Asztalitenisz, 1973 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

1973. A MAGYAR ASZTALITENISZ SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA /. :zam 1973 ELÉ Tavaly ez idő tájban szövetségünk főtitkára, Horváth Tibor még kimentett újévi „Köszöntő”­­jével a rámenős szerkesztő, Zsolnai László karjai­ból. De idén már nem volt menekvés. Egy esztendő személyes tapasztalatai alapján na­gyon örülök, hogy a magyar testnevelési és sport­­mozgalom és szeretett sportágunk vezetői rám gon­doltak a MOATSZ elnöki posztjának betöltésekor. Egy év gondjait és sikereit közösen elviselni és él­vezni örömteli érzés. Bérezik Zoli és mások kitűnő szakcikkei mellett hadd valljak arról, hogy az asz­taliteniszsport egészét, szakosztályi és szövetségi vezetőit, versenybíráit és aktíváit, valamint a hű­séges szurkolókat egy nagy családnak, a sportmoz­galom és a társadalom részének tekintem. A magyar sportéletben a labdarúgás, a kézilabda és az atlétika után létszámban az asztaliteniszezők következnek. Sportágunk aktivistáitól, a vezetők munkájától és élsportolóink példamutatásától függ negyedszázezer versenyző fejlődése és kisugárzó hatása sok százezer emberre, akinek mi csinálunk kedvet szép játékunk elsajátítására és gyakorlásá­ra. A társadalom számára nem mindegy, hogy az emberek és főleg a fiatalság a növekvő szabad időt mivel tölti. Semmittevéssel, durva randalírozással vagy az ügyességet és a jellemet fejlesztő nemes vetélkedéssel. Ezért önmagán is túlmutató, az em­beri közösség számára is szép és hasznos verseny­­sport és játék az asztalitenisz. Az 1972-es esztendő mérhető fejlődést és nem­zetközi sikereket is hozott. A legfontosabb (min­den sportág alapja), hogy bajnoki rendszerünk minden fokozatát programszerű lebonyolítás és sportszerű küzdelmek jellemezték. Kevesebb ide­gesség, több kölcsönös megbecsülés, kevesebb óvás volt az előző éveknél. Az egész sportág jövője a bajnoki rendszeren nyugszik, ezért minden ver­­senyző, szakosztályi és szövetségi vezető játék­­szeretetével, szaktudásával járuljon hozzá a baj­noki versenyek sikereihez. Nemzetközileg a nagoyai sikerek után (Klampár kiválásával) mindannyiunkban felmerült a kérdés, lesz-e folytatás, mit hoz az 1972-es év. Ma már is­meretes, hogy Rotterdamban tovább folytatódott egy több évvel ezelőtt megkezdett alapozó munka eredménye. Valljuk be őszintén, a legvérmesebbek sem gondoltak három első, három második és há­rom harmadik helyezésre. Nem kevésbé fontos számunkra a dániai Veljében lezajlott ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnokság eredménye. Emlékezetünkbe véstük a két első, a két második és a két harmadik helyet. Ugyanakkor újra emlé­keztetünk arra, hogy ezeket a sikereket csak a leá­nyoknak köszönhetjük és sokat kell tennünk an­nak érdekében, hogy a fiúk körében is széles bázist teremtsünk sportágunk utánpótlása számára. To­vábbá számos nemzetközi versenyen mind a fel­nőttek, mind a fiatalabb korosztályúak sikeresen álltak helyt és szereztek megbecsülést hazánk szí­neinek magatartásukkal, eredményeikkel egyaránt. Az 1973-as esztendőben szerényen, de remény­­teljesen gondolunk az asztaliteniszsport további fejlődésére. Klubcsapataink sikereinek megismét­lésére, a sarajevói világbajnokságon válogatottaink helytállására. Az asztaliteniszsport játékosainak és vezetőinek boldog új esztendőt kíván KELEN BÉLA, a MOATSZ elnöke Az év legjobbjai Kisházi Beatrix és Jónyer István Mint minden évben, 1972. év végén is vala­mennyi sportágban megválasztják egész évi telje­sítményük alapján a legjobb sportolókat. Sportágunk legjobbjai: Kisházi Beatrix a Statisztika, Jónyer István a Bp. Spartacus versenyzője. Gratulálunk és további sikereket kívánunk az új, nagy feladatokhoz 1973-ra. ASZTALITENISZ 1

Next