Arc', 1999 (2-3. szám)
1999 / 2. szám
Az arc'2 célja ismét a gondolatébresztés. Ez alkalommal az építészképzés témakörében. A nap mint nap felmerülő, és sokszor újra és újra ismétlődő problémák felvetésén túl - amelyekről a közölt beszélgetésekben és a magyar építészoktatás múltjából kiragadott szövegrészletekben esik konkrétan szó -, olyan szövegeket és példákat válogattunk össze, amelyek a maguk módján a szemléletváltás szükségességét igazolják az építészoktatás területén. Minthogy az építésszé válás mikéntje teljes építészgenerációk mentalitását képes meghatározni - ahogyan ez környezetünk formálódásán folyamatosan nyomon is követhető -, az építészet jövőjét illetően a téma tehát perdöntő jelentőségű. Jean Nouvel és Peter Zumthor írása erre is bizonyítékul szolgálhat. Az egykori stílus- és formatan kurzusokat, amelyek az egyre üresebbé váló sztereotip gesztusrendszerek készségszintű elsajátítását célozták, újfajta, az építészeti tervezést a maga komplexitásában megragadni szándékozó elemző módszerek kell hogy felváltsák. Rowe, Slutzky és Hoesli Transzparencia című műve, amely Észak-Amerika és Európa szerte komoly befolyással volt a tervezésoktatás tartalmi reformtörekvéseire, a transzparencia fogalmában találja meg azt a kulcsszót, amely a történeti és a modern építészetben rejlő gondolatokat közös szempontok alapján képes elemezni, s így a jövő építészei számára is érthetővé, folytathatóvá vagy továbbfejleszthetővé tenni. A mendrissoi Építészeti Akadémia az az intézmény, amely felfogásában és gyakorlatában ma a legizgalmasabb kísérleti terepet teremti meg az építészet és az építészoktatás legmélyebbre hatoló, legérzékenyebb, legkifinomultabb irányzatai számára itt, Közép-Európában. S minthogy az Akadémia vadonatúj intézmény, döntéseit nem nehezítik a nagymúltú iskolák szokásos örökölt szellemi terhei, bátor lépéseket tehet a szokatlan irányába. Tekintélyét pedig az oktatóként közreműködő világhírű építészek és teoretikusok erősítik. A tervezésoktatás módszertani problematikája mellett szóba kerül a helyszín, az épület kérdése is - Id. Velence, Winterthur - összefüggésben azzal, hogy az építészképzés spontán szerveződésére több érdekes példa kínálkozik világszerte. A bostoni BAC diákjai, amikor saját élethelyzetüket elemezgetik, valójában egy nagyon jól működő, nyitott és önszerveződéssel létrehozott építésziskolát vázolnak fel előttünk. Hazai vizekre evezve elsősorban a helyzetelemzésre koncentráltunk. A jelenlegi feltételek tarthatatlanságáról, a változás csíráiról számolnak be az egyetem fiatal oktatói és Reischl Gábor, az Ybl Főiskola új főigazgatója. A kérdés, hogy van-e még egyáltalán létjogosultsága a hagyományos értelemben vett tervezésoktatásnak, mindvégig ott lebeg az egyes kritikai megnyilatkozások körül. A Janesch Péter internetes beszámolójában megidézett Rem Koolhaas végül nyíltan így fogalmaz: „Sokan azzal áltatják magukat, hogy még mindig meg tudják mondani embereknek, hogy mit csináljanak. Számomra ez egyre kevésbé hihető...”