Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Sisa József: A pesti Új Városháza
tudjuk, hogy a pályázat nem volt titkos, mivel Szkalnitzky fennmaradt pályaműve szignált. A program a fenyítőtörvényszék számára hozzávetőleg negyven helyiség tervezését írta elő, köztük egy nagyobb, kb. 30 négyszögölnyi teremét nyilvános tárgyalásokra. Ezenfelül az épületnek mintegy 300 fogoly befogadására alkalmas börtön- és kiszolgáló-, valamint egyéb rendőri helyiségeket kellett tartalmaznia. Általános kikötés volt, hogy „az épület solid ugyan, de egyszerű minden felesleges díszítés nélküli legyen ... Az épület álljon a szükséges földalatti helyiségeken kívül földszintből, világos és tágas félemeletből, és két emeletből. Az alapfalak akként tervezendők, hogy idővel szükség esetén 3dik emelet is felépíthető legyen." Nem sokra rá a Szentkirályi Mór vezette bizottság az építés ügyeinek felfüggesztését javasolta az igazságügy minisztérium leirata alapján, amely a tervezett törvényszéki reformra való tekintettel született.10 A városi tanács közgyűlése e javaslatot nem fogadta el, és elrendelte a pályázat 1868. március 23-án történő újbóli kihirdetését 30 napos határidőre. A közgyűlés 1868. szeptember 16-i ülésének jegyzőkönyve arról tudósít, hogy három pályamű érkezett be.11 Közülük egyet Szkalnitzky Antal, kettőt Steindl Imre készített. Az „1868/4" dátumot viselő Szkalnitzky-féle tervlapokat ifj. Koch Henrik, Szkalnitzky építésztársa is ellátta kézjegyével 12 (27—29. kép). A terveken szereplő finom arányú, mértéktartó épület az itáliai reneszánszot idéző kora eklektikus stílusban fogant, csak a hátsó udvarban álló kápolna mutat középkorias-romantikus formákat. Steindl Imre két pályaműve közül az egyik neoreneszánsz, a másik gótizáló volt, sajnos mindkettő elkallódott.13 A terveket Szumrák Pál városi főmérnök, valamint Diescher József és Ybl Miklós építészek bírálták el. A 600 forintos I. díjat Szkalnitzky Antalnak, a 300 forintos II. díjat Steindl Imrének ítélték oda. Megjegyezték azonban, hogy nem a beérkezett tervek alapján kéne a törvényszéket felépíteni, hanem új tervet kellene készíttetni, mivel a telken csak az egyik törvényszéki osztály elhelyezésére szolgáló ház felépítését tartják lehetségesnek. A kijelölt bizottság úgy vélte, hogy az emelendő épületben a fenyítő törvényszéknek kéne helyet kapnia, ,,s tekintettel arra, hogy Steindl Imre pesti születésű fiatal építész, e szakmábani ügyességének és jeles tehetségeinek szép jeleit tanúsító, a tervek és a költségvetések elkészítését reá bízandónak indítványozza".14 A közgyűlés az 1868. szeptember 16-án kelt határozatában elfogadta azt a javaslatot, hogy az épületben csak a fenyítő törvényszék kerüljön, de mind Szkalnitzkyt, mind Steindlt felszólította módosított tervek és költségvetés elkészítésére. Nem tudjuk, rajzolt-e Szkalnitzky másodszorra is terveket, vagy tudván a bizottság Steindlt pártoló javaslatáról, lemondott erről. A közgyűlés 1869. június 9-én kelt jegyzőkönyve mindössze arról számol be, hogy a „Steindl Imre építész által készített tervek ... kisebb szerű módosítások alkalmazása mellett elfogadtatnak ... a közgyűlés az építkezést f.é. Augusztus 1.11 Steindl Imre építész II. számmal jegyzett terve szerint folyamatba véteti".15 Steindl tehát megint két — minden bizonnyal ismét egy neoreneszánsz és egy gótizáló - tervváltozatot nyújtott be. (Sajnos ezek a tervek sem maradtak fenn.16) Az elfogadott „II. számmal jegyzett terv" a gótikus variáns, hiszen 1870-ben - további módosítás után, de a stílus megváltoztatása nélkül - az építkezés gótizáló modorban indul meg. A kivitelezés a költségvetés szerint 518.680 forintba került volna.17