Ars Hungarica, 1998 (26. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Kovács Imre: „Címere, lám, a kerék, oltalma e mennyei jelkép"
Kovács Imre „CÍMERE, LÁM, A KERÉK, OLTALMA E MENNYEI JELKÉP" Még egyszer a nagyszombati pecsét ikonográfiájáról* Indoklásra szorul, hogy rövid időn belül miért kerül ismét előtérbe Nagyszombat város ikonográfiai szempontból kuriózumnak számító 14. századi pecsétje, mikor nemrégiben Takács Imrétől olvashattunk ugyanebben a tárgyban (1. kép). Elöljáróban összegeznünk kell azonban mindazt, amit az eddigi szakirodalom alapján a pecsét ikonográfiájáról tudunk. Külső - S(IGILLUM CIVIVM DE ZVMBOTHEL CVM ROTA FORTVNE - ill. belső - ET DEVS IN ROTA - köriratai alapján joggal tarthatjuk az antik Fortuna-kerék hagyomány keresztény szellemű örökösének. Kétségtelen az is, hogy a rota (kerék) szót kétszer is felhasználó köriratainak jelentése Boethius művének, a De Consolatione Philosophiaenak egyes, mindenekelőtt a mű negyedik könyvében található részeivel oldható fel. Ebben Boethius a koncentrikus kör pályáin mozgó pontok és a középpont mozdulatlanságának ellentétpárjával a Fortuna istennő hatalmának alávetett, állandóan változó világ és az isteni gondviselés állandósága között fennálló szembenállást tette szemléletessé. Pecsétünk a középkori Fortuna-kerék ábrázolások leegyszerűsített változataként értelmezhető, hiszen ezek állandó tartozékai, a sors forgandóságát jelképező emelkedő és alászálló földi királyok, s Fortuna alakja sem kerültek ábrázolásra. Ez utóbbi elhelyezését illetően több típus is létezett, melyek közül az a változat szolgálhatott kiindulópontul pecsétünk vésnöke illetve tervezője számára, melynek középpontjában ott trónol a végzet istennője. Alakját Krisztus-ábrázolással helyettesíteni nem volt idegen az Istent egy kerék közepében elképzelő Boethius szellemétől sem. Egyetlen láncszem hiányzik csupán. A Fortuna uralma alatt lévő változó világgal szembeállított isteni középpont tengelyében ugyanis nem trónoló Krisztus, hanem Krisztus Szent Arca típusában megjelenített Facies Dei ábrázolás tűnik fel. Jóllehet ez pecsétünk fő motívuma, amiről azonnal felismerjük - mint például az 1683-as nagyszombati Kalendárium címlapján is (2. kép) -, vele a szakirodalom eddig, azonosításán túlmenően, nemigen foglalkozott. Úgy tűnik, hogy az Istenarc ábrázolása ebben a kontextusban speciális jelentéssel bírhatott, azonban az ET DEVS IN ROTA köriratból mindez nem következik egyenesen. Következésképpen a nagyszombati pecsétkép ikonográfiájának maradt még egy eddig nem tanulmányozott aspektusa, nevezetesen a pecsét geometriai és eszmei középpontját alkotó Facies Dei jelentése és funkciója. Ezzel foglalkozunk a továbbiakban.