Athenaeum, 1837/1. félév

1837-03-23 / 24. szám

bad távol lennie. A’ fouilvarmester (palota­­praefectus), vagy egy fourrier ment előre, hogy az utazók’ kényelmére kivántató minden ké­születet megtegyen. A’ hivatal-teremben egy jegyzék vala felszögezve, mellyen a’ki­­sérethez tartozó személyek mind fel voltak jegyezve. Egy másik founder hasonlókig előre kü­ldeték, hogy a’ szükséges élelemszereket beszerezze. Azok’ szállítása bérbe adaték, ’s mindenütt, a’ hol időztek, a’ fogyasztásra kijelölt tárgyakat, akár mineműk valának, kész pénzzel fizették. Sőt ez átszállittatások előtt is megtörtént. A’ marschallok közül többen nem követék az efféle példát, hanem már ez által szerzék meg, a’ mire szü­kségök volt. Ezen élelemszereknek, valamint a’ császári ki­séret’ poggyászainak továbbvitelére is tizen­négy nagy födött szekeret használtak. Ha rosz út miatt az ebédlésre kitűzött pontra a’­sze­kerek el nem érkezhettek, a’ császári ház’ első tisztjei is kénytelenek valának vagy rósz kerti bort, vagy­ vizet inni. Ez esetben az ételek sem a’ legjobbak voltak, ’s többször egyszernél kellett éhséget szenvedni, vagy burgonyát, só és zsír nélkül, enni. Olly helye­ken, hol eleséget szerezni lehetett, néhány öszvér’ kosarat megtöltettek, melly öszvérek a’ fő hadi szállást szüntelen követék, ’s az­zal, mi az őrtanyán leginkább megkiván­­tatott, el valának látva. Illy esetben öt sátort ötének, a’ császár­tól határozottan kijelölt helyen. A’ sátorokat széles kék és fehér csíkú csinvatos vászonból csinálták, és kötelekkel ’s karikákkal kötöz­ték a’ földbe vert karókhoz. Ezen sátorok’ketteje közvetlen összeköt­tetésben állott egymással. A’ leghátulsó a’ császár’ alvószobája volt. A’ legelső neki dolgozó-’s egyszersmind elfogadó-teremül szol­gált. A’ főtisztek a’ harmadikban ettek ’s alat­­tak. A’ negyedik az alrendű tisztek’ számára volt szánva, az ötödik pedig a’ tábornagyi karnak lak- és dolgozó-szobául szolgált. Itt valt tulajdonképen a’ fő hadi szállás’ közép­pontja. Ki a’ harmadik vagy negyedik sátor­ban nem talált helyet, vagy a’ ki hivatalos foglalatosságinak mineműsége által onnan ki­záratott , az éjszakát valamellyik közel lévő őrtűz mellett tartozott tölteni, melly őrtüze­ket a’ régi gárda’ egy része fogott körül. Napoleon soha sem volt fönségesb és dicsőbb, mint seregeinek közepette, bizonyos lehetett az ember benne, hogy neki örömet szerez, és jóakaratját megnyeri, ha a’ régi gárdáról beszélt. Gyakorta szemére veték ugyan, hogy nem eléggé kímélte, jelesül a’ rá nézve szerencsétlen Waterlooi ütkö­zetben. Ámde sem sorkatonaság, sem új ’s régi gárda nem szállott szembe valamelly ve­­szélylyel, hogy őt maga előtt ne látta volna. A’ katonák mindnyájan isteníték. Viszont ő is szintolly nagy ragaszkodást bizonyított irántok. Több példa tanúsítja ezt. A’ Laban szigeti táborban, 1809-dik évben, a’ wagrá­­mi ütközetet megelőzött napon, Napoleon ko­­rán reggel elhagyta sátorát ’s ennek közelé­ben sétálni ment. Egyszerre megállóit egy csoport gárdát gyalogvadász előtt, melly reg­geliét készité. „No’s, öreg uraimék,“ úgymond, „ho­gyan tetszik kendteknek a’ bor ?“ „Oh, oh, nincs mit aggódni rajta , vi­­szonzá egy altiszt. Nem fog az fejünkbe men­ni. Mert ihol a’ pincze. “ E’ szavaknál a’ közel folyó Dunára mu­tatott. Napoleon, egy szót sem szólván, eltá­vozott. Egy nappal, ezelőtt világosan megpa­­rancsolá, hogy minden katonának egyegy palaczk bor adassék, ’s nem kevéssé álmél­­kodott, hogy a’hadsereget azon pillanatban, mikor elhatározó ütközetre akarja vinni, szű­kölködni hagyják. Tüstént a’ neuenburgi h­erczeget (Ber­­thiert) kíván, parancsának e’ megvetése’ okát kérdé tőle. Megtudá, hogy egy raktári tiszt (Rigoux) ’s két altisztviselő (Lefebvre és Lam­bert) saját hasznokra 20,000 pint bort adtak el, melly ezen kiosztásra volt rendelve, ’s azt 20,000 portié pálinkával pótolták ki. A’ három vétkes tüstént elfogatott, hadi törvény­szék’ elébe állíttatott, ’s vétsége bebizonyul­ván , késedelem nélkül halálra ítéltetett. Na­poleon bizonyosan agyonlöveti vala őket, ha a’ gárdának valamennyi legfőbbjei érettek esedezve nem folyamodtak ’s megkegyelme­­zésöket ki nem eszközölték volna. „Ők gaz­emberek, mondá Napoleon több ízben, kik érett meggondolással követék el lopásokat. Példát kell rajtok mutatni.“ Eylaunál élelemszerekben szükölködé­­nek. Nyolcz nap óta a’ kenyér’ és száraz fő­zelék’ utója emésztetett föl. A’katonaság igen roszúl élt. Az első megtámadás előtti napon a’császár, szokása szerint, mindent tulajdon

Next