Árkád, 2007 (2. évfolyam, 1-52. szám)

2007-02-08 / 6. szám

2007. február 8. IV. AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG KORA (1541-1690) I.Az Erdélyi Fejedelemség születése Magyarország kettőbe, majd háromba szakadása: Mohács után rövid ideig nem volt Magyarországnak királya, hogy rövidesen mindjárt kettő is legyen belőle: Szapolyai János, volt erdélyi vajdát 1526 novemberében Székesfehérváron, a köznemesség támogatásával választották hívei magyar királynak. Majd Pozsonyban, alig egy hónappal később Habsburg Ferdinándot, a magyar főnemesség egy része szintén királlyá választotta. Mindketten életük és uralkodásuk végéig viselték a magyar királyi címet, s igyekeztek kiterjeszteni uralmukat az ország egész területére. Ez a kettős királyság belharcokkal járt, s a kezdetben előnyösebb helyzetben levő Szapolyai, fokozatosan teret veszít a Habsburg uralkodó javára. Emiatt, János király a török szultánnal szövetkezett, s támogatásával visszaszerzi Budát. Mivel a két király nem bír egymással, 1538-ban megkötik a váradi egyezményt. Ebben kölcsönösen elismerik egymás uralmát a birtokolt országrészek fölött, s Szapolyai János halála esetén az ő országát (részét) Ferdinánd örökölné. Ezekben a zavaros években János király legfőbb tanácsadója és legmegbízhatóbb embere Fráter György (Martinuzzi György) váradi püspök volt, kire a következő időszakban még fontos szerep vár. János király a következő évben megnősült, elvette a lengyel király leányát Jagelló Izabellát. Közben az erdélyi nemesség egy része, Majláth István és Balassa Menyhért erdélyi vajdák vezetésével, megpróbálta önállósítani Erdélyt, kiszakítva János király uralma alól. A lázadást Szapolyai emberei leverték, Majláthot a nagyon erős Fogaras várába szorítva vissza. 1540 nyarán Szapolyai Jánosnak és Izabellának fia született, de az apa, János király rá két hétre meghalt. Az özvegy királyné ellenében Ferdinánd érvényesíteni akarja a váradi egyezményt, vagyis birtokba venni egész Magyarországot. Fráter György Budára országgyűlést hív össze, ahol a csecsemő János Zsigmondot, királlyá választatta, s az országot ő maga kormányozza királyi helytartóként. A Habsburg támadás miatt segítséget kért a szultántól, s a segítség érkezéséig a királynéhoz és hozzá hű erők segítségével eredményesen védte meg Budát. 1541 nyarán megérkezett Magyarországra a szultáni segítség, s a Habsburgok ostromló seregét elűzik Buda alól. Szulejmán szultán Buda alatti táborába rendelte a csecsemő királyt és annak gyámjait. Fogadta a magyar küldöttség hódolatát és támogatásáról biztosította őket. Ez alatt a “városnézőbe” beszivárgott török katonák megszállták Budát. (1541 augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján). A szultán közölte a magyarokkal, hogy az özvegy királyné és a csecsemő király vonuljon vissza és uralkodjék a Tiszántúlon és Erdélyben, Lippa székhellyel. Mint a szultánnak engedelmeskedő tartomány, évi 10 000 arany adót kellett ez a szövetséges (hűbéres) állam fizessen a szultánnak. Budát pedig az újonnan létesített török tartomány (szandzsák) székhelyévé tette, ahol jelentős török erő maradt, s ezzel a Mohács óta kettőbe szakadt Magyar Királyság immár három részre oszlott. 1. Az ország középső (alföldi) része Budával együtt török uralom alá került, ez lett a hódoltsági terület. (Ez másfél évszázadig maradt így, s ez alatt a hódoltsági terület további foglalásokkal gyarapodott). 2. Királyi Magyarország, a Felvidék és a Dunántúl nagyobb része, ahol a magyar Szent Koronát birtokoló Habsburgok uralkodtak. (Ez a rész fokozatosan csökkent az újabb török foglalások miatt). 3. A Tiszántúl és Erdély, török alárendeltségben ugyan, de önállósodik és ebből alakul ki rövidesen az Erdélyi Fejedelemség. (Ez is zsugorodik a török terjeszkedés következtében). 