Asztalitenisz, 1956 (1-4. szám)

1956-03-01 / 1. szám

2 Külön meg kell emlékezni a világbajnokság legnagyobb meglepetéséről, Somogyi Józsefről, aki szivaccsal nem kisebb ellenfelet győzött le, mint az 1954. évi világbajnok japán Ogimurát. Mindezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a szivacsos ütők előretörése nem ártott versenyzőinknek. Itthon Hazai versenyeinkről elmondhatjuk, hogy a Tizek bajnoksága egyre népszerűbb lesz. Az országos bajnokság mellett már megyei és városi felnőtt, ifjúsági „tizek*" is szerepeltek a versenynaptárban. Szaporodtak az alsóbb osztályú" versenyek is, — bár ezen a téren még igen komoly lemaradás tapasztalható. Egyesületeink kevés minősítő jellegű versenyt rendeztek a II. és III. osztályú, valamint ifjúsági, serdülő versenyzők számára. Különösen vidéken szembetűnő ez a lemaradás. A hazai versenyek értékelésénél kell rámutatni egy olyan egészségtelen jelenségre, mely ellen a leghatározottabb formában fel kell lépni a hazai versenyek lebecsülésére mutatkozó hajlandóságra. Egyes válogatott versenyzőink nem küzdenek teljes erőbeadással a csapatversenyek, vagy egyéni versenyek során. Ez megengedhetetlen. Azon kell lennünk, hogy a hazai egyéni és csapatversenyek színvonalát magas fokra emeljük és válogatott versenyzőink ne csak a nemzetközi versenyeken elért eredményeikkel büszkélkedjenek, hanem a hazai találkozásokon elért eredményeikre is büszkék legyenek. Utánpótlásunk helyzetével foglalkozva megállapíthatjuk, hogy Bubonyi, Bérczik, Semsei, Ecseri, Váradi és még többen a férfiak között, Mossóczy, Máté, Jancssó, Mezei, Kézdorf, Gémes, Kövecses pedig a nők között biztató ígéretet jelent a jövőt illetően. Ennél azonban már távolabb kell néznünk, már most tervszerűen kell foglalkozni a 14-16 éves fiatalokkal. Közöttük is van néhány tehetség, mint például: Braun, Regőczi, Machán, Jancsó a fiúknál, Ugrai, Megyeri, Rozgonyi a leányoknál. Ha lelkiismeretesen, céltudatosan folytatják edzéseiket, akkor szép jövő előtt állnak. Rendszeresen érkezik hír újabb és újabb tehetségekről is. Edzőinkről Edzőink munkája mutatja a legkevesebb fejlődést az elmúlt időben. Ezen a téren megrekedtünk a fejlődésben, melyért felelősség terheli az országos társadalmi szövetség elnökségét és annak edző bizottságát is. A válogatott kereten és néhány szakosztályon kívül nem érvényesülnek a versenyzők előkészítésének bevált módszerei. A szakosztályok edzésein általában nincs bemelegítés, a technikai elemek gyakorlása helyett főleg a labdabiztonságra való törekvés szerepel. A versenyzőket egyes edzőink nem sokoldalúan képzett játékosokká, hanem egyoldalú, vagy csak támadó, illetve védekező játékosokká nevelik. Sajnos, ezek a nézetek igen károsan hatnak és mindent el kell követnünk ennek gyors felszámolására, az edzések színvonalának emelésére. Edzőink fontos feladata a játékosok nevelése. Itt sem megnyugtató a helyzet. Versenyzőink között találunk olyanokat, akik nem mutatnak példát a munkahelyükön, a tanulásban. Edzőink nem élnek a fegyelmezés jogával és a jobb képességű versenyzőknek elnézik a fegyelmezetlenségeket. Nem jobb a helyzet a játékosképzés terén sem. Több olyan szakosztályunk is van, ahol egy jóképességű versenyző kiesése egyben azt jelenti, hogy nem tudnak kiállni bajnoki mérkőzésre, vagy csak három taggal játszanak, mint például: a Szikra női csapata, vagy az Építők-Fások férfi csapata. Gátolja a fejlődést az a körülmény is, hogy néhány élvonalbeli edzőnk több sportkörben, több szakosztályban tevékenykedik. A sportág fejlődését hátráltatja néhány sportegyesület magatartása is az