Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952)
Kemény Mária Ars Hungarica 1983/1 A GERENDAY-FÉLE SÍRKŐGYÁR TÖRTÉNETE (1847-1952) Ez a tanulmány a több mint száz éven át fennállt Gerenday-féle sírkőkészítő és kereskedő cég történetét dolgozza fel. A cég a magyar sírkőszakmában mindvégig vezető helyen állt s a név, márkajelzésként szerepelhetett ebben az időszakban. Az első részben gazdaságtörténeti szempontok alapján követjük nyomon a cég történetét, a második részben bemutatjuk, hogy milyen művészeti tendenciák jellemezték sírkőkínálatát. A GYÁRALAPÍTÁS TÖRTÉNETE 1864-IG Az alapító, Gerenday Antal, 1818-ban született Dömsödön. 1832 és 1836 között kereskedőtanonc volt Pesten, majd 11 éven keresztül, 1847-ig „mint kitanult kereskedő, a legmegbecsültebb kereskedőházaknál állt szolgálatban".1 E 11 év alatt Michael Kraft -nál, Sonleitnernél, majd Karl Jacobsohn ácsmesternél volt alkalmazásban, akitől 1847-ben annak teljes sírkőkészletét, valamint a sírkőkereskedelemhez való jogot megvásárolta, s így önálló kereskedővé vált. 1851-től a kereskedők szokásos adóját is megfizette a városi hatóságnak. Az előrelendülő városiasodási folyamattal párhuzamosan Magyarországon ekkor kezd kialakulni a polgárság körében tömegesen az az igény, hogy maradandó kősíremléket állíttassanak. Korábban a jelentősebb főúri-nemesi síremlékeket külföldi szobrászok készítették, s a mennyiségileg még nem jelentős, s leginkább Nyugat-Magyarországon jelentkező polgári sírkőszükségletet a helyi céhek kőfaragómesterei ki tudták elégíteni. 1848-ban nyitják meg Pesten az első nagyobb köztemetőt a Kerepesi út mellett. Addig mind Pesten, mind Budán az egyes kisebb településrészek lakosai különálló kisebb temetőkbe temetkeztek. Ilyenek voltak például az 1930-as években megszüntetett vízivárosi és krisztinavárosi temetők. Ebben az időszakban kezd kialakulni a temetkezés és ravatalozás egyházaktól független jogi és egészségügyi szabályozása is. Megszüntetik a templomokba, illetve templomok köré temetkezés ősi szokását, és Pesten már ekkor, vidéken pedig fokozatosan igyekeznek elérni, hogy a halottakat ne lakóházakban ravatalozzák fel, hanem a temetőben külön e célra létrehozott épületekben. A növekvő sírkőigény kielégítésére egy önálló szakmai kör először a kereskedelemben, majd az iparban specializálódik. Az 1850-es évek elején még csak szórványosan találunk