Art Limes 2009/3. szám - Wehner-Vernissage
3. Portrégaléria - Megyhatárokon innen és túl - Földszagú festmények: Papp Albert festőművész kiállítása, Tatabánya, Kortárs Galéria, 2009
FÖLDSZAGÚ FESTMÉNYEK PAPP ALBERT FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA Az egyik legújabb kiadású lexikon meghatározása szerint Kemendollár község Zala megyében, a Zala folyó mentén fekszik. Lakosainak száma 2001- ben 563 volt, területe 1607 hektár. A település múltjára a Várdombon késő bronzkori erődítmény és középkori várrom nyomai utalnak. A mai település Kemend és Ollár (első írásos említésük 18. századi) egyesítésével jött létre a 19. század második felében. A falu 1741-től a Festeticsek birtokában volt, mely időszakról római katolikus barokk temploma és harangtornya tanúskodik. A falu lakosai mezőgazdasági munkával és fafeldolgozással foglalatoskodnak. Ugyanezen lexikon meghatározása szerint Tatabánya a Vértes és a Gerecse hegység között fekvő megyei jogú város, kistérségi központ Komárom-Esztergom megyében. Lakosainak száma 2001-ben 72 470 volt, területe 9145 hektár. A térség paleolit, neolitikus, rézkori, bronzkori, római és avar kori lelőhely. Az Alsógalla határában 1896- ban felfedezett szénkészlet kiaknázására létesített bányatelepből alakult ki, amely a 20. század elején már az ország széntermelésének 1/3-át adta, és az 1947-ben társközségek egyesülése révén létrejött város az 1980-as évek végéig a magyarországi szénbányászat egyik központja volt. Barokk plébániatemplomok, Turul-emlékmű, Népház, Üzleti Tudományok Főiskolája, bányamúzeum, a hegy oldalában a Balkántól Európa nyugati partvidékéig futó autópálya. Ipari park, gépipar, elektro- és híradástechnika-ipar ad megélhetést a város mai lakóinak. A két, egymással oly ellentétes méretű és jellegű településnek meghatározó jelentősége van Papp Albert festőművész pályáján, életútján és festészeti munkásságában is. E festő 1938-ban, Kemendolláron született, és a budapesti majd egri művészeti, művészetpedagógiai tanulmányainak lezárása után 1959-ben érkezett az akkor bányavárosi virágkorát élő, a teljes kibontakozás előtt álló Tatabányára. Első jelentkezésére már ebben az évben sor került: az első Papp Albert-képek a Népházban rendezett Komárom megyei grafikai kiállításon kerültek közönség elé. Aztán kisebb kamara-bemutatók után 1967-ben megrendezte az első jelentősebb, katalógussal kísért önálló kiállítását, amelyet később számos fellépés követett: alkotóként, művészpedagógusként Tatabánya, a térség művészetének vissza-visszatérő, vagy pontosabban fogalmazva állandóan jelenlévő szereplőjévé vált, mígnem sor kerülhetett e hetvenedik születésnapját követő, visszapillantó, az életműből válogató, mintegy négy évtized termését felvillantó kiállításra. Kemendollár azért fontos, mert valójában, vagy áttételesen minden kép Kemendollárt idézi, és Tatabánya azért fontos alkotói élettér, mert motívumai nem, vagy csak kivételes esetben, mintegy mellérendelten jelennek meg alkotásain - ám rejtetten, szimbolikus utalások révén mégiscsak jelen vannak Papp Albert nem vált bányász-festővé: megtartotta realista szemléletű, természetfestői elveit, Völgy télen, 1987