asztalitenisz szakoszályokkal szemben. Erre vezethető vissza, hogy az asztalitenisz szakosztályok és versenyzők száma a utóbbi években csökkent. Egyes sportegyesületek rosszul értelmezik a párthatározatot, amikor a kiemelt sportágak fejlesztését úgy gondolják megoldani, hogy elsorvasztják, vagy megszüntetik az asztalitenisz szakosztályokat. Nagyobb támogatást kérünk a Szikra, Vasas, Törekvés, Építők és a Dózsa Sportegyesületek részéről és példának említjük egyben a Vörös Meteor, a Bástya és a Szpartakusz Sportegyesületeket, ahol komoly támogatásban részesítik sportágunkat. Vidéki helyzet Külön kell szólni a vidéki asztalitenisz szakosztályok nehéz helyzetéről. Vidéki szakosztályaink működését nemcsak az anyagi támogatás hiánya akadályozza, hanem a vidéki edzők alacsony száma, a TSB-ek közömbössége és a játékra alkalmas helyiségek elégtelensége. Elmaradás mutatkozik a minősítések terén is. Különösen a vidéki TSB-ek vannak elmaradva, de a BTSB- nak is fokoznia kell az ezirányú munkáját. Remélhetőleg az új minősítési rendszer javítani fog a meglévő helyzeten, de ez egymagában még nem oldja meg a problémát. Szükséges, hogy a sportkörök kérjék is versenyzőik minősítését, mert ez komoly serkentő hatással van a versenyzők fejlődésére. Versenyzőink nagy érdeklődéssel várják az évi ranglista elkészítését. Szükséges, hogy ne csak az OTSB adjon ki évente ranglistát, hanem a BTSB és a Megyei TSB-ek is. Komoly fejlődést mutattak 1955-ben játékvezetőink, versenybíráink. A hazai és a nemzetközi versenyek gördülékeny, gyors és pontos lebonyolításáért dicséretet érdemel: Bardóczy Frigyes, Dr. Szűcs László és Kalmár István. A jövő útja A társadalmi szövetség elnökségének a javaslatára az OTSB 1956-ban számos változást eszközölt a sportág fejlesztése érdekében. Ilyen intézkedés volt az OB létszámának csökkentése, hogy ezáltal több idő legyen egyéni versenyek rendezésére, valamint a 4 csoportos vidéki területi bajnokság kiírása. Ettől a rendszertől igen sokat várunk. A vidéki csapatok az OB-ban nem tudtak gyökeret verni, a megyei bajnokságban való részvételük pedig nem biztosította a megfelelő fejlődést. A területi csapatbajnokságban a megyék legjobb csapatai vesznek részt. Ezáltal lehetővé válik a legjobb vidéki csapatok találkozása és a színvonal emelkedése. Nem kétséges az sem, hogy a most sorra kerülő megyei bajnokságok is érdekesebbek lesznek, mert a mezőnyök kiegyensúlyozottabbak. Új rendszerben rendeztük meg a magyar bajnokságot is. Eddig a megyék gépiesen küldték versenyzőiket a magyar bajnokság döntőire. Az eredmény az volt, hogy a legtöbb vidéki versenyző már az első fordulóban kiesett. Most a megyei bajnokságok után a területi bajnokságon döntik el a vidéki versenyzők, hogy ki érdemesül közülük résztvenni a magyar bajnokságon. Az első és második fordulóban kiesettek részére pedig megrendezésre kerül a vigasz-díj. Az ifjúsági versenyzők fejlődését szolgálja, hogy kiírtuk a területi ifjúsági csapatbajnokságokat, amelyeknek győztesei a budapesti fiatalokkal együtt döntik el az ifjúsági bajnoki cím sorsát. Az általános színvonal emelését szolgálja az egyéni csapatverseny, amely eldönti, hogy melyik sportegyesület versenyzői a legeredményesebbek, valamint a „legjobb nevelő sportkör“ címért folyó verseny, amely megmutatja, hol folyik a legjobb nevelőmunka. A fentiekből is látható, hogy az® OTSB és az országos társadalmi asztalitenisz szövetség hatékony intézkedéseket tett a sportág színvonalának emelése érdekében. A sor most a sportegyesületeken, a sportkörökön és a szakosztályokon van. Bognár Sándor és Bihari Tibor