Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Sisa József: A pesti Új Városháza
numentális stylbeni terv kiviteléhez kívánt kőfaragó munka többlet összegét" nem szavazták meg.32 A bizottságot ugyanakkor felszólították „egy solid ugyan, de egyszerű, a városhoz szokásos stylű épület tervét és annak megfelelő teljes és részletes költségvetést terjesszen elő, az építkezést az alapzathoz csak addig folytassa, míg az ily módon folytatandó alapzat, a közgyűlés által, a bemutatandó terv és költségvetés alapján hozandó határozatnak előreláthatólag útjában nem állandó. A szobrokkal gazdagított, gótikus homlokzat nem nyerte el a közgyűlés tetszését. Elsősorban ugyan a magas költségeket kifogásolták, de a határozat megfogalmazása („a városhoz szokásos stylű épület" igénye) burkolt formában a gotizáló megoldás elvetését sejttette. Steindl Imrét fel is szólították, hogy „a góth styl mellőzésével, olcsóbb tervet készítsen".33 Steindl mégis ismét két tervváltozatot rajzolt 1870. december 4-i dátummal, egy gótizálót és egy neoreneszánszot. Mint az előzőekben láttuk, az építész korábban két ízben is hasonló, kétféle tervariánst nyújtott be. Nem kellett tehát - ahogy a szakirodalomban több helyen szerepelt néhány hét alatt megalkotnia a neoreneszánsz változatot, az már többé-kevésbé készen állt. Egyébként is a szóban forgó módosítás az alaprajzokra nem, vagy csak alig terjedt ki, elsősorban a homlokzatokat kellett újra rajzolni, a részletrajzok pedig az építkezés közben folyamatosan készültek. Az 1870 decemberében beadott sorozatból a pince és a II. emelet alaprajza ismert.34 (32. kép) Ezek néhány apróságtól eltekintve teljesen azonosak a megépült változattal. A két variáns között nem volt nagy árbeli különbség: Steindl a gotizáló megoldás költségeit — nyilván a drága szobrok elhagyásával — 728.000 forintban, a neoreneszánszét 702.000 forintban jelölte meg.35 Külön érdekesség, hogy olyan szakemberek, mint Reitter Ferenc és Ybl Miklós a gotizáló megoldás elfogadását ajánlották. Mint ahogy előre sejteni lehetett, a városi közgyűlés 1871. március 29-én másként határozott 36: „... egy részről tekintve azt, hogy ezen épület létesítése iránt... a takarékossági tekintet volt irányadó, — tekintettel másrészt azon körülményre, hogy a renaissance stylben készített terv egy középületnél mindenesetre megkívántató szép ízlés követelményeinek, valamint azon rendeltetésnek, melyre ezen épület használtatni fog, teljesen megfelel, a közgyűlés ... a renaissance stylben készített tervet szavazat többséggel fogadja el ". E vőlegesen jóváhagyott, neoreneszánsz tervek alapján folyt tovább az előző évben megkezdett építkezés. Gótikus stílusban készült azonban az épület impozáns, öntöttvas szerkezetű lépcsőháza, nyilván a stílusváltozás előtt rendelték meg az Oettl-cégnél, talán egy részét már le is szállították. Egyébként az öntöttvas szerkezet és a csúcsíves stílus párosítása — mint ahogy erről később szó lesz — az európai gyakorlatban elterjedt megoldás volt. Az építkezéshez szükséges terveket, részletrajzokat Steindl a munkálatokkal párhuzamosan készítette.37 (35-38. kép) A rajzolásban segédkezett barátja, az ifjú Schulek Frigyes is, aki 1870-ben tért haza Itáliából és Steindlnél helyezkedett el.38 Bizonyíték erre egy finom kidolgozású akvarell 1873-ból, amely az Új Városháza udvarát ábrázolja, s melyen Steindl szignója alatt Schuleké is látható 39 (46. kép).(A képen szereplő szobrok nem készültek el, bár egy másik részletrajzon is felfedezhetünk hasonlókat.) Az Új Városháza építésére a közgyűlés 1873 áprilisában további 35.000 forintot szavazott meg, amit a vártnál költségesebb talajmunkák, a közgyűlési terem díszítése és