Athenaeum, 1965 (21. évfolyam, 12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

& 219 1979 ATHENAEUM NYOMDA SZÁZMILLIÓK NEVÉBEN! Elérkeztünk ismét egy mui­­eredményekben, sikerek­­gazdag esztendő végére. Ismét n­cftfi lépést tettünk előre, mennyiség — minőség te­kintetében egyaránt. Nem volt könnyű! Mindnyájunk megfe­szített munkája kellett ahhoz, hogy az előre nem látható ne­hézségeket is le tudjuk gyűrni, és nagyrészt teljesíthessük vál­lalásainkat. Az összefogás, a „csakazértis” meghozta a kívánt eredményt, s még jobban összekovácsolta a dolgozókat, vezetőket. Egy nagy család készül most feldí­szíteni karácsonyfáját, melyen a legszebb díszek a jól végzett munka elismerését dokumentá­ló oklevelek, a tankönyvver­senyben elért első helyezések, a kiadók elismerő sorai stb. Nyugodt szívvel, derűs lélek­kel tölthetjük el a karácsonyi és újévi ünnepeket. Kívánjuk, mindenki érezze magát nagyon jól. Találja meg a karácsonyfa alatt, amit leg­jobban szeretne, s fújja Szil­veszter éjjelén teli torokból a trombitát! Kellemes ünnepeket kívá­nunk. Egy háromgyermekes amerikai csa­ládapa Washingtonban a Fehér Ház előtt benzinnel leöntötte magát és önkéntes házhalálával protestált az USA bestiális dél-vietnami politikája ellen. Amilyen megrázó és borzalmas ez az öngyilkosság, olyan sőt sokkal megrázóbb és borzalmasabb az, ami Hátsó-India párás dzsungeleiben nap mint nap lejátszódik. Napalmbom­bák robbanásai nyomán lobban láng­ra a dzsungel, iskolák, kórházak, templomok omlanak össze a minden­napos légitámadások alkalmával. Az amerikai »civilizáció« érezteti áldá­sos hatását. Vérlázító, ahogy az Egyesült Államok beleavatkozott az ENSZ konkrét határozatai és alap­okmánya ellenére a vietnami nép legbelsőbb magánügyébe. Aljas mó­don a dél-vietnami bábkormány minden tömegbázist nélkülöző ural­mát támogatja az egész vietnami nép ellenében. A Felszabadítási Front azonban páratlan hősiességgel, elszántsággal küzd a dél-vietnami zsoldosok és amerikai, új-zélandi, ausztráliai se­gítőik ellen. Nap mint nap érzékeny veszteségeket okoznak az agresszo­­roknak, megmutatva, hogy hiábavaló a technikai fölény, egy szabadságért harcoló hős népet nem lehet elti­porni. Hiába vet be mind nagyobb és nagyobb erőket az Egyesült Álla­mok, hiába emeli a hadsereg létszá­mát, hiába bombázza le a békés fal­vakat, iskolákat, kórházakat. A Dél- Vietnami Felszabadítási Front ütésre ütéssel felel, s minden újabb pokoli gaztett új és új híveket szerez az igazságos ügynek. Nemcsak a VDK , az egész em­beriség egyöntetűen elítéli az Egye­sült Államok agresszióját. Az egész emberi társadalom szolidaritást vál­lal a hazájukért, küzdő vietnamiakkal, szabadságukért Nemcsak a kommunisták, a baloldaliak. Nem! Mindenki, akiben egy csepp józan ész, egy csepp igazságérzet van, el­ítéli ezt az agressziót. Az amerikai fiatalok elégetik be­hívójukat, az anyák kétségbeesett üzenettel tiltakoznak az ellen, hogy fiaik ilyen ügyért áldozzák életüket. Szerte a világon társadalmi meg­mozdulásokkal fejezik ki felháboro­dásukat a tisztességes emberek mil­liói. Mi magyarok saját történelmünk folyamán nemegyszer vívtunk élet­halálharcot hasonló körülmények közepette, mint most a vietnamiak. Megismertük, mi az elnyomás, mi az idegen zsarnokság. Tudjuk milyen áldozatot kívánt a szabadság. Test­vérként fordulunk tehát a vietnami néphez és elítéljük mindazokat, akik e hős nép elnyomására törekednek. A világ haladó erőinek összefogása — amit az SZVSZ VI. Kongresszusa is szorgalmazott — meg fogja hozni előbb vagy utóbb a kívánt ered­ményt. A vietnami kaland az ame­rikai külpolitika csődje — de a béke és a haladás erőinek összekovácsoló­­ja is. Százmilliók nevében íródott ez a néhány sor; nem csupán a mi nyom­dánk, nemcsak a mi országunk, ha­nem minden békevágyó ember véle­ményét, érzéseit szeretné tolmácsol­ni. Mert az agresszort nem lehet — számos történelmi példa igazolja — szép szóval, írott határozatokkal megfékezni. De ha a világ nagyobb fele egységes frontként felsorakozik és ez a szolidaritás nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is érvényre jut, nincs olyan erő, amelyet le ne tudnánk győzni. Nemcsak Vietnam­ról van itt szó! Sokkal többről. Az emberiség jövőjéről, amelyet nem szabad, hogy beárnyékoljanak a fegyverek. Pete György

Next