Átalvető, 2006 (57-60. szám)
2006-09-01 / 59. szám
EKOSZ-EMTE___ Beszámoló _________41 Hunyadi János emlékezete Erdélyben A nagy törökverő előtt tisztelegtek a szegediek Gyulafehérváron Magyarországon július 22-én délben 15 percen át zúgtak a harangok, az 550 évvel ezelőtti nándorfehérvári győzelemre emlékeztettek. Emlékeztették mindazokat, akik tudtak a magyar történelem e jelentős dátumáról, s azokat is, akik értetlenül bámultak fel a toronyba, ahol a harangok ülnek...Sajnos ezek voltak többen. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy az országban mindössze egy-két tévés és rádiós közszolgálati műsor idézte fel Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály nándorfehérvári (ma már belgrádi) felbecsülhetetlen értékű haditettét, amúgy eléggé szürkén és nyomtalanul múlt el ez az öt és fél évszázados jubileum. Voltak azonban kivételek, amelyek zömmel helyi jellegű rendezvények szervezésével igyekeztek feleleveníteni az 550 évvel ezelőtt történteket: tudományos tanácskozásokat tartottak, felolvasóesteket, kiállításokat rendeztek, katolikus szentmiséken illetve református istentiszteleteken adóztak történelmünk e fényes napjainak tiszteletére. Ez utóbbiak közé tartozott a szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület, amely a szegedi alsóvárosi kolostorban és templomban szervezett történész emlékülést. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen Gyulay Endre, Szeged-csanádi megyéspüspök, Négyesi Lajos hadtörténész, Zombori István történész és Kálmán Pelegrin történész, ferences rendi szerzetes világította meg az 1456-os nándorfehérvári események történelmi, hadászati és társadalmi hátterét. A jeles alkalom vendégei voltak a szabadkai Bácsország című vajdasági honismereti folyóirat szerkesztői is, akik a frissen megjelent tematikus kiadványukat hozták el a szegedi ünnepi alkalomra. Az említett kulturális egyesület, valamint a szegedi 1848-as 3. honvéd zászlóalj nevét viselő hagyományőrző egyesület szervezésében a Tisza-partiak egy csoportja - közöttük a szegedi Madách Imre Általános Iskola magyar-angol kéttannyelvű tagozatának a diákjai, akik a „Hunyadi-Kapisztrán-Szilágyi Nándorfehérvár 1456” elnevezésű hagyományőrző verseny győztesei voltak — Erdélybe látogatott, ahol a többi között felkereste Hunyadi János sírhelyét Gyulafehérváron. Mint ismeretes, a jeles magyar hadvezér és törökverő hős nem sokkal a nándorfehérvári fényes győzelem után, 1456 augusztus 11-én, a táborban kitört pestisjárvány áldozata lesz. Egyik kedvenc tartózkodási helyén, Gyulafehérváron, az ott épült székesegyházban nyerte el végső nyugvóhelyét. Jakubini György, erdélyi érsek fogadta a szegedi küldöttséget és a kölcsönös üdvözlések elhangzása után átvette az „idegenvezető” szerepét, s ő mutatta be a vendégeknek az impozáns építményt. De nemcsak magáról a „székes”-ről, ahogyan ő nevezte a hatalmas templomot, tartott mindenkit elkápráztató tartalmas előadást, hanem a környék történelméről, a reformációról és ellenreformációról, egészen a trianoni diktátum által előidézett helyzetig, amelynek máig érzik az ott élők a hatását. Ezt egyébként mindenki megerősítheti, aki jobban szemügyre veszi a kívül-belül alapos felújításra szoruló templomot, a szépséges műemléknek a szemünk láttára való pusztulását. Felemelő pillanata volt ennek a látogatásnak, amikor a szegediek, az érsek úr jelenlétében, megkoszorúzták Hunyadi János sírhelyét, majd - a közben ugyancsak kegyeleti szándékkal érkező miskolci csoporttal együtt - elénekelték a legszebb magyar imádságot, a Himnuszt, majd a Szózatot. A hatalmas székesegyház hús falai közül távozva és Jakubinyi érsek úr által ajándékozott szentképet szorongatva, egyöntetűen fogalmazódott meg mindenkiben, hogy ide el kellett jönni. S minden magyarnak legalább egyszer el kellene látogatni... Kedves kis színfoltja volt a szegediek erdélyi látogatásának, amikor Tövis városkában felkeresték azt a templomot, amelyet Hunyadi építtetett 1449-ben, s amely viszonylag jó állapotban van ma is. Egy időben ferencesek lakták be a kolostor részét, de az ismert időszak ismert körülményi miatt távoztak. Ma? Alig van magyar hívő a környéken, a legtöbben már az ortodox pópa igehirdetését hallgatják vasárnaponként. A rövid látogatás idején állandóan a csoport körül volt egy nyolcvanon túli néni, aki a templom tőszomszédságában lakik. Amikor távozni készült a társaság, hangosan szólt hozzájuk: Gyerekeim, a Magyar Himnuszt szeretném hallani! Akkor megállt mindenki, lekerült a kalap, a sapka a fejekről, és hangosan elénekelték a Himnuszt. Az idős asszony is velük énekelt. A szemei csillogtak, azután bepárásodtak, s egy-egy könnycsepp végigcsorgott az arcán... Kisimre Ferenc Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek jelenlétében a szegedi küldöttség elhelyezi a kegyelet virágait Hunyadi János sírján. 2006. <i7í>ntí>nih(>r