Art Limes 2009/3. szám - Wehner-Vernissage
4. Műhely - Kihelyezett tagozat-kiállítás: Tatabányáról elszármazott művészek, Tatabánya, Kortárs Galéria, 2007
az 1960-as, a hetvenes, majd a nyolcvanas és a kilencvenes években is újabb és újabb tehetségek jelentkeztek, és közülük sokan távoztak el a városból. Vagyis most már hat évtized egykor Tatabányához szoros szálakkal kötődő, itt született, Itt felnőtt, itt tanult művész pályafutására kell visszapillantanunk, illetve 33, egykor tatabányai illetőségű művész alkotásainak körében kell szemlélődnünk a Kihelyezett tagozat-kiállításon. A várostól való eltávolodásnak, a kihelyezett tagságpozíció létrejöttének korszakok, periódusok, kényszerek és körülmények által meghatározott okai vannak: talán legfontosabbakként a budapesti, pezsgő művészeti élet erőteljes vonzóhatása, az egzisztenciális problémák megoldásának nyitottabb fővárosi lehetőségvilága, az alkotási feltételek megteremtésének viszonylag könnyebb volta, s mindezeken túl a távolságok eltűnése, a kommunikációs csatornák kiépülése és kitágulása. (De azért elgondolkodtató Tatabánya műterem-helyzete, a városban megnyíló kiállítási lehetőségek szűkös volta, a művészettámogatás túlfinanszírozottnak nem ítélhető mértéke.) Ennél fontosabb, hogy a város így, ha áttételesen is, de jelentős szerepet játszott az eltávozottak művésszé válásának folyamatában, és Tatabánya a tagozat művészeinek munkálkodása révén jóllehet rejtetten, de mégiscsak jelen van a kortárs magyar művészet történéseiben és folyamataiban is. Körbepillantva e kollekció művei között hat évtized magyar művészetének története rajzolódhat meg a figyelmes szemlélő előtt: műnemek, művészeti ágazatok, technikák gazdag együttesében, s főként a törekvések, a kifejezések, a stíluskörök, a szemléletek időben változó, változatos tárházában. Hagyományos, a klasszikus alkotóelvek szellemében készült kompozíciók és rendhagyó, formabontó, meglepő eszközhasználattal és effektusokkal élő munkák, más és más alkotói attitűdöt, alkotói eszményeket tükröztető táblaképek, egyedi és sokszorosított grafikák, kisplasztikák, mobilok, objektek, textilek, textilplasztikák, alkalmazott grafikák és besorolhatatlan, kategorizálhatatlan munkák sorakoznak a galéria belső tereit szétfeszítő, a Közművelődés Háza előcsarnokát is behálózó tárlaton. A kiállítás harminchárom művésze (Augusztin Márta, Balatoni Klára, Dobroszláv József, Droppa Judit, E. Szabó Margit, Fülöp József, Gerber Pál, Goda Zsuzsanna, Haszon Ákos, Haszon Sándor, Hegyi Csaba, Kádas István, Kálmán Tünde, Kovács Valéria, Kubó Éva, Lajos József, Lois Viktor, Lőrincz Ferenc, Luzsicza Lajos Árpád, Neuberger István, Oláh György, Przudzik József, Révész Napsugár, Sáfrány Ákos, Sipos Barbara, Sipos Marica, Szamosvári József, Szentirmai Zsuzsanna, Szentgyörgyi Tünde, Tenk László, Tettamanti Béla, Tooth Gábor Andor, Vadászné Ablonczy Emőke) mellett szólnunk kell arról, hogy különböző okok miatt nem lehet jelen Jurida Károly és Viczina Júlia, és hogy valószínűleg egy ugyanilyen hosszú névsort állíthatnánk össze az elszármazott, ma már nem élő alkotók számbavételével - ez a kör is megérdemelne egy összegző, áttekintő kiállítást -, akiknek sorában ezúttal csupán Dobroszláv Lajosra, Luzsicza Lajosra, Szlávik Lajosra és Horváth Ferencre emlékeztetünk.) Tatabánya, Kortárs Galéria, 2007 Luzsicza Lajos Árpád: Nő fekete kutyával, 2002 MŰHELY 95