Ars Hungarica, 2000 (28. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Dokumentum - Bor István: Bor Pál és a szocreál

Moszkva De a művész szerepe nem az, hogy szolgáljon, hanem, hogy vezessen. A művésznek hinnie kell abban, amit ábrázol. Erkölcstelen a polgári művészet, mert mindegy neki a tartalom és csak a forma fontos. A művészet létjogosultsága az, hogy van mit mondania. A műt a művészetben fontosabb, mint a­hogyan. - A polgári művészet csupa forma. Igaz, hogy ez a forma tökéletes. A kollektív művészet ez ellen a forma ellen nem is emel kifogást, hanem átveszi és megtölti erkölcsösebb tartalommal, olyannal, mely a népből szól és a néphez szól. Természetes, hogy azok a művészek, akik nincsenek velünk egy nézeten, nem hihetnek a mi hitünkkel, és így nem lehetnek a mi művészeink. De a túl nagy szabadság nincsen a művészet hasznára, éppen, mert szeszélyre és individuális túlzásokra vezet. Mi akarjuk, hogy a művészek is bekapcsolódjanak abba a rendbe, amit mi a társadalom részére megállapítottunk. A társadalmi anarchiával szemben kollektív rendet, a művészi anarchiával szemben a kollektív művészetet akarjuk. Párizs: Ez utópia és elmélet. Szépen hangzik. A valóság azonban az, hogy a mi társa­dalmunk feladatokat ad a művészeknek, önök pedig reményeket... A művészet független a témától. Az utóbbi tíz évben óriásit fejlődött itt a művészet, és témáról szó sem esett. Mi sem tagadjuk a témát, megfestjük, megfaragjuk, ha kívántatik, még ha nem is hiszünk benne. Dolgozunk mi még Moszkvának is szívesen, ha feladatokat ad. A művésznek munkaalkalom kell. A művész annak a munkája, akinek munkája van részére, s Moszkvát azért hagyják el a művészek, mert nincs részükre olyan feladata, ahol propagandán és politikán túl művészetet is produ­kálhatnak. 1928-ban a Kassák féle Munkában rövid, de kemény kritikát ír a kézműipari tárlatról.­ „Hiszen tudjuk, hogy a kispolgár szívesen tetszeleg magának elmúlt ko­rok stílusának pompájában, mert társadalmi elhelyezkedésének patinát gondol adni azzal, ha lakását a régiség látszatával ruházza fel... A bútor nem luxus -, hanem használati cikk. Mindenkinek hozzáférhető bútorok kellenek. Egyszerűbb eszközökkel szebb és olcsóbb bútor. Ma már mindenütt Európában és Amerikában -kivéve nálunk - tudják, az egyszerűség nagyobb szépség minden dísznél... Az ész­szerű termelésnek az észszerű világfelfogás az alapja. De ki gondolkodik itt ma észszerűen s ki is merne gondolni a szociális szükségletek észszerű kielégítésére?" Egy időben rendszeresen ír kiállításokról a Népszavába. A felszabadulást felszabadulásként éli meg, és nehéz helyzetben, de lelkesen veti magát a munkába. Ezért éri váratlanul, ami következik. Ahogy már idézett „önarcképe" elején írja: „szembe kerültem önhibámon kívül a saját hazámban a környezetemmel, bármennyire igyekeztem is annak hasznára lenni. Fokról fokra zárult az elszigeteltségem, a magamra hagyottságom. A művészet­ i karakter és stílus két ok, mely miatt a természetet megmásítjuk. A karakter a ter­mészetnek a lényegéből folyó, belülről kifelé való megváltoztatása. Ebben az esetben minden nem karakterizálót elhanyagolunk, minden jellemzőt túlozunk. A stílus a természetnek kívülről befelé való megmásítása. Egy ízlésszabályokból keletkező formatörvénynek a természetre való kényszerítése. "

Next