Ars Hungarica, 1980 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben
nyerni". Lukácséknak e téren nem voltak illúzióik — az áldozatokat szinte egyedül vállaló középnemesek, értelmiségiek minden fillért meggondoltak, mivel „... szintén az a hazafiság pártolta csak, mely egyéb társulatoknak is fenntartója volt."29 Azért döntöttek a próbaév mellett, „... hogy a honi közönség gyakorlatilag meggyőződhessék, hogy hozzájárulásával fényes hazafiúi célt minden áldozat nélkül, sőt, nem csekély nyereség reménye mellett érhet el".. . ha az igazgató-választmány sikeres kiállítást, jó műlapot, értékes képnyereményeket tud a tagoknak biztosítani részvényük fejében, akkor fennmarad egy éven túl is, ha nem, úgy nem is kár érte. „Nem egyedül hazafiságra akarták számolásaikat építeni, hanem a magányos érdekekkel is kívántak szövetkezni. .." Sokkal nehezebben volt védhető a második „gáncs", amely a műegylet létében rejlő ellentmondást érintett. Sokan kifogásolták ugyanis, hogy „külföldiek, méghozzá egyenlő jogokkal, hivatnak meg". A részvényesek zöme, minthogy a hazai művészet pártolását óhajtotta, a magyar festőknek kedvezni kívánt. Lukács és társai azonban sem célszerűségi, sem elvi okokból nem engedhettek ennek a meggondolatlan követelésnek. Azzal az első pillanattól kezdve tisztában voltak, hogy csupán magyar, vagy magyar honos művészekkel aligha lehet rangos kiállítást szervezni. Hogy ez milyen képtelenség volt még fejlettebb viszonyok között is, annak érzékeltetésére hadd iktassak ide — rövid kitérővel - a Prágai Műegylet esetét.30 Ott már 1796. óta működött „A művészet hazafias barátainak magán-egyesülete", amelynek fő célja a művészet és az ízlés fejlesztése volt. Először nemzeti képtárat állítottak fel, hogy megakadályozzák a cseh képek külföldre vándorlását, majd létrehozták a cseh festészeti akadémiát. Az akadémián ettől kezdve állandóan rendeztek kiállításokat. A hazafiak vállalkozását Ferenc császár melegen - 300 képnyi adománnyal támogatta. A külföldi tanulmányutakat 1833-tól Alois Klar (1763-1834) alapítványa tette lehetővé. Franz Thun nagybirtokos (1809-1870) az otthonmaradottakra gondolva, valamint a közönség ízlésének fejlesztésére, ugyanakkor képkiállítás-vásárlás céljaira részvényes vállalatot alapított, amely az érdeklődés hiánya miatt 4 éven belül feloszlott. Thun ezért 1837-ben ezt a vállalatot „Csehországi képzőművészeti társulat"-tá alakította át. Elérte, hogy külföldi művészek is részt vegyenek a húsvét táján megrendezett Prágai Kiállításon. A külföldiek csak azzal a feltétellel vállalták a szereplést, ha Prágában képeik vevőre találhatnak. Thun tehát okulva az előzetes kudarcon úgy szerkesztette meg az alapszabályokat, hogy idegen művészek képeit is megvásárolják kisorsolásra. Az újjászervezett prágai részvénytársaság igen sikeresnek bizonyult, és a század végéig működött. Nem valószínű, hogy Lukácsék a korábbi prágai példa közvetlen hatására alakították volna ki elveiket, s erre utalást sem találni. De ismerték a külföldön már felmerült nehézségeket és még inkább a valós hazai művészeti állapotokat, ezek tanulságait leszűrve döntöttek a nemzetközi jellegű egyesület mellett. Ezt az is indokolta, hogy Pestnek nagy lemaradást kellett behoznia, és sokkal koncentráltabban cselekednie, hiszen nálunk még hátra volt mindaz, amit a cseh műbarátok már közel fél százada uralkodói támogatással, nagy hagyományokra alapozva létrehoztak. „.. . ha a szomszéd művelt nemzetek sorába akarunk lépni, minden oldalú kiművelődésre kell törekednünk. . .", „áldozzuk e fel