Ars Hungarica, 2005 (33. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Veszprémi Nóra: A Magyar Nemzeti Múzeum másolási naplója

Veszprémi Nóra A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MÁSOLÁSI NAPLÓJA* Jól ismert múzeumi képeink megtévesztően pontos vagy éppen mosolyogtató másolataival találkozva általában nem jut eszünkbe eltűnődni azon az intéz­ményi gyakorlaton, amely létrejöttüket lehetővé tette, holott a 19. században a Magyar Nemzeti Múzeum egyik alapvető feladata volt, hogy a művészek számára lehetőséget biztosítson a képtár festményeinek másolására. Az egy­kori másolási napló, amelyben azt rögzítették, hogy ki, mikor, melyik fest­ményről készített kópiát, ma a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában talál­ható.­ Ez a dokumentum az egyik legfontosabb forrásunk, ha a másolás 19. századi múzeumi gyakorlatáról szeretnénk tájékozódni Magyarországon. A napló - természetéből adódóan - időrendben tartalmazza az adatokat, ezért a benne rögzített információ szemléletesebb megjelenítése érdekében a leg­fontosabb feladat a másoló festők, illetve másolt képek szerinti feldolgozás volt. Az alábbi tanulmány az e munka elvégzése során levont tanulságokat foglalja össze. A napló A naplónak, amely az 1844 és 1869 közötti időszakból tartalmaz adatokat,s minden sora négy rubrikára oszlik: „Festvényt általvett mikor?", „Festész neve.", „Festvény száma 's tárgya.", ,,A' festvény visszaadatott." A múzeum­ban külön terem állt a másolók rendelkezésére (Kubinyi Ágoston igazgató a Nemzeti Múzeumról 1848-ban kiadott könyvecskében azt írja, a múzeum képtára nyolc teremből áll, ,,a' festő termet is ide értvén"3); kérésükre a kivá­lasztott képet átszállították ide, majd a másolás befejeztével visszavitték a helyére. Az első és az utolsó rubrikában szereplő dátumok nyilván a szállítá­sok időpontját jelzik. A napló tanúsága szerint egy festmény lemásolása álta­lában nagyjából egy hónapot vett igénybe. Az adatokat összevetve kiderül, hogy gyakran egyszerre többen is másol­ták ugyanazt a képet. Ilyenkor is pontosan feljegyezték a naplóba, hogy ki mikor kezdte és fejezte be a munkát. Ez arra utal, hogy a napló nemcsak arra szolgált, hogy rögzítsék, melyik kép van éppen a másolók termében, ha­nem arra is, hogy nyilvántartsák magukat a másolatokat.­ Erre következtet­hetünk abból is, hogy néhány esetben azt is felírták, hogy a rendelkezésére álló idő alatt az illető festő hány másolatot készített a festményről. Ez azon-

Next