Athenaeum, 1874/6. kötet
1874-04-08 / 15. szám
II. évfolyam. Előfizetési ár: 1 . félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. Szerkesztői lakás. Budavár uri utca 42. sz. VI. kötet. . ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. ÁPRILIS 8. A VALUTA-KÉRDÉS JELEN ÁLLÁSA EURÓPÁBAN.Egy tudományos kérdés sem foglalkoztatta közelebbről annyit a tudósokat és államférfiakat, mint a valuta kérdése. Ez természetes dolog. Mert az aranyérték terjedése, annak Anglia, Németország, Holland, a Skandináv szövetség és Japán által történt elfogadása, a többi államokat is, úgyszólván, kényszeríti arra, hogy e kérdésben határozott állást foglaljanak és így a mi monarkhiánkban is azon percben, melyben a valuta rendezésre kilátása lehet, felmerül egyszersmind azon kérdés is, hogy megmarad-e az ezüst-valuta mellett, vagy pedig az arany-valutára megy át ? E kérdésnek pénzügyi, jogi és nemzetgazdasági gyakorlati következményei vannak, melyek mélyen bevágnak úgy nemzetközi, mint belforgalmunk fejlődésébe. Nem lesz tehát érdektelen, ha megismerkedünk e kérdés jelen állásával és annak a tudomány és gyakorlat terén tett újabb mozzanataival, megoldási kísérleteivel. Tudjuk azt, hogy az 1857-iki német-osztrák pénzszerződés 70 millió lélekre állapíta meg az ezüst valutát, mely nálunk jogilag most is létezik, habár a kényszerforgalom tettleg kivetkőztette azt érvényéből. Mikor e szerződés keletkezett, akkor még Németországon a tudósok nagy része is az ezüst valuta mellett volt, sőt Európában általában az volt az irányadó valuta, mert Hollandia 1850-ben, Belgium 1850-ben, Nápoly 1854-ben ment át a kéttűs valutáról a tiszta ezüst valutára, sőt még az 1861-ben tartott heidelbergi német nemzetgazdasági kongresszus és az 1865-iki frankfurti gyűlés is határozottan az ezüst valuta mellett nyilatkoztak. Európa többi részében pedig kettős valuta volt; csak Anglia tarta meg 1816. óta behozott arany valutáját és Amerika ment át az ezüstről aranyra 1853-ban. Azonban csakhamar bekövetkezett a fordulat, melyet a tudósok előkészítettek, a kaliforniai aranybányák lehetővé tettek. Mert, mint Spetbeer kimutató, míg e század elején összesen 20 millió 800 ezer tallér arany és 54 millió tallér ezüst volt Európában, a század közepén már 234 millió 700 ezer tallér arany és csak 56 millió 100 ezer tallér ezüst volt. Tehát több aranyérték volt, mint ezüst, és így már összegénél fogva alkalmasabb volt arra, hogy általános forgalmi eszközzé legyen az, és dacára annak, hogy a két fém aránya óriási mértékben változott meg, azok aránylagos értéke csaknem változatlan maradt, sőt amenynyiben változott, az a sokkal kisebb mérvben szaporodó ezüst érték csökkenésében mutatkozott. És ez bizonyítja azt, hogy értékállandósága és általánosságánál fogva az arany a legalkalmasabb valuta. Tehát Kolb és Soetbeer aggodalma, hogy az arany értéke sülyedni fog vagy Schaeffle jóslata, hogy az ezüst értéke növekedni fog, tökéletesen alaptalannak bizonyult be. Ezt annál inkább állíthatjuk, mert Soetbeer adatai után a közelebbi 20 év még szembeszökőbb adatokat szolgáltatott erre. Ugyanis: a közelebbi 20 év Athenaeum 15. sz. * Odd and Credit v. Carl Knies, Berlin, 1873.