Ars Hungarica, 1984 (12. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Nemes Márta: A pesti harmincadhivatal (vámház) és a Gerbeaud építéstörténete
oldalhomlokzata a Dorottya utca felé 20 tengelyes volt. A József tér felé csupán 10, aszimmetrikusan kiosztott nyílás nézett. A földszint nagy, boltozatos helyiségeiben raktárak és irodák, az emeleten szolgálati lakások voltak. A főhomlokzatot mélyített ablakmezők között vertikális faltáblák tagolták. Kapuzatát díszes, mindkét szintet átfogó ion fejezetű pilaszterek szegélyezték. A bejáratot konzolos főpárkány, és fölötte az attikán álló két váza között hatalmas címer is hangsúlyozta. Az épület igen korai megvalósult példája annak a lehiggadt, klasszicizáló,késő barokk helyi építő stílusnak, amelyhez képest már a kortárs hillebrandti architektúra is „túlságosan barokk". Az épületről készült korabeli leírások is kiemelik az épület és főleg a bejárat szépségét1. Kár, hogy a hat évvel később, 1789-ben meginduló tárgyalások a Városi Színház és Vigadó felépítéséről olyan sokáig, 1808-ig elhúzódtak, mert az 1791-ben a harmincadhivatallal szembe megtervezett színház és Vigadó stílusa igen közel állt a vámház architektúrájához? Az Országos Építési Igazgatóságon 1792-ben készült Vigadó nélküli Városi Színház tervváltozatáról pedig akár azt is mondhatjuk, hogy tervezője szinte a meglevő harmincadhivataléhoz igazította a színház homlokzati architektúráját. A színház is és a Vigadó is végül a tér nyugati oldalán épült fel 1812-re, de a keleti és déli front már a 18—19. század fordulójára klasszicizáló—késő barokk homlokzatú házakkal „népesült be", és városképileg meglehetősen egységes képet mutatott. A kompozícióra a koronát az 1812-ben megnyílt német színház „tette fel", egyben azonban fel is borította a térnek azt a finom egyensúlyát, amit körös-körül 21 az egyemeletes házak képe nyújtott. A vele egyidejűleg befejezett egykori Magyar Király szálló 22 (a mai Dorottya u. 2. helyén) pedig már a klasszicizmus kérlelhetetlen előretörését szimbolizálja a II. József-kori épületegyüttesben (66. kép). Miként azt a háromemeletes szálloda és a német színház tömege is jelzi, a harmincadhivatal 30 évvel felépülte után ósdivá és töpörödötté vált. A tervszerűen kiépülő Lipótváros legfontosabb terének, a Színház térnek egyik legértékesebb telkét foglalta el, mely egyben kulcsszerepet játszott az új városrész északi területének a Belvárossal való összeköttetésében. Forgalma pedig csakhamar olyan intenzívvé vált, hogy már az 1808-ban megalakult Szépítő Bizottmány is első teendői között foglalkozott a kibővítés kérdésével. Emiatt készülhettek az 1810-ből származó felmérések (64—65. kép). Akkor azonban az épülő német színház minden pénzügyi kapacitást lekötött, így a tervezett bővítés elmaradt. Nem az épület értéktelensége, inkább az üzemeltetésével járó kellemetlenségek vezettek oda, hogy felmerült a térről való kitelepítésének gondolata. Először a Kirakodó (ma Roosevelt) térhez közelebb, a mai Vigyázó utca 3. szám alatti telekre i3 akarták elhelyezni, de a Duna-part szabályozásával ez a hely is túl messze került az árukirakás helyétől. Ezért a kamara úgy döntött, hogy maradhat ahol van. József nádor építészetileg nem talált az épületen kifogásolni valót, így Hild János városrendezési tervén is változatlanul hagyta.24 Széchenyi 1833-ban meg akarta vásárolni az igen kedvező adottságú telket, hogy a hamincadhivatal helyére a Nemzeti Casino palotáját építtesse fel.. 1836-ban Hild Józseffel meg is terveztette a kaszinót úgy, hogy a földszinten áruház lett volna, a két tér felől pedig egyenesen a kaszinó I. emeleti helyiségeibe lehetett volna felhajtani. A II. emeletre a tagok szállásait tervezték. Az új harmincadhivatalt pedig a mai Roosevelt tér közepére akarták felépíteni, a mai Arany János utca tengelyébe. Ebben az időben