Ars Hungarica, 2006 (34. évfolyam, 1-2. szám)

1-2. szám - Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete

Lovay Zsuzsanna THÉK ENDRE HISTORIZÁLÓ BÚTORMŰVÉSZETE A 19. század második felének magyarországi bútortörténete az iparművészet eddig kevéssé kutatott, ám fontos fejezete. A közel négy évtizedet átölelő korszak, az 1870-es évek közepétől az első világháború kitöréséig az építészetben és a vele szorosan összekapcsolódó belső berendezésben, bútorművességben számos stílust, irányzatot, művészi felfogást vonultatott fel. E széles spektrumban egymás mellett, ám egymást áthatva, eklektikusan összefonódva voltak jelen a romantikus historizmus, a neoreneszánsz, a neobarokk és a neoklasszicizmus, majd az új stílusirányzat, a szecesszió különböző változatai. Mindezt átszőtte a nemzeti stílusteremtés két főbb vonulata: a magyar történelmet és népművészetet konzerválni kívá­nó törekvés, illetve a magyar és külföldi - nem utolsósorban gyarmati indiai, perzsa és mór - építészeti elemeket a szecesszió floralizmusával ötvöző kísér­let. A magyar iparművészetben egyszerre volt jellemző az egymással párhu­zamosan futó osztrák, német, francia neostílusok hatása és a historizáló­eklektikus népi motívumkincset az önálló nemzeti művészet megteremtésé­nek igényével felhasználó irányzat. A fenti törekvések szimbiózisa Thék Endre bútorasztalos munkásságában ugyancsak megtalálható. Thék Endre a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejé­nek tipikus vállalkozója. Külföldi tanulmányai és tapasztalatai után Bu­dapesten alapította meg az első nagyszabású magyarországi bútorgyárat. Művészi színvonalú bútorokat és belső berendezéseket készített, neves mű­vészek, tervezők vázlatai, tervei alapján. A főváros legjelentősebb állami köz­épületeinek reprezentatív enteriőrjei - az 1870-es évek közepétől közel negy­ven évig - többségében a Thék-gyárból kerültek ki, mintegy normát szabva a historizmus magyarországi berendezéseinek mind művészi, mind szakmai­kiviteli szempontból. Thék Endre „igazi iparos self-made-man typus" - aho­gyan kortársa, Gaál Károly jellemezte.­ Az asztalosinasként induló fiatalember hihetetlen elszántsággal és akarat­erővel hozta létre Magyarországon az első valóban nagyipari szinten dolgo­zó bútorgyárat. Kitartó munkájának eredménye a „Thék Endre Bútor, Zon­gora és Épületmunkák Gyára Részvénytársaság", melynek értéke 1919-ben, Thék halálakor közel ötmillió korona volt. A Thék Endrében lakozó ambíció szerencsés pillanatban - a 19. század hetvenes éveiben, a magyar ipar születésének idején­­ bontakozhatott ki. A nemzeti ipar megteremtésének 1842-ben, az első országos iparkiállítás körül

Next