Athenaeum, 1874/6. kötet

1874-04-08 / 15. szám

II. évfolyam. Előfizetési ár: 1 . félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. Szerkesztői lakás. Budavár uri­ utca 42. sz. VI. kötet. . ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. ÁPRILIS 8. A VALUTA-KÉRDÉS JELEN ÁLLÁSA EURÓPÁBAN.E­gy tudományos kérdés sem foglal­­koztatta közelebbről annyit a tudó­sokat és államférfiakat, mint a valuta kérdése. Ez természetes dolog. Mert az aranyérték terjedése, annak Anglia, Né­metország, Holland, a Skandináv­ szö­­vetség és Japán által történt elfogadása, a többi államokat is, úgyszólván, kény­szeríti arra, hogy e kérdésben határo­zott állást foglaljanak és így a mi mon­­arkhiánkban is azon percben, melyben a valuta­ rendezésre kilátása lehet, fel­merül egyszersmind azon kérdés is, hogy megmarad-e az ezüst-valuta mellett, vagy pedig az arany-valutára megy át ? E kérdésnek pénzügyi, jogi és nemzet­­gazdasági gyakorlati következményei vannak, melyek mélyen bevágnak úgy nemzetközi, mint belforgalmunk fejlő­désébe. Nem lesz tehát érdektelen, ha meg­ismerkedünk e kérdés jelen állásával és annak a tudomány és gyakorlat terén tett újabb mozzanataival, megoldási kí­sérleteivel. Tudjuk azt, hogy az 1857-iki német-osztrák pénzszerződés 70 millió lélekre állapíta meg az ezüst valutát, mely nálunk jogilag most is létezik, ha­bár a kényszerforgalom tettleg kivet­­kőztette azt érvényéből. Mikor e szer­ződés keletkezett, akkor még Németor­szágon a tudósok nagy része is az ezüst valuta mellett volt, sőt Európában álta­lában az volt az irányadó valuta, mert Hollandia 1850-ben, Belgium 1850-ben, Nápoly 1854-ben ment át a kéttűs valu­­­­táról a tiszta ezüst valutára, sőt még az­­ 1861-ben tartott heidelbergi német nem­zetgazdasági kongresszus és az 1865-iki frankfurti gyűlés is határozottan az ezüst valuta mellett nyilatkoztak. Európa többi részében pedig kettős valuta volt; csak Anglia tarta meg 1816. óta behozott arany valutáját és Amerika ment át az ezüstről aranyra 1853-ban.­ Azonban csakhamar bekövetkezett a fordulat, melyet a tudósok előkészítet­tek, a kaliforniai arany­bányák lehetővé tettek. Mert, mint Spetbeer kimutató, míg e század elején összesen 20 millió 800 ezer tallér arany és 54 millió tallér ezüst volt Európában, a század közepén már 234 millió 700 ezer tallér arany és csak 56 millió 100 ezer tallér ezüst volt. Tehát több aranyérték volt, mint ezüst, és így már összegénél fogva alkalma­sabb volt arra, hogy általános forgalmi eszközzé legyen az, és dacára annak, hogy a két fém aránya óriási mértékben változott meg, azok aránylagos értéke csaknem változatlan maradt, sőt a­meny­nyiben változott, az a sokkal kisebb mérvben szaporodó ezüst érték­ csökke­nésében mutatkozott. És ez bizonyítja azt, hogy érték­állandósága és általános­ságánál fogva az arany a legalkalma­sabb valuta. Tehát Kolb és Soetbeer aggodalma, hogy az arany értéke sülyedni fog vagy Schaeffle jóslata, hogy az ezüst értéke növekedni fog, tökéletesen alapta­lannak bizonyult be. Ezt annál inkább állíthatjuk, mert Soetbeer adatai után a közelebbi 20 év még szembeszökőbb adatokat szolgál­tatott erre. Ugyanis: a közelebbi 20 év Athenaeum 15. sz. * Odd and Credit v. Carl Knies, Berlin, 1873.

Next