Athenaeum, 1970 (26. évfolyam, 4-10. szám)

1970-04-01 / 4. szám

Nem. A válasz csak ez lehet. Nem lehet abból kiindulni és íté­letet mondani, hogy valakin jól szabott, élesre vasalt nadrág és zakó virít, vagy a legdivatosabb miniruhában hívja magára a fi­gyelmet. Ez öltözködési igény és ízlés kérdése. No meg pénz kell hozzá . . . A napokban pont este 11 órakor mentem el a szerkesztőségből, s az Osvát utca sarkán a délutáni mű­szakból kijövő dolgozókkal kerül­tem szembe. Csak kapkodtam a fe­jem, hogy mennyi csinos lány, mo­dern kabátok, szőrmék, s ki tudja még mi minden divat a mai nőkön. De hát hogyan lehet ez? A nyomdában élem az életem. Minden csinos nőt megnézek, de ennyit még soha nem láttam. Ho­gyan lehet ez?. . . Rossz talán a világítás (hát éppen lehetne jobb is, például a szedőteremben), vagy szemüveget kellene már viselnem? Elhatároztam, hogy a végére já­rok az Osvát utcai délibábnak. Az egyik ismerős lánnyal beszédbe elegyedtem, s csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy meddig dol­gozik? És közben jól megnéztem magamnak. Kopott sarkú cipő, leszakadt gombok a köpenyén, amely hátul legalább tíz centimé­terrel volt hosszabb, mint elöl. A haja is eléggé kócosan lógott, de hát már közeledett a munkaidő vége. A megadott időpontban én is odaálltam a nyomdakijárat elé, és vártam, hogy jöjjön ez a lány. S én várok, várok, gusztálom a bun­dába öltözött karcsú női testeket, néha egy kis francia parfüm illata is megcsapja az orromat, amikor egyszerre csak megjelenik az a lány, akivel beszélgettem. Sietős léptekkel vág át az úttesten és könnyed kis csókot lehel az őt váró fiatalember arcára, s aztán egy odavetett sietős köszöntéssel elli­beg a fiú oldalán . . . Nem akartam hinni a szemem­nek. De a tény az tény! A délibábos szép lányok titka megoldódott. Ezt csak megerősítette az egyik nyom­dászkollégám, aki hol tengerész­ ül régi Athenaeum egyik színes terméke . . . Athenaeum Nyomda új épülete a Rákóczi út felöl éjszakai megvilágításban

Next