Athenaeum, 1837/1. félév

1837-04-02 / 27. szám

A “Ü“ W B­ffi) 59 SB» Tudományok* és szépművészetek* tára. Kiadó szerkesztők: SC­HE­DE It, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: RAJZA* ■•est. Április’ 2-ján. I§37- 37. szám* Tartalom: Philosophiai vázolatok (Tarczy Lajos), 209.1. — Öröm és bú (Szilágy), 211. 1. — Emléke­zések Angliára 1907-ben (T. L.), 212.1. — A’ halál mint keresztatya (Kazinczy Gábor), 215 — Gondolatok. 216.1. Haszonkeresés nélkül nem történik semmi a­ világon , úgy mint lehetetlen okozatot vagy következést képzelni ok nélkül ; csakhogy egyik pénzbeli ha­szon, másik becsület, harmadik halhatatlan név, vagy épen mennyország után vagy. Gr. Széchényi István• • Philosophiai vázolatok. (V­­­z­­.) IV. A st. simonisták ’s sh­akerek’ vallásinak alkotói a’ birtok’ közösségének behozatalát annál szükségesebbnek tartják, minél bizo­nyosabb azon sajnálható körülmény, hogy a’ polgári társaság’ tág piaczán ezer meg ezer összeütközések , irígyked­ések, szóval, a’ köz em­berszeretetet érzékenyen sértő bántalmak tapasztalhatók e’ tárgyban. Nem lehet ta­gadni , hogy illy küzdések, fondorkodások láthatók naponként; de én azt kérdem: ká­­rosb-e ez vagy jótékonyabb az egész embe­riségre nézve ? Minek ollyat kívánni, mi­nek létesítése lehetetlen ? Olly egymást fö­lötte szerető, egymás iránt olly bizodalmát lehelő tagokból álló társaság legfölebb mé­hek közt alakulhat, emberek közt, kiknek keblét — többé kevesebbé — nagy, nemes, fellengő stb. vágyak feszítik, még pedig szin­te minden tagban különbözően, illy közbi­zalmi­ társaság’ felállítása képtelenség. Epi­­cur, midőn barátjai a’ vagyon’ közösségét a­karták behozni egymás között, e’ szándék’ valósítását azért rászallotta, mivel ez által, úgymond, a’ barátságot tagadó bizalmatlan­ság nyilváníttatnék. Távol tehát attól, hogy a’ polgárok közt szoros barátság keletkez­zék a’ vagyon’ közössége által, már magá­ban azon terv’ fogantatásában tökéletes bi­zalmatlanság van kimutatva. — Azonban, a’ milly képtelen, szintolly káros volna annak felállítása. A’ mi élet mutatkozik jelenleg kisebb nagyobb mértékben a’ különböző nem­zetek’ működéseiben, az a’ közös bírtok fel­állítása által s ha egészen el nem alulnék, bizonyosan tetemesen megcsökkenne. Mi­helyt a’ saját birtok, ez az élet, szorgalom, küzdés’ rugalma eltűnik, legott halálos tes­­pedés váltja fel a’ rajzó munkásságot, ’s ha ezen szép nyugalmas társaságban a’ tagok egymást nem bántják, bizonynyal csak azért nem, mivel egymást bántani munkába kerül­ne. Ha az erőnek minél nagyobb mértékbeni kifejlése teheti csak a’ társaságot boldoggá, annak pedig egyedüli nemzője a’ szorgalom, lehet-e okosan a’ mindenféle életnemekben uralkodó csatát, concurrentiát fájlalni vagy kárhoztatni ? Csak gondoljuk meg, ment vol- 27

Next