Ars Hungarica, 1999 (27. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Gosztonyi Ferenc: A „helyes" művészettörténeti álláspont kérdése Pasteiner Gyula írásaiban

ugyan azon törvényeket igazolják. Előre küldik a költőket. A költők fogé­konnyá teszik a kedélyt az érzék által közvetített fenséges iránt."19 A tör­ténelmi szükségszerűség szerint tehát a jelentős nemzeti szobrászat feltű­nése tulajdonképpen „elkerülhetetlen", ugyanis: „A mi népünkre nem al­kalmazható Hegelnek azon állítása, hogy a művészet már nem virágzik többé soha úgy fel, mint a túlnyomólag kedélyi és képzelmi világú görö­göknél, mert elnyomja a reflexiós irány."20 Pasteinert körülbelül 1877-ig, görög-római tárgyú stúdiumaival össze­függésben, a szobrászi stílus problémái foglalkoztatták. A legkorábbi pub­likációktól kezdve érdekelte Izsó szobrászata. Az Izsótól elvártak és a Win­ckelmanntól tanultak közös nevezőre kerültek Pasteinernek a nemzeti szobrászatról, a­z 1870-es évek elején kifejtett elképzeléseiben. Együttes szereplésük közös, bár más-más okkal magyarázható bukással végződött. Winckelmann tekintetében az 1870-es évek közepére meglehetősen tudat­hasadásos állapotba került: a szobrászatról közreadott, a szobrászati stí­lust érintő „ideális" nézeteinek szemléleti alapját ugyanis, az ekkortól éle­sen elítélt Winckelmann munkái képezték. Izsó pedig egyszerűen csaló­dást okozott Pasteinernek azzal, hogy emlékszobrokra áldozta erejét. Izsó emlékével annak halála évében a Kelet Népében,"­ Winckelmann-nal pe­dig legélesebben A régi művészetek-ben „számolt le". Winckelmannt felvál­totta Semper, Izsó viszont magával vonta a szobrászatot. Pasteiner ér­deklődése néhány éven belül, szinte kizárólagosan, a festészet problémái, és főleg Zichy és Munkácsy művei felé fordult. Minderről folyamatában az alábbiakban. Honvédszobraink című, az emlékszobrok ellen intézett, két részben megjelent írásának második részét, Izsó Haldokló /ho­nvéd­jének szentel­te.22 Elemzésében utalt a mű előképére, a Haldokló gall­ra és a kompozíció követéséből származó, a Laokoón-vitát idéző konfliktusra 23: „Le kellett vonni a capitoliumról mindent, mi benne barbár volt, a durva és nyers vo­násokat átszellemült arc­czá kell vala varázsolni, a testi fájdalom és szen­vedés által összeránczolt homlok redőit nemes derültséggé és az erőszako­san fölnyílt ajkakat összezárva rájuk az ihlettség csókját hinteni."24 Pastei­ner elemzése szerint ez nem sikerülhetett, nem lehet csak a formát köl­csönözni, ezért Izsónak a kudarc után más tárgyat, a győztes honvédét ajánlotta, amely témájánál fogva csak remekmű, leírója pedig egy „magyar Winkelmann"25 lehet: „Magára a művészet ihlettségére van szükségünk, mint Winckelmann mondja, hogy hű vázlatát adhassuk a győzelmes hon­véd eszméjének, mely minden esetre ott áll a belvederi Apollo mellett."26 A Petőfi-szoborterv tárgyalása előtt, hogy Pasteiner érvei érthetőek le­gyenek — az Izsó-kritikák ismertetésének sorát megszakítva -, néhány hónappal érdemes előre ugrani. Pasteinert - a Pesti Napló tudósítójaként -, az 1873-as bécsi világkiállí­tás képzőművészeti tárlata általános, elméleti fejtegetésekre késztette.­" Ezek a „levelek", a kortárs és a régi művészet(ek) viszonyát érintő fejteget

Next