Arena, 1928 (4. évfolyam, 1-35. szám)

1928-01-02 / 1. szám

L szám, 2. oldal ARENA 1928 január 2. Zágráb: Concordie—Viktoria 3 : 2. HASK—Gradjanski 3:2 (2:2). Bologna: Újpest—FC Bologna 1:0 (1:0). Klasszis ellenfelét, a rettegett Bolognát is verte Újpest. Az első perclől kezdve óriási küzdelem. A 38. percben Auernek sikerül gólt lőni ami egyben a győztes gólt is jelenti. Karácsony második napjának er­edmé­nyei Athén: Pesterzsébet—Paralimiecos 4:2 (1:1). Pesterzsébet megnyerte a második athéni meccsét is. Bástya—Pro Vercelli 1:1 (1:0). Führt. A Slávia vereséget szenve­dett Fürthben. Spielvereinigung Fürth —­Slávia (Prága) 2:0 (1:0). 20.000 néző előtt, hatalmas játék után reális vere­séget szenvedett a cseh csapat. Fürth védelme nagyszerűen állt ellen a Slávia csatárok heves rohamainak. Mind a két csapat nagyon szép játé­kot produkált. A Sláviában Puc és Soltys megsérült. Az első félidő 44. percében Kraus 11 lőtte a Fürth vezető gólját és egy perccel a befejezés előtt Seiderer a másodikat. Frankfurt: Eintracht—Cricketer 6:0 (2:0). A bécsi csapat játéka igen gyatra volt. Dortmund. A prágai DFC 3:3 arányban döntetlenül végzett ez Ale­mannia ellen. Barcelona, Barcelona II—Viktória Ziskow (Prága) 1:0 (1:0). A spanyol klub ta­rt­alékcsapata is győz a csehek ellen. 15.000 néző. Cannes, Simmering (Bécs) — FC Cannes 1:0 (1:0). Szakadó esőben folyt le a játék, amelyben a bécsi csapat Schön góljával győz. Futballisták minden este valódi DIANA sősborszess­szel maszirozzák magukat, hogy izmaikat ruganyossá tegyék. A BKE háziversenye Eötvös 5000 méteres új rekordja 9 perc 22.7 mp. A fiatal Erdélyi is a régi rekordon belül futott. — Ideje 9:30.9. A 10 perces határon belül négy versenyző ért a célba. Az időhendikepek levonása után a hendikepverseny eredménye a követ­kező: 1. Erdélyi (13) 9:17.9. 2. Eöt­vös (—)9:22.7. 3. Bihary (44) 9:230. 4. Kauser (19) 9:28.9. 5. Hautzinger (45) 9:36.7. 6. Vida (45) 9:38.5.­ 7. Wintner (19) 9:40.8. 8. Pisker (46) 9:58.7. 9. Mérő (55) 10:01.8. 10. Desc­án (45) 10:04.4. A ténylegesen futott idők alapján a sorrend a következő: 1. Eötvös. 2. Erdélyi. 3. Kauser. 4. Wintner. 5. Bi­hary. 6. Hautzinger. 7. Vida. 8. Pis­ker. 9. Desd­án. 19. Mérő. Fischer Mórnak, az MLSz „külügy­miniszterének“ a magyar profifutball hibáiról és erényeiről tett érdekes megállapításai. Fischer Mór pártokon és érdekeken felülálló tárgyilagossága vitán felüli. A profifutball bevezetése óta im­már a második esztendő végét járjuk. Visszatekintve erre az elmúlt másfél esztendőre, önkénytelenül is arra a megállapításra jutunk, hogy a szét­választás óta sajnos nem fejlődött a magyar futball olyan mértékben, mint azt a professzionizmus bevezetésekor mindnyájan vártuk és reméltük. Ezt, sajnos, a legs­­igorúbb futballkritikus, a nagyközönség is megállapította, amely igen gyakran nem találja meg a mérkőzéseken azt, amit keres. A proficsapatok igen gyakran sokkal gyengébb ní­vójú játékot produkálnak, mint anyaegyesületük csapa­tai annak idején. Mi ennek az oka?! Az egy Ferencvárost és talán a Sabariát kivéve, a profiegyüttesek nem ki­egyensúlyozottak. Az egyesületekből hiányzik az asszi­miláló képesség. A játékosokat álta­lában semmi érzelmi kötelék nem fűzi egyesületeikhez, hanem többnyire csakis az anyagiak. Egymással szem­ben is idegenek a játékosok, féltéke­nyek egymásra és így nem csoda, hogy idegenszerű környezetben egy­máshoz idegenen nem tudnak jó ered­ményeket elérni. Rá lehet mutatni egyes egyesü­letekre, ahol megvan ugyan a játékosokban a játékerő, de az érzelmi kapcsolat egymás között valamint közöttük és a klub között hiányzik. Ilyen egyesületekre mondja az angol: ,Vannak ugyan játékosai, de nin­csen csapata!“ Mert téves az a felfogás, hogy az a legjobb mened­zser, amelyik a legnagyobb tribler. A csapatvezetőknek bele kell tudni nevelni a­ játékosokba a futball igazi szellemét, azt, ami miatt „association“­­nak nevezték el a futballt, azt, hogy ez a sport társasjáték, hogy itt a já­ték folyamán az egyed elmerül a köz­ben és hogy a közösség érdeke az egyed érdeke, röviden: egy mind­annyiért és mindannyi egyért. Ha a magyar futball némi hanyat­lásáról beszélünk, akkor rögtön hozzá kell tennünk, hogy a magyar futball mint művé­szet nem hanyatlott, de mint eredményes játék, mélyen alul marad a réginek. Csillogó technikát, gyönyörűen át­gondolt akciókat, remekül felépített támadásokat láthatunk, az elhatározó pillanatokban azonban a helyes befe­jezés elmarad. Ennek egyik fő oka abban van, hogy a profi játékosok nálunk önmagukat állandóan félteni kénytelenek. A játékosok nem becsülik meg egymást, azért nem „mernek“, mert nem biz­tosak abban, hogy az „ellenfél“ nem „ ellenségünk “-e? A „fair play“ igen gyakran mintha száműzve volna pá­­pályáinkra. A futball, ha kemény játék is, legyen lovagi kis sport. Különösen a profifutballnak kell eb­ben előljárni, mert hiszen a magasabb iskolát kell reprezentálnia. Sajnos, azonban igen gyakran csak azt lehet meg­tanulni tőlük, hogy mit nem szabad csinálni. Egy másik anomália, hogy túl sok a profiegyesület Bu­dapesten. Ezeknek az egyleteknek, amelyek csak adósságokból tengődnek, likvi­­dálniok kell és mielőbb el kell tűn­niük. Az egymillió lakosságú Buda­pestnek csaknem harminc proficsapata van, a nyolc­­milliós Londonnak pedig hat. Vidéken lehetőleg csak saját játé­kosokkal kell játszani, Budapesten pedig redukálni kell a proficsapatok számát. Ha kevesebb volna az egyesület, tényleg csak a futball igazi művészei jutnának szóhoz, míg így csak a mesteremberei, akik csak annyit nyújtanak természetesen, amennyit tudnék. Innen van a futballnak annyi hajótöröttje. A profifutball Moloch módjára emészti meg az amatőr játékosokat, akik megvizsgáltatván, legnagyobb részt könnyűnek találtaknak és profifutbalban szü­klegessé válva aza A profifutball lelke beteg a legtöbb klubban, mert játékosaik vannak, de együttesük nincs A magyar professzionizmus többet markolt, mint amennyit fogni tud A sport hajótöröttéi

Next