Art Limes 2007/2. szám - Báb-tár IV.
2. Báb és színház - Balogh Géza: A Mesebarlangtól a Budapest Bábszínházig
32 I BÁB ÉS SZÍNHÁZ Az első és egyetlen évadban öt bemutatót tartottak, ebből négy úgynevezett „vegyes" műsor, vagyis rövid mesék füzére, és csak negyedik nekifutásra próbálkoztak önálló, kétrészes báb-mesejáték bemutatásával. De már az évad közepére szertefoszlott a kezdeti idilli hangulat. Óhidy Lehel így emlékezett a megváltozott helyzetre: „A társulat egy része tudta, vagy ösztönösen érezte, hogy a színház nem áll szilárd talajon, amely pedig az egyetlen biztosíték arra, hogy tovább fejlődhessék, és hogy valóban megteremthesse a hivatásos magyar bábjátékot. Ebből a részben tudatosodott, de főleg ösztönös helyzetből pattant ki a nyugtalanság szikrája. E nyugtalanság eredményeként megromlott a kis család derűs élete." A társulat fellázadt az igazgatónő ellen. 1949. április 29-én leváltották Révész Zsuzsát, helyére a Nemzeti Kamaraszínház egykori titkárát, Dutka Sándort nevezték ki, dr. Körmöczi Lászlót (1906-1983) rendezőnek, Békés Istvánt (1900-1982) pedig dramaturgnak szerződtették. Ekkor került a társulathoz Havas Gertrúd (1927-1982), aki később kivételes vonzerővel rendelkező komédiásként a társulat kiemelkedő művésze lett. Hamarosan Dutka Sándort is menesztik, a helyére Piri Kálmánnét jelölik ki. De ez már nem sokat változtat a társulat helyzetén. Valóságos csapdába csalja őket a hozzá nem értés. Miközben fenntartójuk, az MNDSZ folytonosan szuperlatívuszokban nyilatkozik „saját" bábszínházáról, illetékesei megvetően beszélnek a népligeti és városligeti vásári bábjátékosokról. A bábmozgalomban is megkezdődik a tisztogatás. A frissen alakult Bábjátékos Szövetségben már nem jut hely a régi mestereknek, és megindul a két vásári bábjátékos család, Hinczék és Keményék ellehetetlenítése is. A kultúrpolitikának gondja van rá, hogy végleg leszámoljon a Büky Béla-féle (1899— 1983) narodnyikokkal, az A Tóth Sándor (1904— 1980) fémjelezte cserkész-bábjátékosokkal, a Révhez hasonló klerikális, gyöngyösbokrétás népieskedőkkel. „A múltat végképp eltörölni" - hirdeti a mind harsányabban zengő Internacionálé magyar szövege, és miközben hamarosan intézetet alapítanak a népművészetek ápolására, földönfutókká teszik a vásári bábjátékosokat A Mesebarlangot kétszer államosították. Először 1949. március 29-én, ekkor vette fel a hangzatos Állami Mesebarlang Nemzeti Vállalat nevet. Ez annyit jelent, hogy a színház fenntartására szánt összeg az MNDSZ költségvetéséből a fővároséba került. A szervezeti felépítésben nem jelentett változást; a Mesebarlang korábban is állami intézményhez hasonlított. Második államosítása a többi fővárosi színház államosításával együtt történt. Ekkor kapta az Állami Bábszínház nevet, és a Paulay Ede utcából átköltözött az Andrássy út 69. szám alatti helyiségbe, a Képzőművészeti Főiskola alagsorába. Személyi állományát a négyszeresére emelték. A bábszínháztörténetben sok közép- és kelet-európai országban kapóra jött a „fordulat évét" követő államosítás: a szovjet minta nyomán létrejött egy tekintélyes bábszínházi hálózat, amely évtizedeken keresztül meghatározta a bábjátszás helyzetét Bulgáriában, az egykori Csehszlovákiában, Lengyelországban, a boldogult NDK területén, Romániában, még a hajdan kiátkozott „láncos kutya" Jugoszláviájában is. Magyarországon másképp alakultak az események. A szovjet példa követésében ez egyszer nem bizonyultak eléggé hű tanítványoknak eleink Bár a Szovjetunióban a negyvenes évek végén már mintegy nyolcvan hivatásos bábszínház működött, a honi pártállam főideológusai csupán egyetlen bábszínház létrehozását tartották szükségesnek Ezzel hosszú évtizedekre meghatározták a kéretlen egyeduralom birtokosainak sorsát az egyetlen bábszínház fejlődésének sajátosan „magyar útját", amely hol kimagasló sikereket és eredményeket mutatott (a két fogalom távolról sem mindig kapcsolódik egymáshoz), hol pedig súlyos ellentmondásokhoz vezetett A Mesebarlangból Állami Bábszínházzá előléptetett intézmény helyzete eleinte bíztatónak tűnik Az újonnan kinevezett igazgató végre igazi szakember, és művelt, tisztességes ember a munkáskáderek világában. Bőd László (1920-2001) művészettörténetet és néprajzot hallgatott az egyetemen, közben festő-növendék volt a Képzőművészeti Főiskolán. Büky Bélával állt kapcsolatban, Rév István színházéban ösztöndíjasként tevékenyke