Ars Hungarica, 1990 (18. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: Henszlmann Imre szerepe az Akadémia palotájának építésében
Kemény Mária HENSZLMANN IMRE SZEREPE AZ AKADÉMIA PALOTÁJÁNAK ÉPÍTÉSÉBEN Pulszky Károly 1892-ben ezt írta az Akadémia épületéről: „... az Akadémia palotája művészi tekintetben méltóan megvalósította a hozzáfűzött reményeket: a hatvanas években európaszerte emelt renaissance ízlésű épületek közt a legelőkelőbbek egyike. Az is bizonyos, hogy a főváros építésében korszakot jelez az Akadémia építési bizottságának határozata, amely Budapesten létrehozta az első renaissance stílű palotát, és ezzel megnyitotta hazánkat a modern architektúra legtermékenyebb irányának, amely azóta csakugyan túlsúlyban maradt építészetünkben. Az Akadémia gyönyörű palotája e szerint reánk nézve kettős jelentőséggel bír: egyfelől a jelen század harmadik negyedének legsikerültebb építési alkotása a fővárosban, másfelől meg legrégibb tagja annak a hosszú palotasornak, mely az egykor szerény, vidékies jellegű Budapestet a jelenkor legszebb városai közé emelte." Henszlmann Imre közel két évig fáradozott azon, hogy ne ez az épület valósuljon meg. Már párizsi tartózkodása idején bekapcsolódott az épület tervezésének előkészítő munkálataiba, hazatérése után pedig ez volt első jelentős közszereplése. Talán nem túlzás azt állítani, hogy nagyrészt az ő fellépésének köszönhető az a komoly politikai szenvedélyeket is felkavaró nyilvános vita, ami a felépítendő palota stílusa kapcsán kibontakozott. Szerepe nemcsak bonyolult és sokrétű — hiszen programot készített, két építésztársával együtt— maga is részt vett a pályázaton, ugyanakkor elméleti előadásokkal és cikkekkel agitált a gótikus stílus mellett — de rendkívül ellentmondásos is. Henszlmann az emigrációban élénk és folyamatos kapcsolatot tartott fenn az Akadémiával, elsősorban Toldy Ferenc titkárral folytatott levelezés formájában. Beszámolt kutatásairól, tudósított a párizsi eseményekről, sajtóról, kérésre könyveket, okiratokat szerzett be, illetve másoltatott le stb. Természetesen kezdettől figyelemmel kísérte a palotaépítés itthoni előkészületeit, a közadakozást, a telek kiválasztását. Már 1860 tavaszán felajánlotta, hogy megszerzi a párizsi akadémia új épületrészeinek tervrajzait, ehhez azonban hivatalos megbízást kellett kérnie a magyar akadémiától. Ennek birtokában sem ment azonban könnyen a tervek megszerzése, amint erről Henszlmann 1860. július 26-i párizsi keltezésű levelében Toldy Ferencnek beszámolt. Mégis a „... fődolog megvan, azaz az alaprajz, mennyiben ez magában foglalja az akadémiaépületnek speciális részét, ti. a gyűlések termeit, a könyvtárt, a titoknoki és más hivatalbéli localitást. Ezen rész igen tanulságos arra leginkább, mit nem kell tenni nálunk, másrészt pedig a termek anyagi mértékbeli nagyságára nézve. Ennek nyomán, úgy hiszem, hogy képesek leszünk egy jó programot készíteni, minek kidolgozására ajánlkozom." Az építészeti program kidolgozására vonatkozó ajánlatát ekkor már nem először teszi meg Henszlmann, s az nem is marad visszhangtalanul, mert az Építési Bizottmány valóban építészeti tanácsadásra kéri fel, s ily módon mintegy felhívásra, az ügy szolgálatában térhet haza Párizsból. Amikor 1860 augusztusában Pestre érkezik, már érett elképzelései vannak az épület funkciójáról, alaprajzi elrendezéséről, s több alapvető kérdésben sikerül is módosítania a háromtagú Építési Bizottmány koncepcióját. Többek között ő veti fel, hogy az Akadémia feladata volna a felajánlott Eszterházy gyűjtemény elhelyezéséről gondoskodni, s ezt a palota felépítésével egyidejűleg meg lehetne oldani, ő beszéli rá a Bizottmányt arra, hogy a telek északi részét reprezentatív tereket is magában foglaló bérházzal építsék be, s így könynyítsék meg a kialakulóban lévő zenei, képzőművészeti egyesületek elindulását.