1541 végén megszületett egy újabb megállapodás a Habsburgok és a Szapolyai család között, Fráter György támogatásával, ez a gyalui egyezmény. Ez előírta, hogy a magyar koronát birtokló Habsburg Ferdinánd uralma alatt egyesítik Magyarországot, a Szapolyaiak lemondanak részükről, Erdélyről (cserében kárpótolja őket a király). A szerződés feltétele, hogy a következő évben Ferdinánd haddal menjen a törökök ellen és felszabadítsa Buda várát és a hódoltsági területeket. Mivel a következő évben szervezett királyi hadjárat eredménytelen volt, ezért Fráter György irányításával Erdély egyre inkább az önállósulás útjára lépett, két nagyhatalom, a török és a német (Habsburgok) között egyensúlyozva. László László (folytatjuk) A “csalhatatlan” kommunizmus mítosza (5) (A kommunista rendszer elítélését kimondó Tismaneanu jelentés ismertetését fontosnak tartjuk, mert a kommunista rendszer kísértetei és élő alakjai közöttünk járnak. A kommunizmus “jóságának” mítoszát LE KELL ROMBOLNI, mert már így is rengeteg kárt okozott az emberiségnek és okoz továbbra is, ha nem járulunk hozzá a kommunizmus legendájának lerombolásához.) Sztálinizmus Romániában A romániai kommunizmus első szakaszában, akárcsak a többi népi-demokratikus államban (így nevezték saját magukat a szovjet csatlós rendszerek) a helyi kommunisták a hatalom megszerzéséét és ellenőrzését tekintették fő célnak. Ideológiai alapul a bolsevizmusnak a sztálini változata szolgált, amelyet ezért sztálinizmusnak is szoktak nevezni. Sztálin terve az volt, hogy a kelet- és közép-európai “népidemokratikus” államokban a szovjet kommunista modell egyforma másolatait megvalósítsa. Ennek pillérei következők voltak: 1. Az egypártrendszer: Ezért a maradék pártokat fel kellett számolni, sőt még a szocialista vagy szociáldemokrata pártokat is könyörtelenül be kellett olvasztani a mindenható, egységes kommunista pártba. 2. A mindenható politikai propagandagépezet: A Pártnak alárendelt Propagandaosztály feladata volt az ideológiai harc megvívása, s ugyanakkor a felnövekvő nemzedékeknek a kommunista szellemben történő nevelése. (Mivel az illegalitás idejéből és a Szovjetunióban képzett hazai kommunisták létszáma együttesen alig volt néhány ezer fő volt, szükséges volt az utánpótlás kinevelése.) Az ideológia nevelés céljára létrehozták Zsdanovról elnevezett pártakadémiát vagy pártiskolát, (amiből később kinő majd Stefan Gheorghiu Pártakadémia), szigorú ellenőrzés alá vonták a sajtót (cenzúra), az oktatást, a kulturális intézményeket, s még a szakmai szervezeteket is. 3. A politikai rendőrség volt a kommunista rendszer legfőbb elnyomó szerve, a “Párt fegyveres karja”, készen arra, hogy lecsapjon az ellenségre. (A politikai rendőrség megszervezésében fontos szerepet játszottak a szovjet tanácsadók és ügynökök, ez utóbbiak közül többen kettős, román és szovjet állampolgársággal rendelkeztek.) A sztálinizmus a politikai átalakítás mellett fontos szerepet szánt a gazdaság átszervezésének is. Gazdasági téren a sztálinizmus a magántulajdon felszámolását, s központosított tervutasításos nemzetgazdaság kialakítását tűzte ki célul, amelyben az állami szektor legyen a meghatározó. Ezt célozta meg a vállalatok államosítása, a nagybirtokok kiosztása, majd a parasztoknak a társulásokba, később kollektív gazdaságokba való bekényszerítése. Az iparfejlesztés terén ugyancsak szovjet (sztálini) mintára a nehézipart és a bányászatot az indokoltnál jóval erőteljesebben fejlesztették, s elhanyagolták a lakosság számára szükséges fogyasztási cikkek gyártását. "A mezőgazdaság szocialista átalakításának megkezdését Romániában a RMP (1948-1965 között a Román Kommunista Párt a Román Munkáspárt nevet viselte, innen a RMP rövidítésű Központi Bizottsága Plenárisának 1949 március 3-i ülése jelentette be. A kollektivizálási kampány elméleti igazolásául az a sztálinista elmélet szolgált, hogy a proletárdiktatúra alapjául a munkásosztály és a szegényparasztság közötti szövetség szolgál”. Persze a kommunista rendszer cinizmusa az, hogy a szegényparaszt éppen olyan távol állott a hatalomtól, mint a gyári munkás, de a Párt az ő nevükben gyakorolta a hatalmat. A sztálinizmus másik jelentős célkitűzése volt a civil társadalom felszámolása, és az értelmiségiek és szellemi foglalkozásúak, valamint az irodalom és művészet teljes alárendelése a párt céljainak. Valójában a művelődési intézményeket és e téren alkotókat lefokozták, hogy a rendszert szolgálják alkotásaikkal, eleget tegyenek a központi elvárásoknak. A “szocialista realizmus” volt a hivatalos, pártos művészeti irányzat neve. A civil társadalom szétverésében fontos szerepet játszott az emberek közötti összetartás