűzött feladatomhoz híven, a Dunának és mel­lékfolyóinak nemzetköziesítésére fogom ezt a beillesztő eljárást alkalmazni, eltekintve tehát a többi nemzet­közivé nyilvánított vizektől, amelyek úgyis a Duná­val azonos elbírálás alá esnének. Vizsgálódásaim kiinduló­pontjául a nemzetköziség tartalmának megállapítását tűzöm ki, már amennyiben ez a meghatározás a jelen helyzetben egyáltalán lehetséges. Ugyanis ma még a fejlődés kezdetén va­gyunk és — akárcsak az újszülöttről életének első­ hónapjaiban — épp úgy mondhatunk minden jót, mint minden rosszat, épp úgy jósolhatunk hosszú életpályát, mint korai halált. Merész és korai igyekvés lenne a nemzetközi fogalom anyagbeliségének mai kutatása, amikor tulajdonképpen minden csak még lehetőség, potencia, semmi sem kiforrt és szilárd. De hiszen a békeszerződés, ha többet hallgat is el, mint amennyit expressis verbis mond, — talán a labdacs hasonlatát alkalmazhatnánk itt, arra gon­dolván, hogy a mézes-mázos külszín és külalak mennyi keserűt takar — tartalmat is ad a használt fogalomnak. A nemzetközivé nyilvánítás nemzetközi szabály­­alkotást, végrehajtást és igazgatást jelent. Ezáltal a békeszerződés látszólag olyan jogi intézményt létesít, amely a szuverenitás tulajdonságaival bír, tehát az állami szuverenitást kizárja. Azonban ez látszat. Közelebbről szemlélve a dol­got, egészen más eredményre jutunk. A szabályalkotás részére a békeszerződés külön , ideiglenes szervet létesít. Ez a szerv azon államközi értekezlet, amelyet általában dunakonferenciának ne­veznek és amelynek feladata az új dunaakta, a »Statut definitiv du Danube« megállapítása. Ez az értekezlet azonban semmi egyéb, mint bizonyos kijelölt államoknak diplomáciai tárgyalása, amelynek meg­állapításai csak az érdekelt államok ratifikációja által nyernek érvényt. Ezen nem változtat az a körül­mény sem, hogy az érdekelt államok egy része a békeszerződések ratifikációja által e megállapodások elfogadására kötelezettséget vállalt, mert ebben az­­ esetben e kötelezettség egy már becikkelyezett nem­zetközi szerződésből folyik és nem a megállapodások kötelező erejéből. Amint látjuk, a szabályalkotás egyáltalán nem alkatrésze a nemzetköziségnek. A nemzetközi végrehajtás céljából, vagyis a dunakonferencia által alkotott és az államok által ratifikált szabályoknak nemzetközi végrehajtására a békeszerződés állandó szervet létesít, a Nemzetközi Dunabizottságot. Ennek feladata tehát az új duna­akta szabályainak végrehajtása, miután ezek az egyes államok ratifikációja alapján törvényerőt nyertek. A Nemzetközi Dunabizottság tehát minden parti állam­ban az illető állam törvényét alkalmazza, nem pedig egy különös nemzetközi jogot. Mint ennek a nemzeti jognak a végrehajtója a Nemzetközi Dunabizottság mint megbízott testület, mint a parti államok manda­­tárius szerve jár el. A végrehajtó szervezet tehát al­katrésze a nemzetközi fogalomnak, de semmiben sem áll ellentétben az állami szuverenitással. Következik ez már azon tényből is­, hogy minden egyes parti állam elvetheti a dunaaktát — áll ez az elfogadásra kötelezett államokra is, amelyekre nézve szintén fenn­áll az elvetés lehetősége (ami természetesen háborút jelentene) , és hogy a dunaakta egyetlen ilyen el­vetés esetében kötelező erőt nem nyer. Ami a nemzetközi igazgatást illeti, úgy erre is csak a végrehajtást illetőleg elmondottakat ismétel­hetném, mert hiszen az igazgatás végrehajtás in con­creto. Kiemelem azonban, hogy az igazgatás nemzet­közisége a békeszerződésben általánosságban statuálva nincsen, amennyiben a nemzetközi szabályok híj­­ján mindig az állam végzi a nemzetközi vizek igaz­gatását. A két feladatkör elhatárolása a Statut de­finitiv du Danubes, a dunakonferencia által hozott és ratifikált szabályok feladata. Összefoglalva azokat a mozzanatokat, amelyeket a nemzetk­össég tartalmát illetőleg kiemeltem, véle­ményem szerint megállapíthatom azt, hogy a béke­­szerződés a Duna nemzetközivé tételével nem jön ellentétbe az államszuverenitással. Az új dunaaktától pedig a szuverenitás korlátlanságának még inkább .

Next