Art Limes 2009/3. szám - Wehner-Vernissage

4. Műhely - Kihelyezett tagozat-kiállítás: Tatabányáról elszármazott művészek, Tatabánya, Kortárs Galéria, 2007

az 1960-as, a hetvenes, majd a nyolcvanas és a kilencvenes években is újabb és újabb tehetsé­gek jelentkeztek, és közülük sokan távoztak el a városból. Vagyis most már hat évtized egykor Ta­tabányához szoros szálakkal kötődő, itt született, Itt felnőtt, itt tanult művész pályafutására kell visszapillantanunk, illetve 33, egykor tatabányai il­letőségű művész alkotásainak körében kell szem­lélődnünk a Kihelyezett tagozat-kiállításon. A vá­rostól való eltávolodásnak, a kihelyezett tagság­pozíció létrejöttének korszakok, periódusok, kény­szerek és körülmények által meghatározott okai vannak: talán legfontosabbakként a budapesti, pezsgő művészeti élet erőteljes vonzóhatása, az egzisztenciális problémák megoldásának nyitot­tabb fővárosi lehetőség­világa, az alkotási feltéte­lek megteremtésének viszonylag könnyebb volta, s mindezeken túl a távolságok eltűnése, a kom­munikációs csatornák kiépülése és kitágulása. (De azért elgondolkodtató Tatabánya műterem-hely­zete, a városban megnyíló kiállítási lehetőségek szűkös volta, a művészettámogatás túlfinanszíro­­zottnak nem ítélhető mértéke.) Ennél fontosabb, hogy a város így, ha áttételesen is, de jelentős szerepet játszott az eltávozottak művésszé válá­sának folyamatában, és Tatabánya a tagozat mű­vészeinek munkálkodása révén jóllehet rejtetten, de mégiscsak jelen van a kortárs magyar művé­szet történéseiben és folyamataiban is. Körbepillantva e kollekció művei között hat évti­zed magyar művészetének története rajzolódhat meg a figyelmes szemlélő előtt: műnemek, mű­vészeti ágazatok, technikák gazdag együttesében, s főként a törekvések, a kifejezések, a stíluskörök, a szemléletek időben változó, változatos tárházá­ban. Hagyományos, a klasszikus alkotóelvek szel­lemében készült kompozíciók és rendhagyó, for­mabontó, meglepő eszközhasználattal és effektu­sokkal élő munkák, más és más alkotói attitűdöt, alkotói eszményeket tükröztető táblaképek, egye­di és sokszorosított grafikák, kisplasztikák, mobi­lok, objektek, textilek, textilplasztikák, alkalmazott grafikák és besorolhatatlan, kategorizálhatatlan munkák sorakoznak a galéria belső tereit szétfe­szítő, a Közművelődés Háza előcsarnokát is be­hálózó tárlaton. A kiállítás harminchárom művé­sze (Augusztin Márta, Balatoni Klára, Dobroszláv József, Droppa Judit, E. Szabó Margit, Fülöp József, Gerber Pál, Goda Zsuzsanna, Haszon Ákos, Ha­szon Sándor, Hegyi Csaba, Kádas István, Kálmán Tünde, Kovács Valéria, Kubó Éva, Lajos József, Lois Viktor, Lőrincz Ferenc, Luzsicza Lajos Árpád, Neuberger István, Oláh György, Przudzik József, Révész Napsugár, Sáfrány Ákos, Sipos Barbara, Sipos Marica, Szamosvári József, Szentirmai Zsu­zsanna, Szentgyörgyi Tünde, Tenk László, Tettamanti Béla, Tooth Gábor Andor, Vadászné Ablonczy Emőke) mellett szólnunk kell arról, hogy különböző okok miatt nem lehet jelen Jurida Ká­roly és Viczina Júlia, és hogy valószínűleg egy ugyanilyen hosszú névsort állíthatnánk össze az elszármazott, ma már nem élő alkotók számba­vételével - ez a kör is megérdemelne egy összegző, áttekintő kiállítást -, akiknek sorában ezúttal csupán Dobroszláv Lajosra, Luzsicza La­josra, Szlávik Lajosra és Horváth Ferencre emlé­keztetünk.) Tatabánya, Kortárs Galéria, 2007 Luzsicza Lajos Árpád: Nő fekete kutyával, 2002 MŰHELY 95

Next