Asztalitenisz, 1999 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1999-01-01 / 1-2. szám

arról nem beszélve, hogy mekkora erkölcsi terhet rak a kiválasztottakra a pénz formájában megelőlegezett eredmé­nyesség kötelező elvárása. Ezzel együtt bárcsak a mi vál­lunkra raknának ekkora terhet!! De térjünk vissza konkrétan az asztaliteniszre, száraz, de sokat mondó számadatokkal szolgálok. A különböző szem­pontok által felállított sportági erősorrendben az asztalite­nisz helye korrekten lett megállapítva, a rangsor 14. helye­zettjeként 1999-ben összesen 20.339 millió forintos állami támogatásban részesül. Ebből az ISM 14.339 millió forintot biztosít működési kiadásokra és a gyakorlati sportmunkára, 1 millió forintot tesz ki a MOB alaptámogatása, és 5 millió forintot utal át szintén a MOB olimpiai felkészülésre. Ez az összeg abszolút értékben mintegy 8 millió forinttal keve­sebb mint 1998-ban, de reálértékben kb. 10 millióval kevesebbet jelent ez az összeg, tehát jelen helyzetben 43,7% csökkenés mutatkozik az állami támogatási oldalon. S hogy nem a levegőbe beszélünk, amikor 10 millióban állapítjuk meg a csökkenés reálértékét, íme néhány magyarázat és példa: • Az infláció mértékét nem szabad figyelmen kívül hagyni. • Az élet minden területén jelentkező áremelkedés a spor­tot sem kíméli. • Az edzőtáborozások és létesítmény használatok önkölt­séges alapra történő helyezése majdnem 2 millióval növeli meg a hiányt. Eddig a központi edzőtáborozás költségét mesterségesen alacsonyan, 2.400 Ft/fő/nap áron állapították meg a szövetségeknek, s annak egy részét (a mi esetünkben 3,5 millió forint értékben) az OTSH vállalta magára. Ezentúl minden táborozás ön­költséges, mint a szabadpiacon, egyénileg kell mege­gyezni a piaci árban a létesítményvezetőkkel. Az időköz­ben megszületett megállapodás értelmében a táborozás költsége kb. 4.000 Ft/fő/nap lesz, ami 30 fő / napos tatai tartózkodása esetében 600 ezer forinttal könnyítené meg a MOATSZ kasszáját. (Csak példaként említem meg, hogy a napokban Jugoszláviában tett látogatásom során a társszövetség elnöke boldogan közölte, hogy az olimpiai bizottság Sydney közeledtével idén az általuk kijelölt mintegy 10 válogatott játékos részére fejenként 60 nap edzőtáborozást elszámol...) Az edzőtáborokhoz hasonlóan minden más létesítmény (iroda, sportcsar­nok) használatáért is a jövőben a piaci árat kell megfizetni. • Lévén 1999 az olimpiai kvalifikáció éve, a szakmai fela­datok megsokszorozódnak. Itt nem pusztán csak arról van szó, hogy az idén esedékes világbajnokság és ifjú­sági­ serdülő Európa-bajnokság mellett az egyes és páros olimpiai selejtezőkön is részt kell venni, hanem arról, hogy a sikeres olimpiai kvalifikáció és felkészülés érdekében a szokásosnál több versenyen kellene részt venni. Hiszen Bátorfi és Tóth automatikus részvétele a minél előkelőbb világranglistás helyezés függvénye, a pontokat pedig sok versenyzéssel lehet szaporítani. De ugyanez vonatkozna arra is, aki jobb kiemelési rangsort szeretne a selejtezők során. Végül, de nem utolsósorban az egész éven át tartó, öt kontinenset átölelő Pro Tour versenysorozat döntőjét 2000. januárban Sydney-ben rendezik, ez lesz az olimpiai tesztverseny, két Európa­­bajnokunknak tehát kétszeresen fontos lenne eljutni az olimpia helyszínére. (Rendkívül drága „mulatság" a Pro Tour, a költségek vállalásában itt is egyre inkább az önköltséges alapon történő részvétel a divat. Lassan nekünk is szemléletet kellene váltani. Példaként említem meg a nem éppen templom egerének számító német szövetséget, amely 1999-ben az általa nevezett verseny­zők részvételét fedezi az európai Pro Tour-viadalokon, minden más indulás kiajánlással, saját költségen törté­nik !!! Történetesen Jörg Rosskopf a zsebébe nyúl, hogy Katarban asztalhoz állhasson.) Ezek tények, amivel szemben viszont ott áll a rideg való­ság: a jelenlegi helyzetben az új sportvezetés koncepciójá­val vitatkozni nem érdemes, azt el kell fogadni, viszont szakmai tervekről, sportági jövőről felelősséggel nem lehet nyilatkozni (idézet Kálnoki Kis Sándortól, a Magyar Öttusa Szövetség társelnökétől). A számadatok ismeretében a MOATSZ Elnökségének is át kell dolgoznia, módosítania kell szakmai terveit, célkitűzéseit, a költségvetési, felkészü­lési és versenyeztetési tervét. Reálisan, felelőséggel vállal­­hatóan csak a következő célokat lehet megfogalmazni: • a szövetség minimális alapműködésének fenntartása • az országos jellegű hazai versenyek megrendezése • a világversenyeken, kiemelt jelentőségű nemzetközi ver­senyeken történő részvétel a minimális létszámmal, tehát a pontszerzésre esélyes versenyzőkkel • az olimpiai kvalifikációt elősegítő versenyeken történő részvétel, és a közvetlen olimpiai felkészülés biztosítása a részvételre esélyes versenyzők számára • a szövetség 75 éves fennállásának méltó megünneplése A cél tehát a túlélés, némi reményt még az adhat, ha az ISM február közepén közzé teszi az egyéb pénzügyi források pályázati lehetőségeit, rendszerét. Addig is kérjük a tagság türelmét, megértését, és építő együttműködésüket a sportág március 19-re meghirdetett beszámoló közgyűlésén. Faragó Judit Akik már sok mindent megéltek a sportágban: Bérczik Zoltán és Jónyer István 4

Next