Asztalitenisz, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Sportágunk helyzete - nemzetközi és hazai szinten Az asztalitenisz sport rengeteget változott anyagban és felfogásban Európában. Szándékosan szűkítettem ezt a kérdést, mert az átalakulás itt a legnagyobb. A kínaiak és a japánok "csak" lényegesen gyorsabbak lettek. Főleg a kínaiak. Az igazi áramvonalas asztaliteniszt ők játszák. Az eszközeik egyszerűek - nem túlkomplikáltak, de célravezetőek. Alapvető követelményeik a tökéletes fizikai felkészültség és a feltétlen gyorsaság, mely megfelelő keménységgé és biztos befejező ütésekkel párosul. Az alkalmazkodási képességük pedig egyenese bámulatos. Európa üldözőbe vette őket. Egyidőben voltak olyan megállapítások, nyilatkozatok, hogy közelebb kerültünk hozzájuk. Mire alapozták ezeket? Egypár szorosabb eredményre és a nemzetközi vezetők megállapításaira. Nos, ezek nem voltak mindig megalapozottak. Mi is beleestünk téves megállapításokba. Helytelenül és nem tárgyilagosan értékeltük a Japánok elleni kétségkívüli jó eredményeket. Miért? Mert fáradt, felkészületlen Japán válogatottat kaptunk. Azt biztosan megmutatta a mérkőzés, hogy nagy szükség volt erre a találkozóra, mert a velünk való edzés, illetve mérkőzés feltétlenül kamatoztatható. Nézzük csak, tulajdonképpen mi forradalmasította az asztaliteniszt? A pörgetés. Bevezetése kezdetén támadójátékba "menekültek" előle. Evvel kívánták elkerülni az ellene való játékot - abbahagytak más játékelemeket, például a védést, az időnként feltétlen szükséges labdatartást és csak pörgetés lekezelésére szorítkoztak. Később már változott a játék képe. Kialakultak a kontracsaták. főleg fonákról, és egy oldalról. Fonákról—fonákra, befejező fonák-ütések nélkül. Továbbléptünk. A játék átterelődött az asztal négy sarkára, de befejező ütés, védelem nélkül. A pörgetés csatát nyert. Kiszorította a huzogatást. Van, aki talán nem is ismeri. Megállapítható azonban, hogy az ütőborítás sem túlságosan kedvez a huzogatásnak, mert a leggyorsabb anyaggal játszanak élversenyzőink. de játék közben nehéz is indítani annak váltakozó volta miatt. Ezt mi nem tudjuk , de tudják a kínaiak. Néhányan még Európában is, ők általában nyernek. Közben megtanulták lekezelni a pörgetést. Erre elindult egyesek részéről a pörgetéssel való "fűzés". Egy darabig szedtek össze labdákat belőle, de már ezt is észreveszik. Befejező ütések helyett ezt kultiválták, nem a kemény ütéseket. Ez nem jelenthetett fejlődést. Milyen hibákat hozott felszínre ez a játékmód? Elsősorban megmutatta, hogy a gyors játékhoz gyorskezű és főleg gyorslábú versenyzők szükségesek. Soha nem volt ilyen szükség az atlétikus képzésre. Megmutatta, kik alkalmasak arra, hogy gyors versenyzők legyenek, és azt is, hogy kiből nem lehet az. Aki 100 méteren nem elég gyors, abból még lehet remek középtávfutó, de másként kell edzenie. Más képességeket kell megtanulnia. Más technikát. Dicséret jár azoknak, akik megváltoztatták a játékot. Az ugyanis lényegesen bonyolultabb lett. Még mindig forrong - változik. Nem alakult ki és nem fog ebben a stádiumban maradni. Akik megváltoztatták, sem ismerik ki teljesen magukat, mert mindig hoz felszínre valamit. Ez a megállapítás nemcsak rájuk vonatkozik természetesen, hanem minden vezetőre és edzőre. Ez a szinte észrevétlen átalakulás hozza a váratlan eredmények tömkelegét. Ma győztest jósolni szinte lehetetlen. Elméletileg jobb versenyzők sok esetben alulmaradnak. "Papíron" gyengébbek megvernek Jóval erősebbet , utána náluk gyengébbektől kapnak ki. A szakvezetés tanácstalan, nem érti. Elég nehéz is. Valamit a védelemről. Nehéz elképzelni ma egy sportágat védelem nélkül. Mi ebben "egyedül" maradtunk. Ez a játék, amit mi játszunk, "felszámolta" a védekezést. Automatikusan. Hogy értem ezt? Tekintve, hogy leszögeztem az előbbi sorokban: nem tudunk befejező ütéseket ütni — egészen természetes, hogy ezzel nem fejlődhet a védőjátékos sem! Nem sokan vannak. De aki van is, az védtelen, mert nincs mit védenie. Ha szemben áll egymással egy támadó és egy védő, a játék a következőképpen "zajlik" le: A védő csak a pörgetéseket kezelgeti—rakosgatja. A támadó meg pörget. A "vég" az, hogy valamelyik elrontja. Ha esetleg véletlenül befejező ütés következik, a védő sokat hibáz. Esetleg a támadó is. A pörgetés lassú. Az ütés gyors és ritka. Igen nehéz egy lassú mozdulatokból összetevődő játékból hirtelen kirobbanni kézzel, lábbal egyaránt. /Ritmusváltás/. A pörgetés és annak lekezelése a régi gumis labdatartás "modern" változata. A különbség az, hogy a régi tovább tartott. Hosszabb labdamenetek voltak. Később a "modern" labdatartás is hosszabb ideig fog tartani. Természetes, hogy így nem fejlődik az Ütéstechnika, de a védekezés sem, így adódik elő az a fonák helyzet, hogy van egy pár védőjátékosunk, akik nem tudnak védeni . 2