Árkád, 2007 (2. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-08 / 10. szám

2007. március 8. Múltfaggató Egy város régi utcái és lakói Zilah s vidéke helynévtörténeti adatai és földrajzi közszavai a XII- XX. században. Szabó T. Attila alapvető munkáját (ETF. 86 sz.) kibővítette, gyűjtésével gazdagította, szerkesztette: Bálint István János. Zilah-Bp. 2007. Árkád Könyvek. Sajtó alatt. Kiss Kálmán magyar nyelv és irodalomtanár örök emlékezetére Zilah város az emlékezések tükrében: „A csacsifogatok városa. ” „A Meszes-hegység északnyugati lábánál terül el (...) Zilah a csacsifogatok városa volt. Főleg piaci napokon se szeri, se száma a kis kocsikba fogott szamaraknak. Sűrűn lehetett látni bivaly fogatokat is, köztük a ritkaságszámba menő fehérszőrű bivaly­párokat. Az idegen meglepetéssel fedezi fel főleg a Király-utca kövezetében megkövesült őskori a csigaházakat... ” (Raab, 1940. 645.) (Hivatkozásainkat sorozatunk végén rövidítésjegyzékünkben fogjuk feloldani. A Szerk.) A régi Zilah házairól „A házak...szalmával voltak fedve..."(Kincs Gyula) „Én például még jól emlékszem, mikor Zilahon keresni kellett egy zsindelyes házat. A cserepes meg éppen ritkaságszámba ment. Bádogos épületről nem is hallottunk. A házak kevés kivétellel, szalmával voltak fedve, a melléképületek csaknem kivétel nélkül. Mennyi madárfészek volt csak egy nagy csűr födelében! Ma már nincs szalmafödél a városon... Szőlőhegyeinkről is eltűntek a venyigés födelek, a cinegék, a barázdabillegetők kedvenc fészkelő helyei s helyüket elfoglalják a modern villák. De eltűntek a széles, fonott, szalmával vagy tövissel fedett gyepük (...) kiirtják az eleven kerítéseket...’’(Madárvédelem az iskolában. Kincs Gyula igazgató évnyitó beszéde folyó hó 5-én. In: Sz.1907. szept.5.) A város fekvéséről: „Egy óriási kert... ” „Egy óriási kert, köröskörül szőlőhegyektől átfogva, telve a fák, a virágok teméntelen üde, duzzadó leheletével, díszítve napsugaras lankás oldalakkal, árnyékos pázsitokkal, telve madárcsattogással, virág­tenyészettel,­ ez a kies hely Zilah. Ebből zilahi ember, a bennszülött első­sorban, nem igen megy ki. Legfölebb a szőlőkbe, amelyeken bizony csaknem minden embernek van legalább egy-egy kis parcellája. Ez az ő kiránduló helye. Itt eszik, iszik, beflekkenezik, kvaterkázik s megtette evvel a vasárnapi vagy hétköznapi kirándulását.. Ezt a zilahi ember mintegy gépiesen, ösztönszerűleg csinálja már. Nem is lehet ebből a szokásából kiverni.” [Josephus] (F. V.1908. május 24.) A város bírája és „becsülendő atyái" Stephanus Zilahi ajánlásában. 1679. Szőcs Bálint, Gergely András, Borbély Ferenc, Szőcs János, Íjgyártó György, Asztalos Dávid, Varga György, Gergely Márton, Tálas Márton, Körtvélyesi István, Tunyogi János, Éltető Mihály, Panyits György, Szőcs Mihály, Deák István, Makai György, Száva Mihály, Szőcs András, Tálas György, Tunyogi Ferenc, Deák István jegyző, Deák János, Bárány János, Kelemen András, Horvát Mihály, Kalmár György, Éltető Ferenc, Borbély Péter, Kis Miklós, Kovács Pál, Kovács Márton, Fazakas Szabó István, Péter Péter, Oláh László, Hajnacsi János, Hajdú István, Városfalvi János, Tunyogi Péter, Szikszai Szőcs Márton, Vámos István, Arats György, Arats Mihály, Zsák Péter, Kelemen István, Szilágyi János, Varga Márton,, Görög András, Boczor István. Zilahi István szilágysági magyar (Stephanus Zilahi Sylvanus Ung.) református pap Disputatio Theologica De Vero Typico Elijah... Leyden, 1679. című munkája II-ik részét Zilah város birájának s tanácsának,, összesen 50 megnevezett személynek ajánlja. Suavissimi natalis soli gratissimae suae patriáe ZILAH In Sylvania Vngarorum. Nobilibus, Civibus, Judici Primario, Exconsulibus, Consulibus, Amplissimus tui Senatus Duodecimvirali, Pátriáe Patribus & Fautorbus observandis Dominis & Promotoribus suis honorandis. (RMK. III. 2992.) Zilahi István, Zilahon született 1650-ben vagy 1651-ben. Nagyenyeden 1886 febr. 10-án subscribált. Utrechtben (1678) és Leidenben (1679) tanult Hazatérte után Kemény Jánosné udvari papja Nagysajón. Lelkész Marosvásárhelyen 1691-től. 1696-ban még említik. (Szabó-Tónk. Szeged, 1992. 