Athenaeum, 1837/1. félév
1837-03-23 / 24. szám
bad távol lennie. A’ fouilvarmester (palotapraefectus), vagy egy fourrier ment előre, hogy az utazók’ kényelmére kivántató minden készületet megtegyen. A’ hivatal-teremben egy jegyzék vala felszögezve, mellyen a’kisérethez tartozó személyek mind fel voltak jegyezve. Egy másik founder hasonlókig előre küldeték, hogy a’ szükséges élelemszereket beszerezze. Azok’ szállítása bérbe adaték, ’s mindenütt, a’ hol időztek, a’ fogyasztásra kijelölt tárgyakat, akár mineműk valának, kész pénzzel fizették. Sőt ez átszállittatások előtt is megtörtént. A’ marschallok közül többen nem követék az efféle példát, hanem már ez által szerzék meg, a’ mire szükségök volt. Ezen élelemszereknek, valamint a’ császári kiséret’ poggyászainak továbbvitelére is tizennégy nagy födött szekeret használtak. Ha rosz út miatt az ebédlésre kitűzött pontra a’szekerek el nem érkezhettek, a’ császári ház’ első tisztjei is kénytelenek valának vagy rósz kerti bort, vagy vizet inni. Ez esetben az ételek sem a’ legjobbak voltak, ’s többször egyszernél kellett éhséget szenvedni, vagy burgonyát, só és zsír nélkül, enni. Olly helyeken, hol eleséget szerezni lehetett, néhány öszvér’ kosarat megtöltettek, melly öszvérek a’ fő hadi szállást szüntelen követék, ’s azzal, mi az őrtanyán leginkább megkivántatott, el valának látva. Illy esetben öt sátort ötének, a’ császártól határozottan kijelölt helyen. A’ sátorokat széles kék és fehér csíkú csinvatos vászonból csinálták, és kötelekkel ’s karikákkal kötözték a’ földbe vert karókhoz. Ezen sátorok’ketteje közvetlen összeköttetésben állott egymással. A’ leghátulsó a’ császár’ alvószobája volt. A’ legelső neki dolgozó-’s egyszersmind elfogadó-teremül szolgált. A’ főtisztek a’ harmadikban ettek ’s alattak. A’ negyedik az alrendű tisztek’ számára volt szánva, az ötödik pedig a’ tábornagyi karnak lak- és dolgozó-szobául szolgált. Itt valt tulajdonképen a’ fő hadi szállás’ középpontja. Ki a’ harmadik vagy negyedik sátorban nem talált helyet, vagy a’ ki hivatalos foglalatosságinak mineműsége által onnan kizáratott , az éjszakát valamellyik közel lévő őrtűz mellett tartozott tölteni, melly őrtüzeket a’ régi gárda’ egy része fogott körül. Napoleon soha sem volt fönségesb és dicsőbb, mint seregeinek közepette, bizonyos lehetett az ember benne, hogy neki örömet szerez, és jóakaratját megnyeri, ha a’ régi gárdáról beszélt. Gyakorta szemére veték ugyan, hogy nem eléggé kímélte, jelesül a’ rá nézve szerencsétlen Waterlooi ütközetben. Ámde sem sorkatonaság, sem új ’s régi gárda nem szállott szembe valamelly veszélylyel, hogy őt maga előtt ne látta volna. A’ katonák mindnyájan isteníték. Viszont ő is szintolly nagy ragaszkodást bizonyított irántok. Több példa tanúsítja ezt. A’ Laban szigeti táborban, 1809-dik évben, a’ wagrámi ütközetet megelőzött napon, Napoleon korán reggel elhagyta sátorát ’s ennek közelében sétálni ment. Egyszerre megállóit egy csoport gárdát gyalogvadász előtt, melly reggeliét készité. „No’s, öreg uraimék,“ úgymond, „hogyan tetszik kendteknek a’ bor ?“ „Oh, oh, nincs mit aggódni rajta , viszonzá egy altiszt. Nem fog az fejünkbe menni. Mert ihol a’ pincze. “ E’ szavaknál a’ közel folyó Dunára mutatott. Napoleon, egy szót sem szólván, eltávozott. Egy nappal, ezelőtt világosan megparancsolá, hogy minden katonának egyegy palaczk bor adassék, ’s nem kevéssé álmélkodott, hogy a’hadsereget azon pillanatban, mikor elhatározó ütközetre akarja vinni, szűkölködni hagyják. Tüstént a’ neuenburgi herczeget (Berthiert) kíván, parancsának e’ megvetése’ okát kérdé tőle. Megtudá, hogy egy raktári tiszt (Rigoux) ’s két altisztviselő (Lefebvre és Lambert) saját hasznokra 20,000 pint bort adtak el, melly ezen kiosztásra volt rendelve, ’s azt 20,000 portié pálinkával pótolták ki. A’ három vétkes tüstént elfogatott, hadi törvényszék’ elébe állíttatott, ’s vétsége bebizonyulván , késedelem nélkül halálra ítéltetett. Napoleon bizonyosan agyonlöveti vala őket, ha a’ gárdának valamennyi legfőbbjei érettek esedezve nem folyamodtak ’s megkegyelmezésöket ki nem eszközölték volna. „Ők gazemberek, mondá Napoleon több ízben, kik érett meggondolással követék el lopásokat. Példát kell rajtok mutatni.“ Eylaunál élelemszerekben szükölködének. Nyolcz nap óta a’ kenyér’ és száraz főzelék’ utója emésztetett föl. A’katonaság igen roszúl élt. Az első megtámadás előtti napon a’császár, szokása szerint, mindent tulajdon