Asztalitenisz, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

nyilvánulhat a szükséges feszültségi állapot hiá­nyában (amikor a versenyző már nem tud „ha­rapni”), illetve a túlfeszített állapotban, amikor már nem tudja leküzdeni gátlásait. Sokszor felmerül a kérdés, hogyan lehet a túl­zott izgalmi állapotot, feszültséget csökkenteni olyan szintre, hogy az a sportteljesítményt ne befolyásolja károsan. Anélkül, hogy tagadnám az elején leírtakat, hogy az izgalmi állapot lét­rejötte és annak elviselése alkati kérdés és ré­sze annak, hogy a versenyző ,individuum”, még­is azt kell mondani, hogy hatását lehet befolyá­solni. Egyrészt az önfegyelem, az akaraterő nö­velésével, tehát pszichikai eszközökkel, másrészt fizikai igénybevétellel, fizikai terheléssel. Nagyon sokat segít — az egyéb okok miatti szükségessége mellett — a játszmák előtt az erős bemelegítés, a poénok közötti mozgás, lazítás. Megfigyelhető, hogy könnyebben úrrá tudnak lenni idegeskedésükön azok a versenyzők, akik játszma közben az egyes poénok közötti szünet­ben állandóan mozognak, mint akik szinte der­­medten álldogálnak az asztalnál. Az izgalmi állapot más módon, mesterséges készítményekkel, gyógyszerekkel való csökken­tését mindenképpen el kell kerülni. Hasonlókép­pen ellenezni kell az altatók szedését is, ame­lyek közül az erősebbek (Dorlotyn, Tardyl) hatá­sára nem élettani alvás, hanem szinte az eszmé­letvesztéshez hasonló ájult alvás következik be.,­­Hatásukra az agysejtek pihenése nem a kívá­natos, természetes alvás formájában történik. A feszültségtől való ilyen menekülésnek, a gyógy­szeres nyugtatásnak, a hozzászokás veszélyén túl ára is van; a reflexek tompulása, ami pedig a sportoló szempontjából rendkívül lényeges, a mai gyors asztaliteniszben pedig egyenesen kö­vetkezhet belőle a balsiker. Vigyázzunk tehát a gyógyszerek használatá­val, csak igen elkerülhetetlen esetekben szedjük őket, kizárólagosan orvosi utasításra és felügye­lettel, mert az adott pillanatban kedvezőnek ér­zett hatásuk károsan befolyásolhatja a sportolók teljesítményét. DR. ORMAI LÁSZLÓ A BVSC Szőny­i úti termében a továbbfejlő­dést szolgáló új adogatóasztalt állítottak be. Ko­vács Pál, az egyesület sportiskolásainak edzője agilitásának egy újabb eredménye ez az elmés szerkezet. Lényege, hogy egy normál asztal egyik rövid oldalán 30—40 centi magas necc­­hálót rögzített, amolyan labdafogót, melynek al­jában az asztal alatt egy vájúban gyűjti a lab­dát. Azután a labda visszagurul a csövön az ado­gató játékoshoz egy ládába, amelyből csak ki kell emelnie és folyamatosan tovább adogatható. Tulajdonképpen bizonyos mértékig a kényel­met szolgálja, mert így nem kell a túloldalon a földről összeszednie az adogatást gyakorlónak. Túlnézve a kényelmen, azért mást is szolgál. Például a folyamatosságot, amely állandó moz­gást és jó összpontosítást eredményez. Már­pe- AZ ÉV LEGJOBBJAI KISHÁZI BEATRIX (Statisztika) 1977. év leg­jobb női asztaliteniszezője, GERGELY GÁBOR (BVSC) pedig az év legjobb férfi játékosa. Mind­ketten a szövetség véleménye szerint kerültek az élre. Egész évi teljesítményük alapján telje­sen megérdemelt és egyértelmű a kitüntető cím: ,AZ ÉV LEGJOBBJA”. Itt jegyezzük meg, hogy Kisházi immár ötödször került az első helyre. Mindkettőjüknek gratulálunk! 2­ dig az adogatásnál ez a két tényező nem nélkü­lözhető. Minél többet gyakorolják a versenyzők az adogatást, annál kevesebb lesz az ebből „el­adott” pont. A sportág szakemberei is elismeréssel nyilat­koztak az újszerű adogató asztalról. Kovács Pál egy lépéssel előbbre vitte újításával a BVSC-sek adogatásoktatását. Ez a törekvés is dicséretes. (Zs. L.)

Next