2678.sz.) A meleg ajánlás arról is szólhat, hogy Zilahi István külföldi egyetemjárását a város bírája és atyái anyagilag támogatták. A felsorolt családnevek: Bodzor, Tunyogi, Éltető, Kovács, Szőcs, Borbély, Szilágyi, Mezei stb., leszármazottai közül sokan napjainkban is, a város és környéke megbecsült polgárai. A város legrégebbi utcanevei egy gabonadézsma jegyzékben 1569: Platea Alzegh, Kys Wtzzya­,Karazna Wthyia, /Plathea Mayor (Major), Plathea Zekelj (Sikolj), Thyelki Wthja (Alszeg­h utca, Kis utca, Kraszna útja,/ Nagy utca, Székely utca,/Telki (?) útja (N. Kiss. 1960) A város utcanevei. 1788: Kraszna Uttza, Tyúkól Uttzza, Székely Uttza, Alszeg Uttza (A Krasznai utcai Kalandos levele a Cu­­rator Urnak és az Tekintetes Nemes Consistoriumnak. 1788. július 13. Magángyűjtemény. Kolozsvár, 1993) 1839-1840/1850-1864: Székely-u., Nagy-u., Székely-Nagy-u., Alszeg-u., Tyukos-u., Kraszna-u., Temető u. (1840) Az Alszeg utca legtöbbször csak „Alszeg” néven szerepel pénzügyi bizonylatokon. (Vegyes iratok gyűjteménye. Magántulajdon. Kolozsvár, 1993) 1906: Az utcák hosszúsága: Balássy Miklós városi mérnöknek a múlt hó [november] 27-i képviselő-testületi közgyűlés elé terjesztett jelentése szerint a városi közutak hossza a következő (a számok az illető utca hosszát jelzik méterekben): Bán-u. 416, Szőlő-u. 893, Bercsényi­­u.808, Kígyó-u.779, Szél-u. 285, Szarvas­­u.760, Csorgó-u 440, Zöldfa-u 494, Mária­­u.522, Kápolna-u 487, Kör-u. 427, Körös-u. 313, Kereszt-u. 342, Dombalja-u 89, Fazekas-u 802, Zúg­­u 760, Híd-u 2090, Népkert-u 462, Kert­­u 722, Csillág-u 131, Mező-u. 190, Rákóczi-u Király-u Hunyadi-u 921, Wesselényi-u 228, Egyház-u 120, Vörös-u.141, Somlyai-út 121, Thököli-u 150, Víz-u 40-20, Zsák-u 84-50. (F. u.1906. dec.2. 48. sz.-Sz.1906. dec.6.) 1932: A zilahi utcák egy családi kalendárium megsárgult belső tábláján 1. Széchéni (sic!) u. 2. Híd-u. 3. Kis Híd-u. 4. Görbe-u. 5. Kör-u. 6. Mária-u. 7. Zöldfa-u. 8 Kápolna-u. 9. Csorgó-u. 10. Király-u. 11. Fazakas-u. 12. Zug-u. 13. Zsák-u. 14. Veres­­u. 15.Temető-u. 16. Szőllő-u. 17. Wesselényi-u. 18. Polgári­tér. 19. Kígyó-u. 20. Tuhutum-u. 21. Körös-u. 22. Kereszt-u. 23. Dombalja-u. 24. Kis Tuhutum-u. 25. Bánom-u. 26. Csillag-u. 27. Népkert-u. 28. Víz-u. 29. Szarvas-u. 30. Thököly-u. 31. Rákóczi-u. 32. Hunyadi-u. 33. Kert-u. ,34 Mező-u. 35. Szél-u. (Magángyűjtemény, Zilah, 1993) 1949. Régi és új utcanevek jegyzéke egy adókönyv oldalairól. Király utcai negyed: Kállay-kert (Fürdő-u), Király-utca (Sztalin-u) Szikszay Lajos-u (Bujor-u.), Balázs Árpád-u (G. Martié), Tompa Mihály (Május 1.), Fazakas-u (Olarilor), Veres-u (Dacia), Zug-u (Madách) Itt lakott Nagy János fazekas mester. Egyház-u (23. Aug.) Ebben az utcában volt háza özv. Papp Jánosné mézeskalácsosnak. Bercsényi-u (Calvin), Szőlő-u (Kossuth), Kígyó-u (Gh. Lázár), Wesselényi-u (Ady Endre), Polgári-tér (Lenin) Tuhutum utcai negyed. Tuhutum-u. (Ilie Pintilie), Bán­u.(Munkás-u), Kereszt-u (Jókai-u), Kiskert-u.