Athenaeum, 1874/5. kötet

1874-02-05 / 6. szám

II. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 6 ft. negyedévre S ft. 6.sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri­ utca 42. sz. V. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. FEBRUÁR 5. konzervatív libera­lizmus. Válaszul ide-oda.V­ esztett csaták után, az ütközet he­vében felvert por és füst-felleg kö­zött, a bomladozó csapatok hányszor nem ismernek reá az őket harcba veze­tett lobogókra és nem engedelmesked­nek a régi vezényszónak! A politikai küzdelmek terén sincs különben. Válsá­gos pillanatokban, előszeretettel dédel­­gedett rendszerek bukásakor, a politikai pártok sem hajlanak a régi vezényszóra ; a pártlapok harci tárogatói hasztalan igyekeznek az elvesztett pozíciókba visz­­szaterelni a szétzüllő harcosokat. A politikai válság eme napjai, a pénzügyi krízis ijesztő társaságában, mi­­hozzánk is beköszöntöttek s még csak egy-két igazhivő orthodox meri fenntar­tani a régi pártok zászlóit. Azonban a pénzügyi krízis külső formáján belől egy mélyebb eszme lappang e fejlemények alatt. Ki válságainkban pénzügyi ve­szélynél egyebet nem lát, feledi az újabb történelem ama nagy tanúságát, hogy a politikai élet legszellemibb természetű fordulatait is mindenkor pénzügyi kala­­mitások jelezték. Kell-e hát mondanunk, hogy bajaink egyértelműek az eddig követett politikai iránynak bukófélben levő vergődésével, s hogy az idők paran­csoló keze új utakra­ kényszeríti összes politikai életünket. Ámde hogy az uj irányt felismerhessük, le kell tennünk ama balítéletekről, melyekkel mindig áradozó szónokaink mindig hevülő fe­­jünket telebeszélték; az uj irányt kije­lölő pártnak pedig kell bátorsággal bír­nia, hogy megfoszsza zászlaját ama sal­langoktól, melyek csak a helyes ítélet megvesztegetésére kerültek oda. Be kell látnunk, hogy ama tanok, melyeket fran­cia iskolába járt reformereink hirdettek, nálunk is épp úgy, mint Európában min­denütt, csak átmeneti fokot képeztek, melynek hivatása abban állt, hogy le­rontva a középkorból maradt és elavult intézményeket, helyet készítsen a jövő józanabb és mindenek felett bölcsebb politikájának. Comte Ágostonnak, az újabb tudo­mányos világnézlet megalapítására ha­talmasan befolyt bölcselőnek, az emberi szellem fejlődési fokaira vonatkozó hár­mas felosztása teljes erejében áll az em­ber politikai eszmekörének fejlődésére is. Az emberiség történetében tisztán meg lehet különböztetni a theológiai, metafizikai és pozitív fejlődés politikai stádiumait is; egész Európa éppen most fárad azon, legalább irodalmilag, hogy a metafizikiai álláspont letarolt mezéjé­ről átmenjen a pozitív politika alkotó ösvényére. A középkor ugyanis a legitimitás elvével és isteni eredetre visszavezetett intézményeivel a politikai felfogás theoló­giai álláspontját képviselte, míg a fran­cia forradalomnak Rousseaut követő ál­­lambölcsészete a politikai élet metafizi­kai fejlődését jelzi. Ez állambölcselet észtani elvekre vezeti vissza az állam alapjait, és azt az emberi tetszéstől függő szerződésnek nézve s így minden történeti fejlődést ignorálva , a gyakorlati élettől elvont bölcsészetének megfelelőleg akar ■újjá teremteni minden államinstituciót. A Athenaeum 6. sz. 11 .

Next