felszámolása, az általános gyanakvás és üldözöttség érzésnek elhintése, mert ezáltal sokkal kisebb lett annak a valószínűsége, hogy a rendszert bíráló, a rendszerrel szembeforduló szervezett csoportok alakuljanak ki. Különösen az irodalom és a humán- vagy társadalomtudományok (filozófia, szociológia, pszichológia, történelem) váltak ideológiai szempontból fontossá, s alá is kellett őket rendelni a felülről jövő ideológiai ellenőrzésnek és “pártos szellemnek”. Közvetlenül alárendelték e szakterületeket a propagandaosztályoknak és más ellenőrző testületeknek ugyancsak szovjet mintára. S amit burzsoá indíttatásúnak nyilvánítottak, azt száműzték a területekről, így sokáig a szociológiát és a pszichológiát. A filozófia terén pedig tág teret engedtek a történelmi materializmusnak, amely Marx és Lenin elméletére alapozva magyarázta a történelmi fejlődést és az osztályharcot, megalapozta ideológiailag a “proletárdiktatúrát”, a kommunista egypártrendszert. L. L. Helytörténeti és hagyományőrző pályázat A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság pályázatot hirdet a Varadinum - 2007 ünnepekre, a következő témákban: Jubileumi Rákóczi Évek: A magyar nemzet egysége. Rákóczi Erdélyben. A 20. század öröksége. Településeink arculata: utcák, terek, közterületek, városkép. Pusztuló műemlékeink. A pályázó tüntesse fel a nevét, foglalkozását, postacímét az új irányítószámmal. A pályamunkákat ifjúsági és felnőtt kategóriában díjazzák. Felnőtt kategóriában: I. díj 150 lej, II. díj 100 lej, III. díj 75 lej. Ifjúsági kategóriában: I. díj 100 lej, II. díj 75 lej, III. díj 50 lej. A díjazottak emellett díszoklevelet és könyvjutalmat is kapnak. A pályázatok leadásának határideje: 2007. április 25., a következő címek valamelyikére: • Királyhágómelléki Református Egyházkerület (Eparhhia Reformata de pe lánga Piatra Craiului), 410210 Oradea, str. Calvin nr. 1. • Nagyváradi Római Katolikus Püspökség (Episcopia Romano Catolicá 259; Oradea), 410161 Oradea, Sírul Canonicilor nr. 7; • Dukrét Géza, 410404 Oradea, str. Bemard Shaw nr. 36, Bl. C8, ap.8, Telefon: 0259266-191. Városatyák, a városatyák... Van egy jó, meg egy rossz hírünk a városi önkormányzat múlt heti „terméséből”. A jó, a megboldogult „Publiserv” utódának és örökösének, a „Szamos” Vízügyi Társaságnak szól, a rossz pedig nekünk, kisembereknek. Mindkettő végeredményben ugyanaz - mindössze nézőpont kérdése, hogy ki milyennek látja. Mert ami jó a vízügyiseknek, az már eleve nem lehet jó a mi számunkra, főleg, ha „árkiigazítás” ürügyével a zsebünkbe nyúlkálnak. A hivatalos indoklás láttán pedig csak lemondóan mosolyoghatunk. Ugyan mikor láttunk már Zilahon „minőségi szinten történő víz- és csatornázási szolgáltatásokat”, vagy „minél jobb minőség / árfüggvény alkalmazást”, a „víz- és csatornarendszerek minél ésszerűbb kihasználásáról és karbantartásáról” nem is beszélve. Pedig ilyen és ezekhez hasonló szólamok kíséretében, városatyáink lelkesen megszavazták a szennyvízelvezető-csatornázási díjak felemelését, az eddig érvényben lévő, köbméterenkénti 71 baniról 98 banira (áfástól) - ami durván 38%-os növekedést jelent. Mintha nem lett volna elég, hogy az érvényben lévő „ivóvíz” tarifánk amúgy is országos szintű dobogós helyen áll, csatornázási díjunk is meg kellett közelítse az egy lejes álomhatárt. Mindezt olyan időben, amikor az új derítőtelep európai pénzekből már nagyjából elkészült, míg az utcai csatornarendszerek még a suszterinas-diktátor idejéből valóak ugyan, de jobb híján úgy, ahogy működőképesek ma is. Viszont valamilyen módon nyereségessé kellett tenni a vízügyisek új társaságát, s erre a legeslegegyszerűbb módszer a jól bevált áremelés a fogyasztói zseb terhére. Pedig városatyáink nem versenyvizsgával, hanem éppen az említett fogyasztói tábor szavazatai alapján kerültek oda, ahonnan most emígy hálálják meg a beléjük vetett bizalmat. No de sebaj, hiszen választások mindig lesznek, amíg csak demokrácia él a földön, s az emlékezet sem hal meg, amíg a sajtó létezik. Bölcs városatyáink is tapasztalni fogják majd a következő választásokon, hogy bármennyire is nyereségessé tették a „Szamost”, az onnan visszacsordogáló szavazatok vajmi keveset fognak nyomni a választási vödörben. Zwidy- 5