(Hasdeu), Dombalja-u (Meszes-u), Körös-u (Eminescu), Kistuhutum­­u (Sic!) (Eminescu), Víz­u (I. G. Duca)Itt lakott Czirják Gyula fodrászsegéd,­ Ferry Oszkár (Balázs Árpád) Ebben az utcában lakott Dr. Kaizler Dezső orvos és Kaizler Irma földbirtokos Népkert­ u (G. Coșbuc, Titulescu?) Sajnálatunkra csak ez a néhány személy szerepel az utcanevek jegyzékén. A Szerk. (Magángyűjtemény, Kolozsvár, 1994) Egy zilahi tiszttartó lúdtollal írott gyöngybetűs feljegyzései 1797-1798 A régi világ udvarbyai nem igen szerették az írás művészetét, s nem tartották érdemesnek, hogy feljegyezzék, miben tevékenykedtek, s egyéb ügyes-bajos dolgaikat. Nagy ritkaságszámba megy ismeretlen tiszttartónknak pontossága és gondossága, aki az Úr 1797-ik esztendejében Zilahon beírta kalendáriumába, hogy melyik napon mit végzett. „Régtől fogva tartó, emlékezetet felülmúlandó nagy aszály. A kutak, források, patakok ki apadtak, fű, vetemény etc. megsült.” Az uraság járandóságait a zsellérek fában szolgáltatták. Sok baj volt velük. Télvíz idején még ment valahogy a szállítás, mert a hideg idő miatt egészen márciusig szánon lehetett Zilahra behozni a tűzrevalót. De aztán az utak rossz állapota miatt a kocsikat nem igen lehetett használni. A fát októbertől májusig szállították, mert a zsellérség a nyári hónapokban másfelé volt munkán. „Nyírsédről (sic!) hoztak négy kis szekér fát, melyből kettő sem támad.’’(Két nagyobb szekeret sem tesz ki!) Sok vesződsége volt cselédjeivel. „Március 31-én (31. Mártii): egy nap ásott 3 zsellér, ismét egy nap kertelt 3 zsellér, ismét egy nap a hajdú házát fedték, 4 zsellér, vincellér, cigányok. Április 4-én (4 a Aprilis)a kertben ásott 3 zsellér(sellér) 8-án veszekedtek a cigányok” Az imént említett hajdúnak, a feljegyzés szerint februárban eladták kopott nadrágját 65 krajcárért, aztán újat vettek neki. Egyszer megtalpaltatták, a csizmáját 20 krajcárért, később egy új lajbit is vettek neki 1 forintért. A zilahi névtelen kasznár márciusban 51 krajcárért adott hitelbe egy véka búzát, bizonyos Hajdunénak, és közvetlenül aratás előtt ugyanennyit követelt Diószegi János uramtól. Szeptemberben azonban csak 34 krajcárért vásárolt egy vékát. Úgy látszik a spekuláció nem volt akkor sem ismeretlen dolog. Április 17-én és 18-án • (Húsvét hétfőjén és keddjén) szénát hordtak be. Egy héttel később a kasznár sajátkezüleg dinnyét vetett, majd május elején a nagy melegre való tekin­tettel megint csak dinnyét plántált, sejtvén, hogy meleg nyár jön. Június elején megérett a cseresznye, s a nagy melegben sietni kellett a szedéssel. A meggyet július első napjaiban leverték a fákról, „közönséges mértékkel négy véka volt színükig.” A szüret elég későn, október harmadik hetében volt, igen bő eredménnyel, amit a gazda csak azon vesz észre, hogy a hordó nagyon megdrágul. Novemberben visszatekintve az elmúlt nehéz hónapokra a következőket jegyezte fel: „Ez esztendő tavasztól fogva igen száraz mindmáig, úgy, hogy a folyóvizek, patakok mind kiapadva vágynak, májusban kezdődött a Cániculai Hérség: széna kivált a Szilágyban, felette kevés. A szőlő mindazáltal itt Zilahon s a környéken oly eresztős, hogy már több ilyenre alig emlékeznek az öregek is, annyival inkább bővebbre inkább nem. A hordó azért igen drága, sőt drágán is alig található. A névtelen udvarbíró 1798 januárjában írt utoljára kalendáriumába melyet bizonyára sokat olvasgatott is. Elbúcsúzott hivatalától, de az utolsó napokban még volt gondja arra, hogy a cselédek az elkövetkező évre 80 darab „finom vadgyúgyertyát’öntsenek. Ezzel a kicsiny írással, most március idusán a szilágyi gazdaélet, sok méltatlanul elfeledett hősére is emlékezünk. Bálint István János közölt

Next