Athenaeum, 1970 (26. évfolyam, 4-10. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Nem. A válasz csak ez lehet. Nem lehet abból kiindulni és ítéletet mondani, hogy valakin jól szabott, élesre vasalt nadrág és zakó virít, vagy a legdivatosabb miniruhában hívja magára a figyelmet. Ez öltözködési igény és ízlés kérdése. No meg pénz kell hozzá . . . A napokban pont este 11 órakor mentem el a szerkesztőségből, s az Osvát utca sarkán a délutáni műszakból kijövő dolgozókkal kerültem szembe. Csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi csinos lány, modern kabátok, szőrmék, s ki tudja még mi minden divat a mai nőkön. De hát hogyan lehet ez? A nyomdában élem az életem. Minden csinos nőt megnézek, de ennyit még soha nem láttam. Hogyan lehet ez?. . . Rossz talán a világítás (hát éppen lehetne jobb is, például a szedőteremben), vagy szemüveget kellene már viselnem? Elhatároztam, hogy a végére járok az Osvát utcai délibábnak. Az egyik ismerős lánnyal beszédbe elegyedtem, s csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy meddig dolgozik? És közben jól megnéztem magamnak. Kopott sarkú cipő, leszakadt gombok a köpenyén, amely hátul legalább tíz centiméterrel volt hosszabb, mint elöl. A haja is eléggé kócosan lógott, de hát már közeledett a munkaidő vége. A megadott időpontban én is odaálltam a nyomdakijárat elé, és vártam, hogy jöjjön ez a lány. S én várok, várok, gusztálom a bundába öltözött karcsú női testeket, néha egy kis francia parfüm illata is megcsapja az orromat, amikor egyszerre csak megjelenik az a lány, akivel beszélgettem. Sietős léptekkel vág át az úttesten és könnyed kis csókot lehel az őt váró fiatalember arcára, s aztán egy odavetett sietős köszöntéssel ellibeg a fiú oldalán . . . Nem akartam hinni a szememnek. De a tény az tény! A délibábos szép lányok titka megoldódott. Ezt csak megerősítette az egyik nyomdászkollégám, aki hol tengerész ül régi Athenaeum egyik színes terméke . . . Athenaeum Nyomda új épülete a Rákóczi út felöl éjszakai megvilágításban