Ars Hungarica, 2000 (28. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: A budai könyvfestészet Mátyás-kori kezdeteinek kérdéséhez

Hoffmann Edith 1929-ben megjelent Régi magyar bibliofilek c. munká­jában foglalkozott behatóan Kálmáncsehi Domonkos egy másik, Breviáriu­mot és Missalét tartalmazó kódexével (New York, Pierpont Morgan Library, G 7).12 A kézirat jelentőségét a gazdag díszítésen túl Hoffmann egyrészt abban látta, hogy a kézirat az első rész végén (f. 2031) a készítés korára vonatkozó 1481-es évszámot tartalmaz. Ez az évszám Hoffmann szerint több nehezen datálható kézirat kronológiai rendbe állításához nyújt segít­séget. Másrészt, mivel a kódex díszítése itáliai elemek mellett északi voná­sokban is bővelkedik, magyarországi műhelyt feltételez. Hoffmann Edith e műhely munkamódszerére is következtetett e kódex alapján. Arra gondolt, hogy a budai festők az akkor már itt nagy számban létező kódexeken ké­pezték magukat mégpedig úgy, hogy azok lapjainak ornamentikájából és kompozíciói közül válogattak. Például, nyilvánvaló, hogy a kódex második, kvalitásosabb része is előképül szolgált az elsőnek. Hoffmann azt sem zár­ta ki, hogy mivel 1485 előtt inkább szerény, ornamentális díszítésű, mint­sem jelenetekkel díszített kódexek érkeztek Itália felől, kellett a Budán dolgozó illuminátoroknak a német és a közép-európai művészetre is tá­maszkodni.­" Vegyük számba a kódex karakterisztikus elemeit. A lapszéldíszek többsége egy finom tollrajzos mezőben szétszórt kehely­szerű és karéjos szirmú virágokból, apró bimbókból valamint szakállas aranytallérokból áll. E motívumok gyakran rendeződnek gömbbel és hen­gertaggal áttört növényi motívumokkal díszített léc köré (ff. 71, 2251.). Gyakori díszítőelemei a puttókon kívül az olykor medaillonba foglalt ma­darak, vaddisznón vagy kecskén lovagoló alakok, a fűben pihenő szarvas, a torzlények között emberfejes maszk, kentaur (7r, 18r, 21r, 11­2r, 152r, 222r). A repertoár jó része Fra Evangelista da Reggio 1475 körüli ágosto­nos breviáriumából ismert.14 A fekvő és nyakát megfeszítő szarvas (f. 71) Borso d'Este 1455 táján illuminált bibliája Taddeo Crivelli és Giorgio d'Alemagna munkájának tartott lapján jelenik meg.15 E kör jellemzője a bőségszaru, melynek száját hegyes levelek és gránátalma töltik ki. Ez utóbbi motívum a kódex két részének egy-egy oldalát önállóan kitöltő sze­gélyévé is válik (ff. 113v, 227v). A két sorba rendezett ötszirmú virágoktól meghatározott fehér alapos lapszéldíszt (ff. 219v, 219v) számos 1450-es évektől dolgozó ferrarai illuminátor, például Taddeo Crivelli kedvelte.16 A kódex néhány lapjának keretdísze lényegében az eddigiek variánsa. Jel­lemzője egy visszahajtott szirmú, veseformájú virág (ff. llv, 3­7r, 18r, 211,lv). Ez a típus is ferrarai előzményekre nyúlik vissza, pl. az említett Jacopino da Reggio breviáriumának kedvelt motívuma.1' A lapszéldíszek között akad egy fehér indás is (f. 104v) és a változatosság kedvéért még egy francia-flamand típusú is (f. 571). Franciscus de Castello kedvelt lap­széldíszeinek rokonai is feltűnnek a kódexben. Egyfelől a pontokkal tele­hintett hátterű, dúsan örvénylő akantuszlevelesek másfelől azok, melyeknek uralkodó elemei a hatalmas, pontozott fészkű virágfejek (f. 1651, 2801). Közvetlenebb rokonaikat Hoffmann a lombard-milánói festőkör emlékei-

Next